Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-720
nO. országos ülés 1917 társaság olcsóbban vásárolja meg, mint a nagybirtokosét. Ez egy indokolatlan intézkedés. A kisgazdát, akinek minden krajczárra szüksége van, nem szabad így megrövidíteni. Ugy látszik azonban, hogy a kormány a kisbirtokosokat szándékosan is kijátszsza. Tavaly az árpatermésnél történt ily intézkedés. Ugyanis az árpa árát a kormány nem szabta meg augusztusig, de akkor megszabta 32 K-val s felhivatta a gazdákat: vagy adják tovább feleslegeiket ezen az áron, vagy jelentsék be, mert másképen el fogják azokat koboztatni. Mindenki igyekezett tehát túladni a készleten. S mi történt? Két hét múlva felemelték az árpa árát 42 koronára. (Mozgás balfelöl) Kérdezem, kinek érdekében történt ez az áremelés? A kisgazda érdekében nem történhetett, mert az kénytelen volt túladni készletén, hogy az elkobzást elkerülje. Csak azok érdekében történhetett, akik még nem voltak készen a csépléssel s^csak azután akarták értékesíteni készleteiket. És mi történt? Minthogy az árpának ára nem volt megszabva augusztus elejéig, eladta a kisgazda az árpáját ugy, ahogy tudta: 36—40 koronáért. Ennek meg az lett a következménye, hogy ezeket a kisgazdákat perbefogták árdrágítás czimén, holott maga a Haditermény Részvénytársaság — tehát az állam —azoknak, akik neki adták el, a 32 korona vételárat kigészitette 42 koronára. Hát nem komédia, nem fejetlenség ez? Vagy talán tudatlanság? Akármi, de ártalmas és helytelen. Ugyanilyen volt a kukoriczarekvirálás. Itt is sok visszaélés történt. Pedig ez épen az a gabonanem, melyet a gazda minden irányban a legelőnyösebben használhatna fel. Ezt nem lehet előre bemérni. A beszáradás után egészen más súlya lesz. Felmérése a rekvirálás alkalmával nagyon hosszadalmas mesterség volna. A rekviráló bizottságok egyszerűen szemmérték után veszik fel, aztán kibocsátanak egy meghagyást a gazdához : például, hogy 40 métermázsa csöves készletedből 36 métermázsa morzsolt tengerit tartozol beszállítani. A gazda, mikor megkapja azt a meghagyást, azt hiszi, hogy tévedés. Hiszen ez a józan ész ellenére van. 40 métermázsa csöves kukoriczából nem lesz 36 métermázsa morzsolt kukoricza. ííem tudja a módját, hogy mit csináljon; vár. 5—6 hónap múlva jön az ukáz, a parancs: be kell szállítani a 36 métermázsa kukoriczát. De ezt a parancsot már egy másik köztisztviselő adja ki, aki, mikor meglátja az első parancsot, azt mondja, lehetetlent kívánunk a gazdától, fordít tehát egyet a dolgon és azt mondja: vagy 36 métermázsa morzsolt kukoriczát vagy.45 métermázsa csöves kukoriczát tartozol beszállítani. Ha a gazda nem áll kötélnek, kihágási eljárást indítanak ellene s nagyon szép 200 K-val büntetik meg azon ostoba eljárás miatt, hogy a rekvirálók nem helyesen számítottak. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxv. KÖTET. 'áfczias 23-án, péiúekeii. 321 Ez igy történik községről-községre. A szegény gazda nem jogtudós, hát nem tudja, hogy ez ellen mindjárt fellebbezni kell. Azt hiszi .a józan ész ellenére csak nem kerül büntetés alá. Pedig oda kerül. En nem tudom, hogy a kisbirtokosság mivel szolgált rá erre az elbánásra, különösen most, mikor a hadsereg javát: a legaczélosahb, legkitartóbb hősöket, akiknek munkabírásán és erején törik meg az ellenség ereje, épen ez az elem adja. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Miért bántják, szekírozzák ezeknek otthonmaradottjait, ahelyett, hogy visszatartanák azt is, aki ilyen szándékkal mer hozzájuk nyúlni. A kormány, hogy az élelmezési mizériákon segítsen, de különösen, hogy idegen államokkal szemben vállalt kötelességeit teljesítse, felállította az u. n. közélelmezési hivatalt s ennek élére odaállította báró Kürthyt. A rendelet teljhatalmat adott báró Kürthynek, hogy ő maga felehbezésre való tekintet nélkül állapithassa meg, hogy a rekvirálás után mennyi maradjon a magánszükségletre. Báró Kürthy ezzel a jogával olyan furcsán élt, hogy az egyik község lakosait többre taksálta mint a másik szomszéd község lakosait. Az egyiknek 16 kilót, a másiknak 10-et vagy 8-at hagyott egy hónapra. Krolopp Hugó: A törvényhatóságok állapították meg, nem az élelmezési hatóság! Bikádi Antal: Kürthy állapította meg, mert Deák ur őnagysága lement vele és azt mondta: ha pedig ezt nem fogadjátok el határozatkép, felfüggesztünk benneteket. Krolopp Hugó: Tévedés! Bikádi Antal: Igaz biz az. Főispán is, alispán is csakúgy didergett, amikor a nyakára mentek Kürthyék és azt mondták: ezt kell elhatározni. Közvetlen tudomásom és tapasztalatom van róla. (Zaj. Sálijuk! Halljuk!) Ismerni kell ezeknek az uraknak a természetrajzát. Báró Kürthy tüzzel-vassal keresztülhajtotta ezeket a rendelkezéseket és rögtön el is szállíttatta a feleslegeket. Körülbelül három hónap múlva azután a közélelmezési hivatal kommünikét tett közzé az újságban arról, hogy mi az ő állásjjontja. Tudniillik, hogy a mezei munkásnak és a jószágnak mennyi tartható vissza. Természetes, hogy ez már szentelt víz volt, amely épen semmit sem használt. Kimondta, hogy joga van mindenkinek munkásai részére 16 kilót visszatartani. A jószágok részére meg ennyit és ennyit. De miből, amikor Kürthy már három hónappal ezelőtt elvitte? Megígérték, hogy visszaadják, de csak azt lessé valaki. Mikor ez a kommüniké megjelent, rögtön jött a kormány berkeiből egy másik közlemény, amely szerint még az addigi adagokat is valószínűleg le fogják szállítani. Ilyen rendszertelenség, összevisszaság van a kormány intézkedéseiben, ugy hogy az ember igazán alig tájékozhatja magát. (Ugy van! balról) 41
