Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-715
715. országos ülés 1917 márczius 17-én, szombaton. 159 Elnök: Kérem Ugron Zoltán képviselő urat, ne méltóztassék mindig közbeszólni. Pop Cs. István: Az írek lázitást szítottak Anglia ellen. Casement felfegyverkezve ment hazája ellen s e tényekből az angolok nem azt a következtetést vonták le, hogy meg kell fojtani az ir nemzetiségi kérdést, hanem annak a megoldásán gondolkoznak, és pedig az autonómia alapján készülnek ezt elérni. Laehne Hugó : Az egészen más! AndrJCS Tivadar: Hát a ministerelnök nem akarja? Laehne Hugó: Autonómiát adni, mint az ireknejí? őrület. Elnök : Csendet kérek, ne méltóztassék közbeszólni. Gál Sándor: Mártírokat csinálni erőszakkal ? Nem csinálunk mártírokat! Laehne Hugó: Az ir kérdés egészen más, azt nem lehet összehasonlítani! Pop Cs. István: Idegen tekintélyeket is elfogadtak, csakhogy kielégítsék az érdekeket és hajlandóságokat. Laehne Hugó: Akinek nem tetszik, menjen ki Romániába! Pop Cs. István: Nálunk nemcsak lázadás nem volt, de a megvádolt egyének szereplése sincs tisztázva és a mostani izzó atmoszférában nem is lehet teljesen megnyugtatóan megállapítani a tényállást. (Ellenmondás.) Fráter Loránd: De tudjuk nagyon jól! Pop Cs. István: Csináltak megtorló rendszabályokat. Alig kezdődött a román háború, számos emberünk, aki ellen bűncselekmény egyetlen ismérvének nyoma sem forgott fenn, (Elénk ellenmondás.) elragadtatott családjától, és tűzhelyétől távolra vitetett. Ugron Zoltán : Tessék végignézni az ítéleteket! Pop Cs. István : Jogerős Ítéletre kell várnunk, amíg véglegesen elintéztetnek ezek az ügyek. Megindult az eljárás .azok ellen, akik a hazaárulás gyanúja alatt állottak. Az igazságügy minister ur jónak látta azok megnyugtatására, akik lanyhasággal vádolták, kijelenteni, hogy több mint ezer román van vizsgálati fogságban és hatszáznak vagyona zár alatt és elrendeltetett az elkobzás. Nem tudom, hogy miben és miként nyilvánult a hazaárulás ténye ezeknél az embereknél. Bátor vagyok azonban a háború eddigi tapasztalataiból figyelmeztetni a t. házat, hogy az ilyen pereknél a denuncziáczió, sokszor saját bűnének elpalástolása és a besúgás rendkívül nagy szerepet szokott játszani. Ezért tisztelettel kérem a t. házat és a magyar közvéleményt, hogy a legridegebb bíró elméjével és bonezkésével vizsgálja ezeket a dolgokat, mert minden ilyen elhamarkodott dolog a jelen esetben többé jóvá nem tehető. Nem szabad egyes inczidenseket. e gy es gonosztevők tényeit általánosítani, mert hiszen a hazaárulásnak számtalan fajai vannak. Vannak hazaárulások, amik feltételezett intenczióban, vagy platonikus érzelmekben nyilatkoznak meg és vannak kézzelfogható konkrét károkozásokban nyilvánuló hazaárulások. Ertem ezek alatt a hadsereg harczképességének csorbítását és a hadvezetés sikeres vitelét megbénító cselekményeket, mint amilyenek leginkább a csalárd hadseregszállitások. Számtalan ilyen bűncselekmény van, melynek alanyai a nemzet minden rétegéből kerülnek ki, csakis a román nép körében nincsenek, hála Istennek. Mindezek daczára ugy etikailag, mint politikailag elitélendő volna ezekért egyes fajokat, pártokat vagy osztályokat felelőssé tenni és indokolatlanul megbélyegezni. (Mozgás.) Szász Pál : ön nem tett szolgálatot a románság ügyének ezzel a beszéddel, nem is hivatott reá. Elnök : Kérem Szász Pál képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Felkiáltások baljelöl: Igaza van Szász Pálnak!) Szász Pál : Tudatosan szítja az ellentéteket ! Fráter Lóránt: Majd a háború után meg fogják látni fotográfiájukat ! Pop Cs. István : A beígért szigorú megrendszabályozások tehát nem indokoltak. És azt sem mondhatja sem a kormány, sem a közvélemény, hogy talán a románságnak magatartását illetőleg bizalmatlanságról lehetett volna szó. Hiszen amint a háború kitört, a román nemzetiségi párt nevében a képviselők azonnal siettek spontán megnyilatkozni s minden felszólitás nélkül a napirend előtt az első ülésen megnyugtatni a t. házat. Ugron Zoltán: Magukat megnyugtatni! Schmidt Károly: Mit tett időközben a nemzeti komité! (Zaj.) Laehne Hugó: Magyarországon vagyunk! (Zaj balfelöl.) Pop Cs. István: Azt hiszem, amit én mondok, azt bármely parlamentben el lehet mondani, mert egyetlen egy sértő szót nem mondtam. (Zaj. Felkiáltások bal felől: Nincs román nemzet!) Gál Sándor: Visszaélés a békés hajlamú házzal! Pop Cs. István: Nyilatkozat tétetett a közvélemény megnyugtatására a főrendiházban is, de a legfényesebb nyilatkozatot tették katonáink, kik hőstettekkel igazolták a haza és a trón iránti ragaszkodásukat. (Mozgás.) Egy munkapárti képviselő ur jónak látta itt a házban egy nyilatkozatot felolvasni. Kötelességem ezen nyilatkozattal is foglalkozni, nehogy abból a körülményből, hogy egyikmásik azt nem irta alá, valami következtetés legyen vonható, mert azok, akik körözték azt a nyilatkozatot, azt mondották, hogy kellemetlen helyzetbe kerülhet az, aki azt alá nem írja. E tekintetben legyen szabad kijelenteni azt, hogy a nyilatkozat azon, részével, mely törhetlen hűségünkről biztosítja O felségét, mely törhetlen ragaszkodásunkról szól, ahhoz a röghöz, amelyen születtünk és amelyen élünk és megingathatat-
