Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-721

7äl. országos ülés 1Ö17 m lőtte az összes faktorok mind nagy harsonával fújták és verték a dobot, mennyire szükséges a mi állami életünket máskép berendezni, denn die Kroaten habén das Recht reichsunmittelbar zu sein. Akkor történt, hogy Scotus Viator lent járt Horvátországban s levitte magával, jól méltóztas­sék figyelni, a nemzetiségi elvnek azt a jelszavát, amelyet megtalálunk az entente jegyzékeiben, amelyeket nemiégen közzétettek és megtaláljuk a horvát országgyűlés kisebbségének a feliratában. Ezt az ideát vitte magával Scotus Viator, Sheaton Watson ur és ez az, ami mais nagy, világot mozgató elvet jelent. Abban az időben komolyan vették felülről is a kérdést. Császári és királyi udvari szállitók kirakatában jelent meg Bécsben a felosztott osztrák-magyar monarchia trialista térképe. Akkor az elhunyt fenséges úrra, Ferencz Ferdinándra is hivatkoztak, összeültek egymás között Magyar­ország, illetőleg Magyar- és Horvátország kép­viselői, a délszláv testvérek Ausztriából, sőt Bosznia-Herczegovinából és Dalmáczióból és csi­náltak egy titkos memorandumot, mely tartal­mazta az összes pontokat a trializmus mikénti felállításáról. Nem tudom, hogy mi lett a sorsa a memorandumnak. A jelenségek arra utalnak, hogy a memorandumból vették észre tulaj don­képen odafent is az illetékes tényezők, hogy ez olyan ut, amelynek vége tényleg a monarchia szétdarabolása lenne. T. ház ! Ebben az időben történt, hogy a Pesti Hírlap oly indiszkrét módon leközölte a tit­kos memorandumot, ami oly nagy konsternácziót keltett odalent, hogy Csuvaj akkori bán az egyik újságírót, akiről azt hitte, hogy az adatokat szol­gáltatta, letartóztatásba helyezte. Előzőleg — jó hogy eszembe jut — történt, hogy Tomasics ur, az előző bán, akinek viselkedé­sét és magatartását itt elégszer tettük birálat tár­gyává, elment Eszékre programmbeszédet mon­dani és e programmbeszédben azt mondotta, hogy ő nem fog addig nyugodni, amig a horvát nemzeti ideálokat, »staatsrechtliche Forderung«­okat, keresztül nem viszi és amikor ezt Eszéken elmondta, ugyanakkor Bécsben megjelent a Kroa­tische Korrespondenz és 12 pontban formulázta a horvát staatsrechtliche Forderungokat. Szóval, Tomasics bán a báni méltósághoz hozzáillesztett, általános hangon tartott beszéddel uszította a hor­vát közvéleményt, de ugy, hogy aki csak az ő beszédét olvasta el, az nem tudta rábizonyítani azt, hogy neki mily titkos czéljai vannak. A ki ezt is meg akarta tudni, annak el kellett mennie Bécsbe, megvenni a Kroatische Korrespondenzet és elolvasni, mik azok a staatsrechtliche Forde­rungok. T. ház ! Miért élezzem ki ezt a dolgot ? Azért, mert a horvát országgyűlésnek mai feliratában ugyanezt látjuk. A felirat megmondja, hogy ő is követeli a nemzeti ideálok megvalósítását, hozzátévén, im Rahmen der Monarchie és im Rahmen der staat­árczius M-én, szombaton. ä5l lichen Gemeinschaft. Egészen ügyesen — délszláv ügyességgel — megfogalmazták, de nem tudjuk még belőle, hogy mik azok a staatsrechtliche For­derungok, akkor odafordulunk a kisebbség felira­tához, ott megvan, hogy mik azok a staatsrecbt­liche Forderungok, amelyek természetesen érvé­nyesíthetők : im Rahmen der Monarchie, mert hiszen a monarchia keretében marad a trializmus is és megfér azzal a Staatsgemeinsehaft ideája is. (Mozgás.) Vagyis közös államok maradnának a monarchia keretén belül, de hogy ez mennyire je­lentené az egész közjogi viszonyunk felfordítását, ezt megmondja a kisebbség felirata. T. ház ! Beszélhetnék még többet e dologról. Csak szives figyelmét hivom fel a t. háznak, hogy akkoriban még az osztrák parlamentben is ter­mészetesen meg voltak a trialista eszmének hívei. Csak emlékeztetek Bianchini képviselő szereplé­sére, aki az osztrák Hausiergesetz tárgyalása köz­ben egy csúnya beszéd kíséretében belcsempésztette a horvát állampolgárság fogalmát, ugy hogy épen az én interpelláczióm folytán gróf Khuen-Héder­váry volt kénytelen magát közbevetni és az osztrák urakházában reparáltatta azt a dolgot, amely nyíl­tan és bevallottan trialista czélokat szolgált. Már most, t. ház, méltóztassék e néhány és több adatból levonni azt a konzekvencziát, ame­lyet mi már egymás közt számtalanszor megálla­pítottunk. Merőben lehetetlen, merőben megengedhetet­len az, hogy egy ilyen államkapcsolatban, mint amilyenben mi egyrészt Horvátországgal, más­részt pedig Ausztriával vagyunk, hogy itt kép­viselők a különféle államj ogi kapcsolatbokból együvé jöhessenek, nyíltan bevallott, de titkosan vég­zett államellenes szövetségi működést fejtsenek ki, állandó és rendszeres titkos parlamentet tartsanak fenn, amely évről-évre hol Zágráb­ban, hol Laibachban tart üléseket, amely titkos memorandumokat küldött idáig fel a kabinetirodába, amely trialista parlament egy­mással becsületszó és egyéb igéret mellett van lekötve, közös politikai agitáczióra, közös poli­tikai czélokra a létező állami jogrenddel szemben. Mondom, mindig ugy méltóztassék venni, soha nem akarok a részletekre visszatérni, hogy ezek már a t. ház előtt több izben megtárgyaltattak s ezért nem akarom ismételni. De e titkos memorandumok nem voltak ele­gendők és ma már ott tartunk, hogy ezek az államellenes törekvések a horvát országgyűlés elé terjesztettek és nyílt feliratban is szószerint meg­ismételtettek. Méltóztatik emlékezni, t. ház, arra, amit mon­dottam, hogy aki az 1868. évi XXX. törvényczikk megalkotása után oly történelmi helytelenségekre támaszkodva, merészkedik még önálló állami ala­kulásról, berendezkedésről beszélni, annak lehet­nek igen tiszteletreméltó politikai elvei és erkölcsei, azonban az az egy bizonyos, hogy az sem unionistá­nak nem nevezhető, sem pedig nekünk nem hű

Next

/
Oldalképek
Tartalom