Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-720

328 720, országos ülés 1917 meg, vagy vannak talán már folyamatban a tárgyalások a német birodalmi kormánynyal, a Németország és az osztrák-magyar monarchia közt létesítendő közgazdasági közeledésről. A szűkszavú félhivatalos kommüniké mégis néhány igen érdekes tételt tartalmaz. így ezt a tételt: (Olvassa.) »Dass sich die wirtschaftliche Annäherung keineswegs in zollpolitischen Vereinbarungen erschöpfte, sondern dass daneben Abmachungen im Verkehrswesen, im Wirtschaftsund Wohnsitzrechte, sowie in anderen wirtschaftlichen und kulturellen Angelegenheiten eine sehr bedeutsame Rolle spielten. Nach dem Zustandekomrnen des Ausgleiohes zwischen österreich und Ungarn würden die Verhandlungen über die Annäherung in naher Frist weitergeführt werden.« Hisz épen ez az, ami engem arra bír, hogy interpellációmat sürgősnek tekintsem, mert ime be van jelentve, hogy küszöbön áll ezen tárgyalások felvétele, még pedig azon az alapon, melyet az osztrák és magyar kormány megállapodásai adnak. Azután azt mondja a kommüniké, hogy a belügyi államtitkár a költségvetési bizottságnak ezen tárgyalások anyagáról és mostani helyzetéről részletes felvilágosításokat fog adni. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : És adott is ! Gr. Apponyi Albert: Hát, t. ház, nem akarok újból annak a hihetetlen helyzetnek ecsetelésébe bocsátkozni, amelylyel már többször foglalkoztam, hogy itt az ország közgazdasági jövőjére nézve döntő tárgyalások nemcsak folynak, hanem befejezésre jutnak s ezekre a befejezett tárgyalásokra azután, mint második emelet ráépittetik a Németországgal való közgazdasági megegyezés, anélkül hogy az érdekelt kormányon kivül akár itt Magyarországon, akár Ausztriában bárki is ezeknek a megállapodásoknak tartalmáról valamit tudna: (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) holott a félhivatalos kommüniké szerint a német birodalmi kormány azoknak anyagáról a költségvetési bizottságot tájékoztatta. Nem akarok, mondom, ennek a hihetetlen helyzetnek ecsetelésébe tovább belebocsátkozni. Inkább azt a tényt emelem ki, hogy az osztrák és magyar kormányok közt létrejött megállaj^odásokra ennek a második emeletnek ráépítése milyen jelentőséggel bir. (Halljuk,! Halljuk!) Többször kifejtettem, t., ház és tulajdonképen ellenmondásra nem találtam, hogy ez a képviselőház arra, hogy Magyarország közgazdasági fejlődésének jövő irányítására nézve döntsön, egyáltalában nem illetékes. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt, t. ház, egy nagy alapvető kérdés forog fenn, amelyet az 1867 : XII. törvényezikk a nemzet szabad elhatározására nézve nyitva hagyott : az a kérdés, vájjon a gazdasági továbbfejlődés alapjait az eddigi módon, az Ausztriával való vámközösség alapján keressük-e, vagy pedig a közgazdasági különválás terén ; hogy közgazdasági fejlődésüuk ezentúl is nélkülözze-e, vagy megnyerje azt a vámvédelmet. Ausztriával szemben is, márczius 23-án, pénteken. amely nélkül eddig legalább sehol a világon lendületes iparfejlesztést létesíteni nem sikerült. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Ez az a nagy kérdés, amely előtt állunk. És ha van kérdés, amelyben a nemzetnek szabadon, még pedig az egész nemzetnek dönteni kell, amelyben senkinek sincs joga a nemzet döntésének prejudikálni, hát ez a kérdés az. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Odáig megyek: nem habozom kijelenteni, hogy ha nekem ma valaki hozna oly közgazdasági kiegyezést Ausztriával, mely az én felfogásom szerint teljesen helyes, mely az én álláspontomnak tökéletesen megfelel, melyet .én jónak, minden irányban czélszerüenk tartok, akkor is azt mondanám : kérem, én nem vagyok jogosítva e kérdés felett dönteni. Azt, hogy én jónak tartom, nincs jogom a nemzet nevében kimondani. Ezt nekem csak akkor van jogom a nemzet nevében kimondani, hogyha a nemzettől erre mandátumom van, hogyha a nemzet a választásokon ezt az én irányomat többségre juttatta. Ebben a helyzetben pedig ma senki sincs a parlamentben. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) önöknek semmi támpontjuk nincs arra, hogy higyjék, hogy az az álláspont, amelyet helyesnek tartanak, hogy az ma még a nemzet álláspontja. Gazdasági kérdésben akkor se volt, mikor még a nemzettől nyert mandátum alapján gyakorolta a többség jogait, mert hiszen a választásoknál senki sem sejtette, hogy ez a kérdés az 1910-ben választott képviselőház előtt döntésre kerülhet. (Ugy van! balfelől.) De mióta lejárt a mandátumuk, semmiféle kérdésben sem hivatkozhatnak arra, hogy a nemzet többségét képviselik, hogy a nemzet akaratát juttatják kifejezésre, legkevésbbé ebben a kérdésben. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Már most, hogy minő megállapodások létesültek, árról mi részletesen tájékozva nem vagyunk. De ismerve a kormánynak és a megette álló pártnak elvi álláspontját, egész bizonyosra kell vennünk, hogy ezek a megállapodások a vámközösség fenntartásán nyugosznak. Továbbá hasonló bizonyossággal nem mondhatjuk, de semmi kétségünk sem lehet azok után, amik kiszivárogtak és amik meg nem czáfoltattak, hogy ezek a megállapodások már nem elégesznek meg a vámközösségnek eddig szokásos tiz esztendőre való megállapításával, hanem hogy azt húsz esztendőre akarják perennálóvá tenni. Egész nyíltan kijelentem, hogy én tiz esztendőre se járulnék hozzá egy olyan megegyezésnek a megújításához, amely a vámközösség eddigi alajDJait fentartja. De igen nagy különbség van aközt és rendkívül súlyosabbá teszi a helyzetet az, ha ez az alajo, amelyen nem tartom lehetségesnek azt a gazdasági fejlődést amelyre szükségünk van, nem tiz évre, hanem húsz esztendőre köttetik meg. Ez gyakorlatilag hatályon kivül helyezése az 1867: XII. t.-ez.-ben foglalt garancziának. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ez olyan diadala . .. i Barta Ödön : Viribus unitis!