Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-715

715. országos ülés 1917 márczius 17-én, szombaton. 153 kormányozhassa. Mert ha én csak addig tisztelem az önkormányzatot, mig az én pórázomon jár és az én politikai elveimnek szolgálatába lép, akkor nagyon összezavarjuk az illetékességi köröket, s a közgyűlést sokszor fiókparlamentté, a parlamentet pedig sokszor fiókközgyüléssé teszszük. Ugyanaz a helyzet áll tehát elő, mint amikor a konvent állott a vároházával szemben, ahol nemcsak érvekkel és vitákkal törtek egymásra, hanem végre fegyvert is fogtak és ragadtak egymás ellen. Ezért, t. ház, ha valaki a törvényhatóságban álláspontját akarja képviselni, az jöjjön be a törvényhatóságba, ott fejtse ki nézeteit, ott igazolja álláspontját. Hiszen ha mi j)er distance akarnánk vitatkozni, akkor hiányzik a viták megértéséhez szükséges közvetlenség. Izzó, forró hangulatban születnek meg ott sokszor felszólalások, támadások, és ezeket csak az tudja méltányolni, aki azoknál jelen van. Így történt, t. ház, az ón közgyűlési felszólalásom is. Támadásomat t. i. megalapozta a polgármester urnak egy jelentése, melyet ő a közgyűlés szine előtt felolvasott s melyben számszerint ós adatokkal igazolta, hogy a larpviselö ur támadása a főváros ellen minden pontjában valótlan és rosszhiszemű volt. És mikor én, mint törvényhatósági bizottsági tag hallottam ezt a jelentést és hozzászóltam annak értékeléséhez, kétségtelenül kissé erősebben támadtam a képviselő urat, mint ahogyan talán más körülmények közt tettem volna. Azóta kétségtelenül az ő előnyére változott némileg a helyzet, mert hivatkozhatik egy nyilatkozatra, melyet a polgármester ur tett s amely két nap óta köztudomású a sajtó utján. De, t. ház, e nyilatkozatban emeljük ki mindenesetre a polgármester ur notabilitását, aki hajlandó volt inkább eltűrni bizonyos homályt az ő tekintélyén, hogysem a fővárost állandó vesszőfutásra kényszerítse az országgyűlés előtt. Huszár Károly (sárvári) : Nem a fővárost, a. főváros kormányzását kritizálja! Hock János : Helyes, kritizálja azt a Bárczyregimet, ugy-e, amely jelenleg a főváros élén van. (Úgy van! TJgy van!) De mondja meg nekem a t. képviselő ur, — ezt az ő józan Ítéletére bizom — egy főváros fejlődését nem fogja-e állandóan akadályozni az, midőn gazdasági működésében, pénzügyi kölcsöneinek bonitásában van sokszor itt a képviselőházban megtámadva, s ekként az ő kormányzásához hiányzik az a szükséges nyugalom, amely az alkotásoknak kétségtelen föltétele ? (TJgy van ! TJgy van!) Huszár Károly (sárvári): A kritikátlanság sohasem jó! Hock János: A kritikát gyakorolják a főváros közgyűlési termében. Huszár Károly (sárvári) : jSTem igen ! Hock János: De a törvényhozás kritikája csak arra terjedjen ki: vájjon a főváros a közKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXV- KÖTET. érdekkel szemben nem követ-e el hibákat és a kormány a fővárossal szemben helyesen gyakorolja-e felügyeleti jogát, A többi az önkormányzatra tartozik. De nem akarok ezekkel a dolgokkal foglalkozni,, mert szeretnék következetesen menni a megkezdett csapán. Visszatérek t. i. Bárczy nobilis nyilatkozatára, amelyben igazán a béke kedvéért szívesen konczedált a képviselő urnak olyan elégtételt, amely őt alaki tekintetben fedi. Lényegileg azonban az elégtételt neki nem adta meg. Szabadjon ezt nekem bebizonyítanom, és ha megengedi a t. ház, én rámegyek ennek a nyilatkozatnak születésére ős eredetére is. Polónyi Géza: Csak igazat mondjon, akkor semmi szó sincs! Hock János: Hogyne! Tisztelt ház ! Mikor Bárczy a közgyűlés termében nyilatkozott, többek között kijelentette, hogy miután valótlannak és rosszhiszeműnek tartja a képviselő ur támadásait, vele többé szóba nem áll. Ezt a nyilatkozatot tette a

; közgyűlésben. Polónyi Géza: És ön is! És igy tartották meg mind a ketten! Hock János: Sajnos. Én kényszerítve vagyok reá, mikor támad. Tárgyalni nem fogok a képviselő úrral. Én a képviselőház Ítélete alá akarom bocsátani ami kontroverz ügyünket. Bárczy szintén ezen az állásponton volt és hogy nem tartotta be, hogy a képviselő úrral szóba nem áll, annak nem ő volt az oka. Mert hiszen egy bizalmas és a kéjjviselő úrhoz közelálló egyén [említette Bárczy előtt, hogy talán lehet ezt a kérdést közöttük mégis tisztázni. Bárczy hivatkozott rá, hogy ő azt a kijelentést tette a közgyűlés előtt, hogy vele többé szóba nem áll. Végre ugy intézték el ezt, hogy egy döntőbíróság zsüriszerü ítéletét provokálták a közöttük levő vitás kérdésben — amint méltóztatott említeni — Wekerle tekintélyét kérték fel közbenjárónak. De csodálatos, hogy ezután a döntés után ez a kérdés nemcsak hogy világosabb nem lett, de sőt bizonyos tekintetben elhomályosult. Mert mig a képviselő ur azt mondja, hogy Wekerle az ő tekintélyével, döntésével neki adott igazat, addig nekem, a polgármester ur azt mondotta, hogy Wekerle neki adott igazat. (Elénk derültség a jobboldalon.) Egy hang (a jobboldalon): Ez rávall. (Derültség.) Hock János: Mikor én ezt az ellentétet láttam, önkénytelenül eszembe jutott a német iró szava: »Erkläret mir Gráf ürindur — Dicsen Zwiespalt der ]NTatur«. Ebben a zavarban utána néztem a zárószámadások egyes tételeinek, meghallgattam a polgármester urat is és körülbelül a következő végeredményhez jutottam. A polgármester ur nyilatkozatában sehol sem mondja azt, hogy a képviselő ur állításai valódiak voltak. O csak annyit mond, hogy azon adatok szám szerint 20