Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-721

.'338 721. országos ülés l9l7 milyen szerencsés véletlen folytán sikerült Szmrecsányi képviselő urnak megmenteni ezen bizonyítékoknak maradványait; ki volt az a gondviselésszerű közvetitő ? Mindent meg kell mondani, ahogyan mi is meg fogunk mondani mindent, amit tudunk, hogy a parlamenti bizottság végre egyszer betekintést nyerjen a politikai küzdelem ezen módszerébe, amelyet, ime Horvátországból átvittek Magyarországba. Ezen rövid felszólalásunk semmi esetre se tekintessék végleges válasznak Szmrecsányi képviselő ur felszólalására. Az csak ezután fog következni, még pedig azon az utón, amelyet beszédem elején jeleztem, mint az egyetlen igaz utat, az objektív igazság, birói vizsgálat és parlamenti bizottság utján. Közéletünknek is ez lesz érdekében s mi azt tartjuk, hogy ily módon végre is meg fog semmisülni egy bizonyos módszer, amely eddig sajnosán, csak a horvát politika szomorú privilégiuma volt, amely azonban Magyarországon is meg akart honosodni, habár teljesen ellentétben van a magyar nemzet legkarakterisztikusabb jellemvonásával, amely nyíltságot és igazságot követel. (Elénk helyeslés és taps a horvátok padjain.) Elnök: Napirend előtti felszólalás keretében fölvetett kérdés sem vita, sem határozat tárgyát nem képezvén, rátérünk a napirendre és folytatjuk a ministerelnöki jelentés felett megindult vitát. Ki a következő szónok? Hoványi Géza jegyző: Szmrecsányi György! Szmrecsányi György: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt az elhangzott beszédre reflektálnék, méltóztassék nekem megengedni azt, hogy a tényállás precziz megállapithatása végett visszatérjek azon beszédem néhány pontjára és a ministerelnök ur azon válaszának néhány pontjára, amely szerdán, folyó hó 21-én hangzott el. Súlyt helyezek erre a preczizitásra; majd, ha az idézeteket felolvastam, leszek bátor megindokolni, miért. Interpelláczióm ' a következőkben hangzott és ezt melegen ajánlom az előttem szólott t. képviselő ur ügyelmébe. (Olvassa.) »Minthogy a horvátszlavonországi közélet vezető férfiai közül többen, akik egyúttal a magyar országgyűlés tagjai is, hazaárulás alapos gyanúja alatt állnak és erről a ministerelnök urnak is tudomása van, hajlandó-e a házat felvilágosítani arról, hogy az ország biztonságának megóvása szempontjából miért nem indíttatott meg ezen egyének ellen a rendes és megfelelő eljárás.« A ministerelnök ur erre válaszolva a következőket mondotta: (Olvassa.) »Azt hiszem, kötelessége mindenkinek, ugy a polgári, mint a katonai hatóságoknak, megtenni minden lehetőt a tényállás felderítésére és teljes szigorral, minderi melléktekintet nélkül járni el azokkal szemben, akikre nézve büntetendő cselekmény konkrét ténjálladéka bebizonyosodott, vagy legalább is valószínűvé tétetett.« Továbbá felhív engem arra, hogyha vannak árczius 2d-én, szombaton. adataim, közöljem, mert ő kötelességének tartja, hogy haladéktanul eljárjon. Erre én válaszomban szóról-szóra a következőket mondtam: (Olvassa.) »En abban a helyzetben vagyok, hogy a t. képviselőház előtt és az egész ország közvéleménye előtt kétségbevonhatatlan bizonyságu adatokkal tudom igazolni, hogy az ő támogatói közül a képviselők között ülnek olyanok, akik hazaárulással alaposan gyanúsítva vannak, akik ellen alaposan merül fel a gyanú. Ezekről legelsősorban, magiínak a ministerelnök urnak van tudomása.« T. képviselőház! Ebből a felolvasott naplóidézetekből kétségkívül kiviláglik, de egyúttal beszédem egész folyamából kétségtelenül kitűnik, hogy ón itt nem a horvát-szlavón szábor többségét értettem, hanem azokat a képviselőket, akikről azután beszéltem. Az előttem szóló t. képviselő ur beszédéből én azt vélem kiérteni, hogy az egész kormányt' támogató szábortöbbség magát ezen váddal illetettelek érzi. Kötelességem tiltakozni ez ellen. Nekem eszem ágában sem volt, hogy azt a többséget mint olyant megsértsem, annál kevésbbé, mert erre semmi okom nincs. (Helyeslés balfelöl,) Én nem az egész horvát-szerb koalicziót értettem, hanem azt a hat képviselőt, (Élénk helyeslés balfelöl.) akikre nézve az adatokat nem az én invenczióm, hanem a hivatalos megállapitás alapján terjesztettem a ház elé. (Helyeslés balfelöl.) Azért sem tehettem, hogy általánosan gyanúsítsak, mert tudom és meg vagyok győződve, hogy a horvát-szlavón szábor többségének pártjában túlnyomó részben tisztességes, minden gyanún felüli úriemberek ülnek és foglalnak helyet, akiket még álmomban a legmesszebbmenőleg sem gondolhattam érinteni, amidőn felhívtam a t. ház és a közvélemény figyelmét arra, hogy kőztük hat ilyen gyanúsított ember ül. Eszem ágában sem volt, hogy ezáltal őket általánosan gyanúsítás alá vonjam. (Helyeslés balfelöl.) Azután tovább mentem beszédemben, és megint nem az én megállapításom, nem mende-monda, nem pletykák vagy denuncziálások, vagy más ilyen alapon, hanem az eljáró katonaság. (Felkiáltások a horvátok padjairól: Hamis informáczió !) Kétségtelen informáczió alapján állapítottam meg azt, hogy a megszállott szerb területeken katonaságunk számos iratot talált, amely kompromittáló adatokat tartalmaz sok, különösen horvátországi lakosra nézve, de vannak szoros értelemben vett magyarországi lakosok is köztük, konstatáltam, hogy ezen iratok között megtalálták Pasics szerb ministerelnök listáját, amelyen 70 magyar állampolgár neve szerepel. Ezek mint Pasics konfidensei tartattak nyilván Pasics által. Ez sem az én megállapításom. Gr. Tisza István ministerelnök: Az még nem megállapítás! Szmrecsányi György: Alapos a gyanú, —