Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-715

715. országos ülés 1917 márczius 17-én, szombaton. 167 amelyet máT most fizetünk Németországnak. Függetlenítsük tehát magunkat teljesen, hogy ne legyünk adófizetői Németországnak és elsősorban arra kell törekednünk, hogy mindent kövessünk el széntermelésünk fokozására. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Másrészt felhívom a kormány figyelmét arra, hogy ügyeljen, hogy a szénbányák most, hogy a német szén az értékadóval drágább, mint a mienk, ezt a diszparitást ki ne használják és ne emeljék fel a magyarországi szén árát is olyan árra, mint a német, mert ez ismét csak a kisemberek és a fogyasztóközönség rovására történnék, (ügy van! a bal- és szMuőbáhldalon.) Ha már a bányászatnál vagyok, (Halljuk! Halljak! a bal- és a szélsőbaloldalon.) méltóztassék megengedni, hogy még egy bányászati ággal foglalkozzam és itt nagyon sajnálom, hogy nincs jelen a t. pénzügyminister ur, de hozzá intézzek kérdést. Nevezetesen a rudai aranybánya, a 12 apostolhoz czimzett aranybánya, már békében is egy kölni német társaság birtokát képezte. Az aranybányában termelik Magyarország évi aranytermésének felét és midőn mi napról-napra tárgyaltuk és panaszoltuk, hogy rossz a valutánk, midőn azt mindenki naponként a közgazdasági életben érzi, ugyanakkor egy szerződést kötöttek Németországgal és a háború tartamára a rudai bányának ' összes termel vényeit kiszállítják Németországba. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) 6r. Batthyány Tivadar: A szövetséges viszi el a mi aranyunkat. Ejha ! Laehne Hugó: Nem tudom, hogy mi jogon tette ezt a t. kormány, mert hiszen az arany a korlátolt ásványok közé tartozik és törvény értelmében a Magyarországon termelt arany a magyar királyi fémhivataloknál beváltandó, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi jogon, mi czimen, miért engedtetett ez meg akkor, amikor a mi valutánk oly nyomorúságos, az igazán felfoghatatlan . Gr. Batthyány Tivadar: Ugyanazon a jogon, mint a földgázát adták oda ! Laehne Hugó: Szóba hozták több oldalról a központokat (Halljuk! Halljuk!) és a központokról kiváltkép a földmivelésügyi ministcr ur hangoztatta, hogy ott nincsenek oly nagy jövedelmek. Eitner Zsigmond : Hol van? Egy szakroinister sincs itt. Laehne Hugó: Elhiszem, hogy a földmivelésügyi minister urnak van tudomása a saját ministeriumának felügyelete alatt álló közjsontokról, de, nincs tudomása a kereskedelemügyi ministeriumnak vezetése alatt álló különböző ipari központokról. Itt- rendesen az az eljárás, hogy a helyi ipari érdekeltség tömörül a közjjontban. Nem akarom a t. házat ezzel hosszadalmasan untatni, (Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) csak egy példát hozok fel, hogy milyen a központoknál a sáfárkodás. Létesítettek egy zsirközpontot, ennek 27 fővárosi szappangyáros a tagja. Ezeknek a feladata a nyers zsirt, a nyersanyagot az ország szappangyárosai közt felosztani. Es hogy történik ez? Az országban termelt összes nyersanyagnak 87 százalékát felosztja egymás közt a 27 szaj^pangyáros és az országban levő többi 80 szappangyáros közt csak 13 százalékot osztanak föl. (Mozgás és zaj a balés a, szclsőbaloldalon.) Teljesen elhibázott és igazságtalan eljárás, hogy csakis a főváros érdekeltségét vonják be e központba. A vidéki érdekeltséget is be kell venni és akkor nem fognak ily anomáliák, ily aránytalanságok itt a házban szóvá tétetni. De, t. képviselőház, még tovább megyek. Azt mondják, hogy nincsenek nagy hasznok. Eleinte a nyers zsírért és faggyuhulladékért fizettek métermázsánként vidéken két koronát, most makszimálva van öt koronával és a zsirközpont a szappangyárosoknak 19 koronáért adja, tehát eleinte 600, most több mint 300 százalékot keres a központ. Én elismerem, hogy ott vannak költségek, de semmiesetre sem lehetnek ekkora költségek. Nekünk tiltakoznunk kell az ellen, hogy ezekkel a központokkal annyira megdrágítsák a különböző szükségleti czikkeket. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Es ha már itt jövedelmek állanak elő, akkor tudni akarjuk, hogy mennyit jövedelmeznek ezek a központok. Tessék a központok számadásait a ház elé terjeszteni (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és főképen azt kell követelnünk, hogy az egyes központok jövedelme vagy a fogyasztóközönség javára vagy az illető ipari vagy kereskedelmi ág javára szolgáljon. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) így pl. a Haditerménynél tavaly kimutatott 5 millió koronányi jövedelem a fogyasztás olcsóbbá tételére fordittassék, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert a háborús jótékonyság nem a szegény fogyasztóközönségnek, a szegény hivatalnoknak, a szegény munkásembernek, hanem az államnak a feladata, (ügy van! balfelöl.) Most rátérek a kiegyezés kérdésére. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) A kiegyezés meg van kötve ; ezt közölte már január 30-án egy fővárosi lap. HÓdy Gyula: Eladták az országot húsz évre ! Laehne Hugó: Közölték az osztrák lapok is és sok mindent írtak erről. De, mert azt ígértem, hogy csak ujat fogok mondani, most olyan dolgot fogok felemlíteni, amelyet a lapok még nem irtak meg. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Nevezetesen a magyar kormány elkötelezte magát, hogy 20 évig nem fog iparfejlesztéssel foglalkozni. (Mozgás balfelöl.) Ha nem igaz, czáfolják meg. A régi iparfejlesztési törvényt hatályon kívül fogják helyezni. Nem fognak többé a vámvédelem hiánya folytán az uj iparágaknak szubveiicziót adni Rakovszky István: Az osztrákok burkolt szubvencziót adnak ! Laehne Hugó : En nem vagyok barátja a mindenáron való iparfejlesztésnek, de azokat az iparágakat, amelyeknek itt megvan az előfeltételük, mindenáron fejleszteni kell, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert a háború utáni nagy terhek miatt gondoskodni kell munkaalkalmakról és a teherviselési képesség emeléséről.