Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-715
156 715. országos ülés 1917 , Hock János: T. ház! Ezek azok a dolgok, melyeket ő itt ellenem most felhoz. Hogy kinek van igaza, bizzuk a t. ház bölcs Ítéletére. Én csak egyet mondok. Ismerem én a képviselő ur reczepturáját nagyon jól. Abban mindig van néhány gramm igazság, 10—20 gramm látszat, ós van 80 gramm abból, amit az ember levegőből kapott ingrediencziának nevez. Erre azután ráirja misca detur, signetur, összezavarja és aztán ember legyen, aki abban kiigazodik. De tegyük fel, hogy mindezen kérdésekben a képviselő urnak van igaza. Vájjon ez meggyengiti-e azt a vádamat, melyet a közgyűlés termében kimondottam, hogy a képviselő urnak tulajdonképen nem is annyira a fővárosi ügyek bolygatása volt a czélja, mint a Bárczy-regime megbuktatása ? Hisz érthető ez a kíméletlenség. () a Bárczy-regimének tulajdonította az ő fővárosi szereplésének bukását. Pedig ezt a Saskörnek kell tulajdonítania, melyben Bárczy semmi vezetőszerepet nem' játszott. És bogy megerősítsem azt az állításomat, hogy ö minden fővárosi érdektől eltekintett, ha vele a kormányzórendszernek árthatott, csak egy dolgot emlitek. Mikor a főváros élelmezéséről volt szó és a főváros a postatakarókpénztártól kölcsönt akart felvenni forgótőkére, hogy a nehéz háborús viszonyok között jó élelmezési politikát folytathasson: akkor itt a képviselő ur, azt hiszem, februári beszédében óva intette a takarékpénztárt, hogy rossz helyre teszi a pénzét. Már most ebből nem világos-e, hogy hajlandó volt növelni az élelmezési mizériákat, nehezíteni százezer ember nyomorúságos helyzetét, csakhogy a főváros élelmezési politikáját megakaszsza, a főváros bonitását egy takarékpénztár előtt kétessé tegye. Nem ez az első eset, hogy mi fővárosi ügyekben egymással szemben állunk. Hiszen a Tisza-kormányzat első éveiben is volt köztünk egy kontroverzia. Es akkor a képviselő ur gunynyal fordult hozzám: mit akar tőlem Hock János,hisz eddig minden imakönyvét megvettem! (Derültség.) Polónyi Géza: Ezt nem mondtam. Hock János: Szórói-szóra mondta. Én még azt mondtam rá, hogy Magyarországon senkinek sincs annyira szüksége imádságra, mint a képviselő, urnak. (Elénk derültség). Polónyi Géza: Ezt most csinálta, hogy itt elmondhassa! Hock János: Hetek óta hallom, hogy gyűjt a képviselő ur bizonyos adatokat és megmondta, hogy nagy vérontás lesz, hogy ellenem fog felszólalni, sőt Bárczy ellen. Azt mondta, nagy kirohanás lesz és előre felhívták a figyelmemet arra, hogyan fog ő itt engem megtámadni. Barátaim figyelmeztettek erre és azt mondták: vigyázz, mert jön a nagy gólem. Erre azt mondtam: én a gólemtól nem félek. Nem félek először, mert tudom, hogy minden gólem csak sárból van égetve, másodszor, mert a gólemtől árczius 17-én, szombaton. csak azon naiv nagy gyerekek félnek, akik még hisznek a Géza bácsi meséiben! (Derültség.) Elnök: Polónyi képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kér szót. Gondolom, a t. ház megengedi. Polónyi Géza: T. ház! ígérem, hogy nagyon röviden és csak a lényegre kiterjeszkedőleg nyilatkozom. Az örök békéről való szónoklás tekintetében csak az a megjegyzésem van, hogy tudtommal a háború már 1916 október 13-án is folyt. Akkor tartotta a képviselő ur azt a beszédet a városházán. Hock János: A szószéken is beszélek, a templomban is! Polónyi Géza: Ő az, aki nagy türelemmel szokta végighallgatni a beszédeket! Hock János: Igaza van! Polónyi Géza: Én csak a logika szempontjából jegyzem meg, hogy e sebkötöző dikeziók csak épen arra valók, hogy e dolgokban, melyekben mindnyájan egyetértünk, eltakarja a képviselő ur azt a valót, ami a ráolvasott hat nyilatkozatban róla megjelent. Azt hittem, erről beszél. De ő másról beszélt: a fővárosi autonómiáról. Én tisztelem ezt, de kérdem, mióta tartozik a városi autonómia elé az, hogy egy volt ministernek kéjrviselőházi és ministeri magatartását ott az ő távollétében, jó messze tőle, valaki bírálat tárgyává tegye ? Ezekre az elukubrácziókra nem válaszolnék, ha nem érintett volna egy dolgot. Az mondotta, hogy a döntnök Wekerle Sándor nem azt mondta, amit én mondok. Különben én nem is állítottam, kinek adott igazat, vagy nem adott igazat, hanem azt mondtam: az ott létrejött megállapodás folyománya volt az a nyilatkozat, melyet Bárczy a városi közgyűlés előtt tett. Ezzel szemben azt mondta a t. képviselő ur; Bárczy neki azt mondta: Wekerle nem nekem, hanem neki adott igazat. Hock János: Gratulált neki a városi üzemek kezeléséhez. Polónyi Géza: Ezt is mondta, azt is mondta, mindkettőt hallottam. E pontnál meg kell állnom. Én, mint férfiúhoz illő, azt hiszem, mindnyájunk megnyugvására intéztem el e dolognak Bárczyra vonatkozó részét. Már .most, ha a képviselő ur ebbe beleavatkozik és azt hiszi, szolgálatot tesz vele Bárczynak, ha kívánja, hogy e kérdések itt még egyszer tárgyaltassanak, a legnagyobb készséggel állok rendelkezésére. Azonban, miután jelen voltam annál a döntésnél, a képviselő ur pedig, akinek szavahihetőségét az a hat tanú ma eléggé megvilágította, nem volt jelen és mégis vállalkozik ily nyilvánvalóan valótlan állítás kolportálására: kötelességem megjegyezni, hogy én arról a döntésről Bárczyval mentem haza és egy árva szó nem eshetett ott, mit ne hallottam volna. Azt a nyilatkozatot Wekerle Sándor egyáltalán nem tette. Ez utóvégre a polgármester
