Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-715

Í48 71&. országos ülés 1Ö17 márczius 17-én, szombaton. javaslatot kész örömmel fogadtam, mert közéi etünk egy igen kimagasló alakja, aki azt hiszem, hogy mondhatom, pártkülönbség nélkül osztatlan tiszteletnek örvend, Wekerle Sándor volt ministerelnök vállalkozott arra, hogy a döntnöki szerepet ő fogja betölteni. Megállapodásunk eredménye volt az, hogy a t. polgármester ur a legközelebb múlt fővárosi közgyűlésen megtette azt a férfias nyilatkozatot, amely számomra lehetővé tette most már, hogy én adataim hitelérdemlősége és jóhiszeműsége tekintetében ne legyek kénytelen a képviselőház előtt alkalmatlankodni. Mindnyájan olvasták e nyilatkozatot, talán nem szükséges, hogy reprodukáljam, (ügy van I) Mikor én e tényt szíves tudomásukra hozom, teszem ezt azzal a meggyőződéssel, hogy a t. polgármester urnak a fővárosi közgyűlésen tett nyilatkozata hozzá fog járulni ahhoz, hogy a fővárosnak ügyeit, ugy mint azt különben is tettem, ezentúl még fokozottabb mértékben, minden személyes vonatkozástól menten és tárgjrilagosan ugy tehessem bírálat tárgyává, hogy ez hasznára váljék a közérdeknek és különösen a főváros közönségének. (Helyeslés.) T. ház ! Sajnálom, hogy ezzel a nyilatkozatommal nem fejezhetem be ezt a kérdést, mert ugyanezen alkalommal, ugyanezen az október 11-iki közgyűlésen, még a mi közéletünk mellett is szokatlan módon oly támadásnak voltam kitéve, amelyre nézve magamnak lélektani magyarázatot adni nem tudtam. Előre kell bocsátanom nyomban most, hogy annak, amit most mondandó leszek, a polgármester úrral semmiféle összefüggése, összeköttetése annyira nincs, hogy, meggyőződtem róla, a polgármesternek erről a támadásról nemcsak tudomása nem volt, sőt az neki kellemetlen volt, mivel annak az őt illető része .tekintetében tudomással birt arról, hogy az nem fele meg a tényeknek. Ezen alkalommal, mondom, a mi közéletünkben is szokatlan módon egyik képviselőtársunk, a jelenlevő Hock János képviselő ur, a gyalázkodó kifejezések egész zuhatagaval illetett. Ezekre nem fogok rátérni, mert én nem adok kifejezésekre ily alkalmakkor abszolúte semmit, különösen nem akkor, ha azok egy római katholikus pap ajkáról hangzanak el. Héderváry Lehel: Képviselő! Polónyi Géza: Nohát, az is. Héderváry Lehel: Nem ügyvéd beszél most, de képviselő. Polónyi Géza: Nem mint képviselő intézte a támadást, hanem mint bizottsági tag. Héderváry Lehel : Nem mint római katholikus pap. (Zaj. Elnök csenget.) Hock János: Nem mint pap! Polónyi Géza: Én abban a véleményben vagyok, hogy én a papom iránt regarddal tartozom, ha ő nem is telj esitette ezt a regardot a képviselőtársával szemben. (Mozgás.) És kérem, ne tessék közbeszólni, mert a képviselő ur nem tudja, miről van szó. Héderváry Lehel: Nagyon tudom. (Mozgás és zaj.) Polónyi Géza: A páholyban nem tárgyalták e kérdést. Héderváry Lehel: Ügyvédi irodában, a Polónyi-irodában tárgyalták. (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Vagy talán a páholyban? Bocsánatot kérek, ha eltérek eredeti szándékomtól. Egészen objektiv alakban akarom a t. ház előtt felvetni a kérdést. (Mozgás.) Meg lettem támadva. (Mozgás.) Héderváry Lehel: Nem félek, nincs vaj. a fejemen. Polónyi Géza: Megtámadtak, hogy minister koromban egyenesen a főváros érdeke, ellen törtem, sőt másokat is a főváros ellen való támadásra ingereltem és lázítottam. T. képviselőház, legokosabb, hogyha én ezt a kérdést minden további inczizumok mélkül és ilyenek mellőzésével sommásan kezelem és ahhoz fogok, hogy minden félreértést és félremagyarázást teljesen kizárjak azzal, hogy a hivatalos naplóból felolvasom szószerint azt és pedig kommaszszálva mindazt, amit a t. képviselő ur reám vonatkozólag ténybelileg állított és aztán a ténybeli kérdést tisztába fogom hozni itt a képviselőház előtt. A t. képviselő ur az október 13-ikán kelt napló szerint az október 11-iki fővárosi közgyűlésen a következőket mondta : »Mint minister is tulaj donképen abban kereste mindenütt a czéljait«, — tudniillik én — »hogyan tudná a fővárossal szemben a legalkalmasabb módon beoltani azokat a pusztító baczillusokat, amelyek azután egy általános ragályt, idézhetnének elő a közgyűlésen. Ez az oka, hogy amikor — csak tényeket idézek« — tessék csak megfigyelni, csak tényeket idézek — »a mértékhitelesités államosításáról szóló törvényjavaslat keresztül ment, az a legnagyobb részben az ő befolyásának köszönhető és tudjuk, hogy az mily terheket rakott a fővárosra, a fővárosnak minő károkat okozott.« Ez az első tényállása a t. képviselő urnak. Most kérem, jön a másik dolog, amely a Saskörben tartott újévi köszöntőre vonatkozólag mondatik. Ez nyomban ott megczáfoltatott közbeszólások által és különben is jelentéktelen lévén, nem foglalkozom vele. A továbbiakban azonban azt mondja : »Rámutathatok arra is, hogy miért nem érvényesítette befolyását a kabinetben az általánoss titkos szavazati jog érdekében akkor, amikor a fővárosi törvény revíziójáról volt szó.« Ezt, az egy inczizumot talán külön intézem el. Egyszerűen azért nem érvényesítettem, mert nemcsak akkor, amikor én minister voltam, ez a kérdés szóba nem került, hanem tudtommal az egész koalieziós kormányzat alatt a fővárosi törvénynek revíziójára vonatkozó ez a rész abszolúte