Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-715
150 715. országos ülés 1917 m akik fel vannak sorolva, Nagy Emil volt képviselőtársunkat is említi. Hock János: Nagy Emilt nem ! Polónyi Géza: Itt van, tessék megnézni. Nagy Emil -a következőket nyilatkoztatja Id (olvassa): »Hozzám intézett felszólításodra a legnagyobb határozottsággal csak azt az egyet válaszolhatom, hogy veled soha az életben fővárosi ügyről még csak szót sem váltottam, s igy, amikor Hock János képviselő ur — mint közlöd •—• ennek ellenkezőiét állítja, személyemet illetőleg a leghatározottabban tévedett.<< Hock János: Ebben igaza van, Nagy Dezsőről volt szó. Polónyi Géza : Kérem, lapban lett közzétéve ! Hock János : Rosszul volt közölve ! Polónyi Géza: Elég ideje volt a képviselő urnak' ezt a mai napig rektifikálni, mert nem közleményben jelent meg, hanem intervjuban, méltóztatik tudni? Itt van, tessék megnézni ! Nagy Dezső meghalt, azt nem tudom ide idézni, de vannak olyanok, akik tudják, hogy Nagy Dezső soha a fővárost nem támadta. Rátérek Szmreesányi György képviselő ur nyilatkozatára, kire a képviselő ur szintén hivatkozott (Olvassa) ; »Hozzám intézett kérdésedre tisztelettel értesitlek, hogy minister korodban a főváros ügyeiről veled sohasem beszéltem.« Tetszik ezt hallani? Sohasem beszéltem ! (Derültség jobbfélől.) »Azt is készséggel kijelenthetem, hogy a székesfővárost nem a te unszolásodra támadtam. Az általam 1911. évi deczember havában a képviselőházban a székesfőváros közigazgatásának bírálatát tartalmazó, saját elhatározásomból elmondott beszédemhez tőled is kértem és kaptam iníormácziót és adatokat, amelyeket egyéb adataim kiegészítéséül fel is használtam. Ez a való tényállás. Maradtam kiváló tisztel ettél.« Merőben valótlan tehát az az állítás, mintha akár minister koromban, akár később Szmreesányi György képviselő urat valaha a főváros elleni felszólalásra ingereltem volna. Hock János: Csak adatokat adott! Polónyi Géza ". Nem azt állította a kéjnviselő ur, hogy adatokat adtam ; azt állította, hogy én ingereltem őt és unszoltam és mint minister rábeszéltem, hogy támadja a fővárost. Ezt tetszett mondani. Hogy időközben vezeklés gyanánt meggondolta a dolgot, azt ezen nyilatkozat után természetesen megérteni. Most nézzük Holló Lajos t. képviselőtársam nyilatkozatát (Olvassa) ; »Budapest, 1916 no- , vember 11, Voltál szíves hozzám kérdést intézni az iránt, hogy te bennünket informáltál-e és biztattál-e akár mint minister, akár később a főváros elleni táraadásra. Válaszolhatom erre, hogy te tőled ebben az irányban én soha sem iníormácziót, sem biztatást soha nem kaptam, de a fővárost soha nem is támadtam.« Ez az igazsága a t, képviselő urnak. Most rátérek ennek a dolognak egyik nagyon lárczitts 17-én, szombaton. érdekes részletére, t. i. az u. n, gyűlésre, amely nálam tartatott és amelynek mimsterkoromban az a czélja volt, hogy ministertársamat, Andrássy Gyulát megbuktassuk; a főváros érdeke ellen tartottam nálam egy gyűlést, amely többek jelenlétében, Ballagi, Aladár volt t. képviselőtársam és az ő jelenlétében folyt volna le. Nem szükséges .megjegyeznem, hogy nemcsak minister voltam, hanem abban az időben a Belváros kéjwiselője is voltam, engem tehát kettős perfidiával vádolt a t. képviselő ur, mikor azzal vádolt, hogy én a főváros érdekei ellen cselekedtem. Itt közbevetőleg legyen megengedve, nem is szokás, ízléstelen dolog is volna, hogy az ember dicsekedjék azzal, ha mint képviselő választóival szemben becsületesen teljesítette kötelességét. De ha az ember már hálára nem is vár, arra legkevésbbé számithat, hogy akkor, mikor igazán becsülettel rótta, le kötelességét, emiatt megrágalmazzák. Nekem pedig erről jut eszembe, hogy a t. képviselő ur itt van, hogy politikai ellenfeleimtől is van egy igazán büszkeségemre szóló olyan jegyzőkönyv a birtokomban, ahol az Omke, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés nekem jegyzőkönyvi köszönetet szavazott azért a nagy munkásságomért, amelyet pl. csak az adótörvények alkalmával egészségemnek feláldozásával és ugy végeztem, hogy hetekig jóformán magam vittem azt a nagy vitát és eszközöltem ki olyan eredményeket, amelyekre örökre büszke maradok. (Sándor Pál igenlóíeg int). Ugyanakkor elmondhatom még azt is, hogy hiszen a Belvárosban és a fővárosban nincs apró gyermek, aki ne tudná, hogy a 30 éves adómentesség és az az 5 millió K, amelyet a főváros kapott, legnagyobbrészt az én fáradozásomnak volt az eredménye. De — mondom — nem azért említem fel ezeket, hogy dicsekedjem, csak hogy rámutassak arra, hogy milyen a sorsa a képviselőnek, amikor még a saját pártjához tartozó képviselő részéről is tiz év múlva ilyen hálát arathat az ember. Menjünk vissza a tényekre. Ballagi AladáT, akire a képviselő ur azt mondja, hogy jelen volt a gyűlésen, nagyon röviden nyilatkozik. Azt mondja (Olvassa) : »Budapest, 1916 november 23. Igaz hived, Ballagi Aladár. Hozzám intézett kérdésedre kijelentem, hogy sohasem vettem részt oly értekezleten, mely a főváros érdeke ellen vagy Andrássy megbuktatására irányult volna.« Hozzátehetem, hogy ilyen értekezleten nem vehetett részt, én sem vettem részt ilyen értekezleten, mert ilyen értekezlet soha nem volt. Ellenben volt nálam egy értekezlet, — mindjárt megmondom, hogy micsoda értekezlet volt az — csakhogy valószínűleg azért nem utalt erre a képviselő ur, mert többen vannak még, akik élnek és többi között van köztük egy képviselő ur, aki itt, ezeken a padokon szokott ülni és aki majd a képviselőház előtt, ha annak szüksége fel fog merülni, mint élő tanú igazolni fogja, hogy szószerint igy van, amint én azt elmondom. T. i.
