Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-721

721. országos ülés 1917 márczius 24-én, szombaton. 361 szerű szocziális intézmény, amely az anya- és csecsemővédelem minden vonatkozásában megtette a maga kötelességét. Fontos az is, hogy mindezt a szocziális gondozást nem alamizsna képében nyújtja, mert fizetnek ott pld. a csecsemőgondozóban, — ka minimális összegeket is — ugy hogy a védelmet a jog és kötelesség együttes elve alapján valósitja meg. Mit ért el ez az intézmény? Azt, hogy a csecsemőhalandóság 10 vagy 15 százalékkal csökkent. Teljes elismerés illeti ezért gróf Károlyi Lászlónét, aki olyan lelkesen vezeti ezt az intézményt-. Amikor Magyarország egy községében ilyen mintaszerűen vezetett anya- és csecsemővédelem van, én a magam részéről azt óhajtanám, hogy más községek is vegyenek példát erről. A belügyminister megmutatta, amikor a szoptatási segély fedezéséhez hozzájárult, hogy nem idegenkedik ettől a kérdéstől. Azt hiszem, ha más, oldalról is komoly, mintaintézményeket fognak felmutatni, akkor azok nem fognak a belügyministernél üres szavakra, hanem komoly tettekre találni. Ezekben beszámoltam arról, mi az oka a nagyarányú csecsemőhalandóságnak és hogy mit lehet tenni a tanítás terén a tudatlanság és a babona leküzdésére. Szabad öt perez szünetet kérnem? Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Bródy Ernő képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Bródy Ernő': T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Gróf Teleki Pál igen tisztelt képviselőtársam márczius 2-án tartott nagyérdekü beszédében különösen a népesség szaporodásának kérdésével foglalkozott s azt tudományos alapon megvilágította. Valóban olyan szivvel-lélekkel és tudással foglalkozott e kérdéssel, hogy minden szocziálpolitikusnak szimpátiáját meg kell nyernie és beszédének befejezésében azt mondotta (olvassa) : >x . . a közelmúlt napokban indult meg egy törekvés, hogy társadalmi erőnkkel kezdjük meg a népesedés politikai előmunkálatait. Az ezzel foglalkozó társadalomnak 20—30 vezető egyénisége állott össze, hogy egy népesedés-politikai központot szervezzen, amely elsősorban a gyermekhalandóság csökkentésére és a népbetegségek elleni küzdelemre fog irányulni . . . Azokban a propozicziókban, amelyek ennek az intézménynek tervezetében le vannak fektetve, láttam számos szakosztályt, ezek között különösen felkeltette figyelmemet egy törvényelőkészítő szakosztály felállítása. Ennek kapcsán már előre a t. ház tudomására hozom, hogy az az intenczió forog fenn, hogy egyrészt a kormány közreműködése kéressék a dolog természeténél fogva, ezenkívül kérni fogják egy parlamenti bizottság kiküldését is, amely ezzel-a népjóléti központtal összeköttetésben állKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXV. KÖTET. jon. Ezt a parlamenti bizottságot annál inkább szükségesnek tartom, — monda gróf Teleki Pál t. képviselőtársam — meri; hiszen a legfőbb népesedési politikai intézménynek, a legnagyobb és az első népjóléti központnak ebben az országban ennek a háznak kellene lennie.« (ügy van! ügy van ! balfelöl.) Igen tisztelt képviselőtársamnak ezt a nyilatkozatát teljes mértékben magamévá teszem. Valóban népjóléti központtá kellé háznak átalakulni, amelyben szocziálpolitikai szellemnek kell uralkodnia, hogv átsegítsen a kezdésnek azon nehézségein, amelyek előttünk állanak. Es különösen eszembe jutott igen tisztelt képviselőtársamnak ez a nyilatkozata akkor, midőn a házasságon kívül született gyermekek témájával akarok foglalkozni. Már előbb hivatkoztam arra, hogy dr, Berend statisztikai megállapitásaiból kitűnt, hogy Magyarországon a legnagyobb a törvénytelen, házasságon kivül született gyermekek száma. Megállapítható továbbá, hogy itt forog fenn a veszélyeztetés legnagyobb foka, mert itt minden nyavalya, minden baj együvé kerül ; itt együtt van a tudatlanság, a szegénység, a szocziális helyzet ferdesége. A törvénytelen gyermek ugyan elhagyott gyermek, akit az állami gyermekmenhelynek fel kell vennie, mert hiszen az állami gyermekvédelemről szóló 1901. évi törvényünk szerint az állam köteles az elhagyott gyermeket 15 éves koráig eltartani, de a gyakorlatban hogy áll ez a kérdés? Milyen annak az u. n. leányanyának a helyzete a szülés előtt, a szülés alatt, s szülés után? Többnyire a házicselédek sorából kerülnek ki. Ezeket a szülés előtt elkergetik a szolgálatból. llosvay Lajos: Ez nem mindig áll. Bródy Ernő: Nagyon sok eset van erre ! Lehet, hogy llosvay Lajos államtitkár ur nem kergeti el, de állithatom, hogy igen sok család van, ahonnan a cselédet utolsó terhességi stádiumában szolgálatából elbocsátják. Mi történik már most? Titokban szül. És a titokban való szülés után egy-két-három, vagy öt nap múlva, vagy, mondjuk, egy hét múlva feltápászkodik, hogy kenyeret keressen, hogy önmagát és gyermekét táplálhassa. Ebben a stáduimban következnék az, hogy bemehetne a gyermekmenhelyre, ahol gyermekét, mint elhagyott gyermeket felvétethetné. A gyakorlati életből azonban tudjuk, hogy felvétel esetén a menhely igazgatósága értesiti az illetékes községet a gyermek felvételéről, szóval arról, hogy a leányt szégyen érte. S most az a leány, az a cseléd azt kikerülendő, hogy otthon az ő szégyenét megtudják, inkább nem megy el a gyermekmenhelyre, hanem megalkuszik lelkiismeretével és gyermekét kihelyezi dajkaságba, az angyalcsinálókhoz adja, azt pedig tudjuk, hogy az ilyen falura kihelyezett gyermekek az angyalcsinálók kezében a legrövidebb idő alatt elpusztulnak. Megállapítható, hogy ezeknek a gyerekeknek 60%-a csecsemőkorában elpusztul; e cselédek törvénytelen gyermekei az egy éven alul elhalt 46