Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

710. országos ülés 1917 márczius 3-án, szombaton, 19 élet eseményei közül elsősorban az erdélyi evakuá­lással foglalkozott és ezzel kapcsolatban azt a vá­dat emelte, hogy az Erdélyben előfordult sajnála­tos hazaámlási esetek némelyikében a kormány nem járt el kellő erélylyel, hogy a bűnösöket nem részesítette a magyar állam méltóságának meg­felelő megtorlásban. Azt hiszem, a t. igazság ­iigyminister ur meg fogja találni az alkalmat és módot annak bizonyítására, hogy ez a vád a té­nyek nem ismerésén alapul. Beszéde másik részé­ben a képviselő ur foglalkozott az összes erők tömö­rítésének kérdésével, e kívánalommal, melyet a t. túloldal részéről már sokszor hallottunk, me­lyet mi is helyeselünk s csak azt sajnáljuk, hogy a t. túloldal nem ez elv szerint cselekszik. A t. képviselő ur beszéde harmadik részében a mo­narchia helyzetével foglalkozott a háború utáni Európában. Nagy élvezettel hallgattam ebbeli fejtegeté­seit, de nem követem e téren, mert hiszen jö­vőnk egészen a háború kimenetelétől függ s bár reméljük, sőt biztosra veszszük a háború szerencsés kimenetelét, mégis korai volna e kérdésben véle­ményt nyilvánítani. Beszéde utolsó részében a képviselő ur a hadseregszállitások rendszerét osto­rozta, szóvátette az e téren előfordult visszaélése­ket. Helytelen volna tagadni, hogy történtek hibák és visszaélések, de hogy »a hadseregszállitás meg­vetett fogalommá lett a társadalomban«, mégis csak erős állítás. Ha a t. képviselő ur megfordult volna egy-egy hadfelszerelési gyárban és látta volna, milyen óriási, emberfeletti munka folyik ottan, tán megváltoztatná e felfogását. Méltóztassék el­hinni, hogyha a hadseregszállítók megvetéséhez valami hozzájárul, az előfordult visszaéléseknél sokkal inkább járul hozzá az ilyen beszéd, aminő az ő ajkáról most elhangzott. Ami a bankok birtokpolitikáját illeti, azt mondja a t. képviselő ur, hogy ezen réven Her­mesnek vagy Merkúrnak kiszolgáltatjuk az orszá­got s ez az állítása ép oly túlzás, mint előbbi tétele. Hogy pedig a kormány nem nézi tétlenül a birtok­politika fejlődését, arra nézve elég utalnom a minis­terelnök ur utolsó beszédjére, melyben ismét hang­súlyozta, hogy a kormánynak igenis van határo­zott birtokpolitikája, hogy az önálló parasztgazda­ságokat kívánja szaporítani és ez utón megszün­tetni a mezőgazdasági proletariátust. Hogy e téren a kormány mit tett, a képviselő ur ép oly jól tudja, mint én, mert ép oly jól ismeri az altruista bank birtokpolitikai akczióját s tudja, hogy Erdélyben a magyar föld megmentésére e bank a háború folyamán is mekkora áldozatokat hozott. De ezekkel a problémákkal részletesen nem foglalkozhatom. Felszólalásom főtárgya az állami pénzügyek­nek alakulása a háború tartama alatt. Sohasem tapasztaltunk akkora érdeklődést a közönség széles rétegeiben az államháztartás egyensúlya, az állam­hitel kérdése, az adók terhe, a pénz értéke, a bankjegyforgalom terjedelme, az aranyfedezet nagysága, a valuta állása és más rokon kérdések iránt, mint napjainkban, amikor e kérdések a laikus közönséget is állandóan foglalkoztatják és hozzátehetem, állandóan nyugtalanítják is. Földes Béla t. képviselőtársam volt az egye­diili, aki legutolsó felszólalásában ezekkel a kér­désekkel behatóbba}! foglalkozott, aki ezeket a kérdéseket napirendre hozta. Helyes és kívánatos volt ezeket a kérdéseket napirendre hozni azért, mert semmiféle hadi érdek elhallgatásukat nem teszi szükségessé, sem gazdasági helyzetünk a titkolódzást nem követeli meg, már pedig ezek nélkül a rövidlátó titkolódzás, a félénk leplezgetés a legrosszabb pénzügyi politika. Gr. Károlyi Mihály: Hát akkor miért nincs budget? Hantos Elemér : Majd válaszolok erre is ! A pénzügyi gazdálkodásnak nyílt és nyilvános megbeszélése legkevésbbé lehet hátrányos olyan országban, amely a gazdasági és pénzügyi erőkifej­tésnek oly meglepő jeleit és bizonyítékait adta, mint Magyarország, (Ugy van! jobbjelöl.) Jelen felszóla­lásomban ehhez képest foglalkozni kívánok elsősor­ban a magyar államháztartás helyzetével a háborn első harmincz hónapjában, továbbá foglalkozni kívá­nok állami eladósodásunk kérdésével a háború alatt; ismertetni óhajtom eladósodásunk egyes tételeit és ezek kapcsán foglalkozni kívánok'a két legnagyobb pénzügyi problémával, azokkal a pénzügyi kérdé­sekkel, amelyek ma minden financziális diszkusszió homlokterében állanak, először szédületesen növekvő adósságaink kamatszolgálatával; másod­szor pedig pénzünk értékállandóságának és valu­tánk paritásának kérdésével. (Helyeslés.) Ezen kér­dések fejtegetése után rá fogok térni azon javasla­tok bírálatára, amelyek itt a vita során elhang­zottak. Midőn a háború kitört, a harcztér eseményei elé a legnagyobb önbizalommal tekintettünk vala­mennyien, de sájmdtan várták a legtöbben a gazda­sági és pénzügyi összeomlást. Csődről, államtönk­ről suttogtak némelyek. A lefolyt harminczegy hónap örvendetesen czáfol rá ezekre a sötéten látókra. Meglej^ően kellemes csalódásban volt ré­szünk. Az ország gazdasági és pénzügyi ereje sok­kal ellenállóképesebbnek, sokkal szívósabbnak bi­zonyult, mint általában remélték és mint legjobb ismerői gondolták. Mutatják ezt a mindennapi élet tapasztalatai, mutatják azok a számok, amelyek hadikölcsöneink eredményeit tüntetik fel, mutat­ják a hitelintézetek zárószámadásai és mutatja a magyar földnek a háború alatt jelentkező országos nagyarányú tehermentesítése. (Ugy van! Ugy van ! a középen.) De mutatják azok az adatok is, amelyek a magy T ar államháztartás háborús be­vételeit tükröztetik vissza. Minthogy ezek az adatok talán a ház többsége előtt ismeretlenek, leszek bátor néhány főbb ada­tot ismertetni. (Halljuk! Halljuk!) Adataim a pénzügyi tárcza főbb jövedelmi forrásaira vonat­koznak a háború tartama alatt, összehasonlítás alapjául veszem a háború előtti utolsó esztendőt, 3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom