Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-721
350 72l. országos ülés 1917 márczius 24-én, szombaton. helytelen s a történelmi igazsággal is ellenkező eljárásért. Minthogy szerintem épen e helytelen politika az oka ez áldatlan viszonyoknak, nem marad más hátra, mint a vezetőkben változást eszközölni. Tessék más emberekkel és más módon dolgoztatni, mert igy előttünk és a történelem előtt a ministerelnök ur viseli a felelősséget ez áldatlan viszonyokért. Nem fogadom el a kormányjelentést. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik? Mihályi Péter jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. ház ! A népesedés kérdésével óhajtok foglalkozni. E kédrésnek két ága van. Az egyik a népesség szaporodása, a másik a meglevő népességnek, a szülőnek, szülötteknek védelme. E két kérdés magában foglalja az egész szocziálpolitikát. Benne van a drágaság kérdése, az élelmezés, a lakás kérdése, benne van a szocziális helyzet, a törvénytelen születések révén, benne van minden része a társadalmi kérdéseknek. A mi különösen a népesség szaporodását ilieti, az a legszorosabban függ össze a gazdasági helyzettel, mert ehhez igazodik a népesség szaporodása. Mesterséges eszközökkel e szaporodást előidézni igen kevéssé lehet. Ahhoz az kell, hogy megváltozzék a társadalom egész struktúrája, ahhoz olyan népjólét kell, mely olyan gazdasági helyzetet teremt, melyből a népesség természetes szaporodása következik. Utalok Budapest fővárosára, melynek népesedési viszonyairól nemrég egy igen érdekes tanulmány jelent meg dr. Madzsar József kitűnő szocziológus tollából, ö valóban oknyomozó módon kutatta Budapest népesedési viszonyait, megállapítva, hogy itt a természetes szaporodás igen alacsony. Budapest a bevándoroltak városa ; a lakosság 65%-a bevándorolt, csak 35% született itt. Ha veszszük, hogy Budapestnek száz év előtt csak 60.000, ötven év előtt csak 280.000, huszonöt év előtt csak félmillió lakosa volt s a háború előtt már majdnem megközelítettük az egymillió lélekszámot, érdekes Madzsarnak az a megállapítása, hogy ha Budapest csak a természetes szaporodásra lett volna utalva, még ma sem érné el a félmillió lélekszámot, ö keresve ennek okait, utal arra, hogy ugy mint Magyarország sok vidékén az egykerendszer dívik, Budapesten jobbára a kétgyermekrendszer van meg, igen sok meddő család mellett. Kutatva a kultúrának, a vallásnak, a házasságkötéseknek és a társadalmi élet egyéb nyilvánulásainak szerepét e jelenség előidézésében, megállapítja, hogy ennek a gazdasági helyzet az oka, a kulturális igények fokozódása. Ez okozza, hogy daczára annak, - hogy a házasságkötések száma emelkedik, a születések száma mindig apad, tehát megállapítható, hogy a házastársak elhatározása az, hogy csak igen minimális számú gyermekük legyen. Ez mutatja a gazdasági helyzetnek e téren való rendkívüli fontosságát. De hiszen nem is kell, hogy messzemenő módon keressük az okokat. Igaz, hogy a háború nem normális idő és nem szolgálhat czinozurául, de viszont igen érdekes módon megvilágít bizonyos kérdéseket. A háború alapította meg az u. n. vasalt nadrágu proletariátus rendjét, melybe a közhivatalnokok, magánhiyatalnokok és bizonyos lateiner pályák emberei tartoznak, s amely rendet ma már nem a negyedik, hanem az ötödik rendnek lehet nevezni. Ez természetesen nem vágyódik ugy a gyermek után, mert hisz neki a gyermek csak gondot, nyomort és küzdelmet jelent. Minthogy tehát a népesség szaporodása ennyire összefügg a gazdasági helyzettel és én csak praktikus eszméket szeretek felvetni, ezzel a kérdéssel ma kevéssé foglalkozhatunk. Hanem igenis foglalkozhatunk a másik ágával a népesség kérdésének, annyival inkább, mert hiszen itt van a t. belügyminister ur, aki e kérdés ez ága iránt már többször mutatta érdeklődését. E téren t. i. a szülő és "szülött védelme vagy más szóval az anya- és csecsemővédelem terén igen sokat lehet és kell tenni most is. Az utóbbi időben, amikor sajnálatomra hetekig nem vehettem részt betegségem miatt a képviselőház ülésein, kezembe került a Pester Lloyd egy közleménye, melyet Berend Miklós egyetemi magántanár,, a kitűnő gyermekorvos, ez ügy valóságos apostola, irt. Azt adja elő e közleményben, hogy Magyarországon minden negyedik anya a gyermekét a temetőnek szüli. Mikor ezt a közleményt olvastam, akkor felvetettem magamban a kérdést, hogy vájjon ez törvényszerű állapot-e ; igy kell-e ennek lenni, hogy Magyarországon minden negyedik gyermek a temetőbe vándoroljon. Azt hiszem, kutatni kell az okok után, miért történik ez igy, de meg kell találni a panaceát is, amelylyel ezen az állapoton segíthetünk. Meg lehet állapítani, hogy Magyarországon a csecsemőhalandóság átlag 20%. Száz élve született gyermek közül 30 már az első évben meghal. Ez a kérdés legszomorúbb része. Magyarországon évenként 600.000-nél több gyermek születik, akik közül 130.000 már az első életévben meghal és pedig 50.000 már az első hónapban. A Magyar Statisztikai Évkönyv 19I3-ik évi adata részletezi ezt a"számot. Fontosságára tekintettel méltóztassék megengedni, hogy ezt részletezzem. A csecsemőhalálozások százaléka egy éven alul a következő : Egynapos korában hal meg 9—10%, 1—6 napos korában 7%, 7—30 napos korában 6.7%, 1—2 hónapig terjedő korban 2.6%, 3—5 hónapig 5.5%, 6—8 hónapig 3.7%, 9—11 hónapig 3.1%, vagyis egy éven alul összesen 29.8%. Ebből 17.6%, tehát két harmada már az első két hónapban hal meg. Igen szomorú adat ez és újból fel kell tennem a kérdést, hogy igy kell-e ennek lennie és ha az okokat keressük, erre nemcsak a gazdasági helyzet adja meg a választ, hanem itt már közbejátszik specziálisan a kultúrának, a tudatlanságnak, a babonának a kérdése is. Mindenekelőtt meg kell állapitanunk, hogy a
