Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-710
710. országos ülés 1917 márczius 3-án, szombaton. 11 képletesen szólva — nálunk is a fegyverkiosztásra kerül a sor, akkor a ministerelnök ur az egyiknek azt mondja: Teneked nem adok fegyvert a kezedbe,• mert mikor egyszer arról volt szó, hogy a katonák ruházatát ki varrja meg, azt mondtad, hogy azt nem jött-ment emberekre, hanem a szabókra kell bizni. A másiknak azt mondja: Teneked nem adok kardot, mert nem dicsérted Betegh Miklóst annak idején, mikor Erdélyt evakuálták. (Mozgás a jobboldalon.) A harmadiknak azt mondja: Te nem vagy felhasználható az én organizácziórnban azért, mert amikor a szénkérdésről volt szó, akkor te túlságosan kíváncsi voltál, pedig az nekem kellemetlen volt. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Ez igy van!) Tessék a kormánynak azokat az erőket, akikkel szemben kifogása van, olyan pontra állítani, ahol azok beválhatnak. (Helyeslés balfelöl.) B. Lévay Lajos: Amikor hivtuk, nem vállalkoztak ! Gr. Bethlen István: Erre rátérek később. Vájjon helyes-e, hogy amikor millió szocziális feladat teljesítése előtt állunk, amikor az egész rokkant-kérdésben, amint tegnap Apponyi t. képviselőtársam itt kifejtette, úgyszólván még semmit, sem csináltunk, hopy akkor ezeknek a kérdéseknek a megoldását nem bizzák egy olyan lánglelkü emberre, mint gróf Apponyi Albert, akit mindnyájan ismerünk és tisztelünk nemes szivéről és fenkölt gondolkodásáról? (Ugy van! a baloldalon.) Vájjon helyes-e, hogy akkor, amikor — hogy egy példát említsek — az osztrák árvák- és özvegyeket gyámolító intézete • meghívja a magyar testvérinvatalt arra, hogy együtt tanácskozzanak a jövő teendőiről, akkor azon a tanácskozáson, ahol az osztrák társadalom szinejava volt jelen, ahol az osztrák kormány arról számolt be, hogy a hadiözvegyek részére már mindent előkészített, sőt 11 milliót ki is fizetett, amivel szemben Magyarország még egy fillérre sem tud hivatkozni, hogy akkor ott Magyarország érdekeit az abesszíniai konzul képviselte, akinek az egyénisége ellen semmi kifogásom, de akit mégis, nézetem szerint, eddigi foglalkozása nem predesztinál arra, hogy Magyarországot méltóan képviselje ? (Mozgás a baloldalon.) Vagy kérdem azt, hogy amikor az ország gazdasági szervezéséről van szó, szabad-e akkor az aktiv tényezők sorában nélkülözni olyan munkaerőket, olyan vezetőállásban megőszült férfiakat, mint egy Wekerle, vagy egy Darányi ? (Igaz! ÍJgy van! a baloldalon.) Pál Alfréd: Szterényit! (Zaj.) Héderváry Lehel: Neki fáj a feje Szterényiért! (Élénk felkiáltások: Halljuk a szónokot!) Gr. Bethlen István: Vagy megengedhető-e az, hogy amikora magyar gazdák gyűlést tartanak és nincs semmi más szándékuk, mint, hogy ott megvitassák az ő panaszaikat és azokat közöljék a kormánynyal, akkora kormány szóba sem áll velük, kiküldöttei ott meg nem jelennek, őket negligálja, — pedig hát a magyar gazdák mégis bizonyos terhét hordozzák, ugy hiszem, a hadviselésnek? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) En tehát, t. ház, azt mondom, hogy véget kell vetni minden erővel, véget kell vetni közös erővel a pártokra támaszkodó kormányzatnak (Helyeslés balfelöl.) Ebben a pillanatban nem pártra, hanem a nemzetié kell támaszkodni. (Taps a baloldalon.) Nem értem, hogy a kormány miért zárkózik el ez elől. Ha az első kísérlete nem is járt sikerrel, kötelessége, hogy ujabb kisérletet tegyen. Kötelessége ezt újból és újból megpróbálni. Kötelessége arra gondolni, hogy mindazok a kérdések, amelyek minket elválasztanak, azok lehetőleg ellimináltassanak a politikai vitatkozásokból. (Ugy van! a baloldalon.) Ennek azonban ép az ellenkezőjét tapasztaljuk. Végső konklúzióm tehát az, hogy ezzel a rendszerrel lehet, hogy meg fog élni a munkapárt, lehet, hogy meg fog élni az ellenzék is, de hogy az ország el fog pusztulni, arról egészen bizonyos vagyok. (Elénk helyeslés balfelöl.) Kérek öt perez szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Gróf Bethlen István képviselő urat illeti folytatólag a szó. Gr. Bethlen István: T. képviselőház! A kormánynak második feladata a háború alatt foglalkozni a békével, annak feltételeivel és annak az. előkészítésével. Milyen kell, hogy a béke legyen: erre kell, hogy ő feleletet találjon. T. ház! Én nagyon sajnálom, hogy ebben a tekintetben nálunk nincs közvélemény, (Halljuk ! Halljuk!) mert azokat a jelenségeket, azokat a felszólalásokat, amelyeket hallottunk egyes padokról és amelyek többé-kevésbbé a desintéressement és a -lemondás álláspontján állottak, én a magam részéről nem helycselhetem és egészen másban keresem a kérdéseknek a megoldását. En azt látom, t. ház, hogy a művelt külföldön, elsősorban Németországon (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) a béke kérdésével, annak feltételeival a közvélemény állandóan foglalkozik. Héderváry Lehel : Egész szakirodalma van! Gr. Bethlen István: Egész irodalma van. (Ugy van! balfelöl.) S ha a pártok között nem is egészen kongruensek a vélemények, ha eltérőek is, nem baj, a kérdések megvitattatnak és végeredményben a közvélemény mégis kialakul, (Ugy van! balfelöl.) Nálunk, sajnos, ennek nyomát sem látjuk és én ennélfogva szükségesnek tartom, hogy felszólalásommal, ha csak csekélységgel is, hozzájáruljak ennek a közvéleménynek a kialakulásához. (Halljuk! Halljuk!) Nem azért szólok e kérdésről, mintha a
