Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-710
710. országos ülés 1917 márczius 3-án, szombaton, 19 élet eseményei közül elsősorban az erdélyi evakuálással foglalkozott és ezzel kapcsolatban azt a vádat emelte, hogy az Erdélyben előfordult sajnálatos hazaámlási esetek némelyikében a kormány nem járt el kellő erélylyel, hogy a bűnösöket nem részesítette a magyar állam méltóságának megfelelő megtorlásban. Azt hiszem, a t. igazság iigyminister ur meg fogja találni az alkalmat és módot annak bizonyítására, hogy ez a vád a tények nem ismerésén alapul. Beszéde másik részében a képviselő ur foglalkozott az összes erők tömörítésének kérdésével, e kívánalommal, melyet a t. túloldal részéről már sokszor hallottunk, melyet mi is helyeselünk s csak azt sajnáljuk, hogy a t. túloldal nem ez elv szerint cselekszik. A t. képviselő ur beszéde harmadik részében a monarchia helyzetével foglalkozott a háború utáni Európában. Nagy élvezettel hallgattam ebbeli fejtegetéseit, de nem követem e téren, mert hiszen jövőnk egészen a háború kimenetelétől függ s bár reméljük, sőt biztosra veszszük a háború szerencsés kimenetelét, mégis korai volna e kérdésben véleményt nyilvánítani. Beszéde utolsó részében a képviselő ur a hadseregszállitások rendszerét ostorozta, szóvátette az e téren előfordult visszaéléseket. Helytelen volna tagadni, hogy történtek hibák és visszaélések, de hogy »a hadseregszállitás megvetett fogalommá lett a társadalomban«, mégis csak erős állítás. Ha a t. képviselő ur megfordult volna egy-egy hadfelszerelési gyárban és látta volna, milyen óriási, emberfeletti munka folyik ottan, tán megváltoztatná e felfogását. Méltóztassék elhinni, hogyha a hadseregszállítók megvetéséhez valami hozzájárul, az előfordult visszaéléseknél sokkal inkább járul hozzá az ilyen beszéd, aminő az ő ajkáról most elhangzott. Ami a bankok birtokpolitikáját illeti, azt mondja a t. képviselő ur, hogy ezen réven Hermesnek vagy Merkúrnak kiszolgáltatjuk az országot s ez az állítása ép oly túlzás, mint előbbi tétele. Hogy pedig a kormány nem nézi tétlenül a birtokpolitika fejlődését, arra nézve elég utalnom a ministerelnök ur utolsó beszédjére, melyben ismét hangsúlyozta, hogy a kormánynak igenis van határozott birtokpolitikája, hogy az önálló parasztgazdaságokat kívánja szaporítani és ez utón megszüntetni a mezőgazdasági proletariátust. Hogy e téren a kormány mit tett, a képviselő ur ép oly jól tudja, mint én, mert ép oly jól ismeri az altruista bank birtokpolitikai akczióját s tudja, hogy Erdélyben a magyar föld megmentésére e bank a háború folyamán is mekkora áldozatokat hozott. De ezekkel a problémákkal részletesen nem foglalkozhatom. Felszólalásom főtárgya az állami pénzügyeknek alakulása a háború tartama alatt. Sohasem tapasztaltunk akkora érdeklődést a közönség széles rétegeiben az államháztartás egyensúlya, az államhitel kérdése, az adók terhe, a pénz értéke, a bankjegyforgalom terjedelme, az aranyfedezet nagysága, a valuta állása és más rokon kérdések iránt, mint napjainkban, amikor e kérdések a laikus közönséget is állandóan foglalkoztatják és hozzátehetem, állandóan nyugtalanítják is. Földes Béla t. képviselőtársam volt az egyediili, aki legutolsó felszólalásában ezekkel a kérdésekkel behatóbba}! foglalkozott, aki ezeket a kérdéseket napirendre hozta. Helyes és kívánatos volt ezeket a kérdéseket napirendre hozni azért, mert semmiféle hadi érdek elhallgatásukat nem teszi szükségessé, sem gazdasági helyzetünk a titkolódzást nem követeli meg, már pedig ezek nélkül a rövidlátó titkolódzás, a félénk leplezgetés a legrosszabb pénzügyi politika. Gr. Károlyi Mihály: Hát akkor miért nincs budget? Hantos Elemér : Majd válaszolok erre is ! A pénzügyi gazdálkodásnak nyílt és nyilvános megbeszélése legkevésbbé lehet hátrányos olyan országban, amely a gazdasági és pénzügyi erőkifejtésnek oly meglepő jeleit és bizonyítékait adta, mint Magyarország, (Ugy van! jobbjelöl.) Jelen felszólalásomban ehhez képest foglalkozni kívánok elsősorban a magyar államháztartás helyzetével a háborn első harmincz hónapjában, továbbá foglalkozni kívánok állami eladósodásunk kérdésével a háború alatt; ismertetni óhajtom eladósodásunk egyes tételeit és ezek kapcsán foglalkozni kívánok'a két legnagyobb pénzügyi problémával, azokkal a pénzügyi kérdésekkel, amelyek ma minden financziális diszkusszió homlokterében állanak, először szédületesen növekvő adósságaink kamatszolgálatával; másodszor pedig pénzünk értékállandóságának és valutánk paritásának kérdésével. (Helyeslés.) Ezen kérdések fejtegetése után rá fogok térni azon javaslatok bírálatára, amelyek itt a vita során elhangzottak. Midőn a háború kitört, a harcztér eseményei elé a legnagyobb önbizalommal tekintettünk valamennyien, de sájmdtan várták a legtöbben a gazdasági és pénzügyi összeomlást. Csődről, államtönkről suttogtak némelyek. A lefolyt harminczegy hónap örvendetesen czáfol rá ezekre a sötéten látókra. Meglej^ően kellemes csalódásban volt részünk. Az ország gazdasági és pénzügyi ereje sokkal ellenállóképesebbnek, sokkal szívósabbnak bizonyult, mint általában remélték és mint legjobb ismerői gondolták. Mutatják ezt a mindennapi élet tapasztalatai, mutatják azok a számok, amelyek hadikölcsöneink eredményeit tüntetik fel, mutatják a hitelintézetek zárószámadásai és mutatja a magyar földnek a háború alatt jelentkező országos nagyarányú tehermentesítése. (Ugy van! Ugy van ! a középen.) De mutatják azok az adatok is, amelyek a magy T ar államháztartás háborús bevételeit tükröztetik vissza. Minthogy ezek az adatok talán a ház többsége előtt ismeretlenek, leszek bátor néhány főbb adatot ismertetni. (Halljuk! Halljuk!) Adataim a pénzügyi tárcza főbb jövedelmi forrásaira vonatkoznak a háború tartama alatt, összehasonlítás alapjául veszem a háború előtti utolsó esztendőt, 3*
