Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-715

156 715. országos ülés 1917 , Hock János: T. ház! Ezek azok a dolgok, melyeket ő itt ellenem most felhoz. Hogy kinek van igaza, bizzuk a t. ház bölcs Ítéletére. Én csak egyet mondok. Ismerem én a képviselő ur reczepturáját nagyon jól. Abban mindig van néhány gramm igazság, 10—20 gramm látszat, ós van 80 gramm abból, amit az ember levegő­ből kapott ingrediencziának nevez. Erre azután ráirja misca detur, signetur, összezavarja és aztán ember legyen, aki abban kiigazodik. De tegyük fel, hogy mindezen kérdésekben a kép­viselő urnak van igaza. Vájjon ez meggyengiti-e azt a vádamat, melyet a közgyűlés termében kimondottam, hogy a képviselő urnak tulajdon­képen nem is annyira a fővárosi ügyek bolygatása volt a czélja, mint a Bárczy-regime meg­buktatása ? Hisz érthető ez a kíméletlenség. () a Bárczy-regimének tulajdonította az ő fő­városi szereplésének bukását. Pedig ezt a Sas­körnek kell tulajdonítania, melyben Bárczy semmi vezetőszerepet nem' játszott. És bogy megerősítsem azt az állításomat, hogy ö minden fővárosi érdektől eltekintett, ha vele a kormányzórendszernek árthatott, csak egy dolgot emlitek. Mikor a főváros élelmezéséről volt szó és a főváros a postatakarókpénztártól kölcsönt akart felvenni forgótőkére, hogy a ne­héz háborús viszonyok között jó élelmezési po­litikát folytathasson: akkor itt a képviselő ur, azt hiszem, februári beszédében óva intette a takarékpénztárt, hogy rossz helyre teszi a pén­zét. Már most ebből nem világos-e, hogy haj­landó volt növelni az élelmezési mizériákat, ne­hezíteni százezer ember nyomorúságos helyzetét, csakhogy a főváros élelmezési politikáját meg­akaszsza, a főváros bonitását egy takarékpénz­tár előtt kétessé tegye. Nem ez az első eset, hogy mi fővárosi ügyekben egymással szemben állunk. Hiszen a Tisza-kormányzat első éveiben is volt köztünk egy kontroverzia. Es akkor a képviselő ur guny­nyal fordult hozzám: mit akar tőlem Hock János,hisz eddig minden imakönyvét megvettem! (Derültség.) Polónyi Géza: Ezt nem mondtam. Hock János: Szórói-szóra mondta. Én még azt mondtam rá, hogy Magyarországon senki­nek sincs annyira szüksége imádságra, mint a képviselő, urnak. (Elénk derültség). Polónyi Géza: Ezt most csinálta, hogy itt elmondhassa! Hock János: Hetek óta hallom, hogy gyűjt a képviselő ur bizonyos adatokat és megmondta, hogy nagy vérontás lesz, hogy ellenem fog fel­szólalni, sőt Bárczy ellen. Azt mondta, nagy kirohanás lesz és előre felhívták a figyelmemet arra, hogyan fog ő itt engem megtámadni. Ba­rátaim figyelmeztettek erre és azt mondták: vigyázz, mert jön a nagy gólem. Erre azt mondtam: én a gólemtól nem félek. Nem félek először, mert tudom, hogy minden gólem csak sárból van égetve, másodszor, mert a gólemtől árczius 17-én, szombaton. csak azon naiv nagy gyerekek félnek, akik még hisznek a Géza bácsi meséiben! (Derültség.) Elnök: Polónyi képviselő ur személyes meg­támadtatás czimén kér szót. Gondolom, a t. ház megengedi. Polónyi Géza: T. ház! ígérem, hogy nagyon röviden és csak a lényegre kiterjeszkedőleg nyilatkozom. Az örök békéről való szónoklás tekintetében csak az a megjegyzésem van, hogy tudtommal a háború már 1916 október 13-án is folyt. Akkor tartotta a képviselő ur azt a beszédet a városházán. Hock János: A szószéken is beszélek, a templomban is! Polónyi Géza: Ő az, aki nagy türelemmel szokta végighallgatni a beszédeket! Hock János: Igaza van! Polónyi Géza: Én csak a logika szempont­jából jegyzem meg, hogy e sebkötöző dikeziók csak épen arra valók, hogy e dolgokban, me­lyekben mindnyájan egyetértünk, eltakarja a képviselő ur azt a valót, ami a ráolvasott hat nyilatkozatban róla megjelent. Azt hittem, erről beszél. De ő másról beszélt: a fővárosi auto­nómiáról. Én tisztelem ezt, de kérdem, mióta tarto­zik a városi autonómia elé az, hogy egy volt ministernek kéjrviselőházi és ministeri magatar­tását ott az ő távollétében, jó messze tőle, valaki bírálat tárgyává tegye ? Ezekre az elukub­rácziókra nem válaszolnék, ha nem érintett volna egy dolgot. Az mondotta, hogy a döntnök Wekerle Sándor nem azt mondta, amit én mondok. Különben én nem is állítottam, kinek adott igazat, vagy nem adott igazat, hanem azt mondtam: az ott létrejött megállapodás folyo­mánya volt az a nyilatkozat, melyet Bárczy a városi közgyűlés előtt tett. Ezzel szemben azt mondta a t. képviselő ur; Bárczy neki azt mondta: Wekerle nem nekem, hanem neki adott igazat. Hock János: Gratulált neki a városi üze­mek kezeléséhez. Polónyi Géza: Ezt is mondta, azt is mondta, mindkettőt hallottam. E pontnál meg kell áll­nom. Én, mint férfiúhoz illő, azt hiszem, mind­nyájunk megnyugvására intéztem el e dolognak Bárczyra vonatkozó részét. Már .most, ha a képviselő ur ebbe bele­avatkozik és azt hiszi, szolgálatot tesz vele Bár­czynak, ha kívánja, hogy e kérdések itt még egyszer tárgyaltassanak, a legnagyobb készség­gel állok rendelkezésére. Azonban, miután jelen voltam annál a döntésnél, a képviselő ur pedig, akinek szavahihetőségét az a hat tanú ma eléggé megvilágította, nem volt jelen és mégis vállal­kozik ily nyilvánvalóan valótlan állítás kolpor­tálására: kötelességem megjegyezni, hogy én ar­ról a döntésről Bárczyval mentem haza és egy árva szó nem eshetett ott, mit ne hallottam volna. Azt a nyilatkozatot Wekerle Sándor egy­általán nem tette. Ez utóvégre a polgármester

Next

/
Oldalképek
Tartalom