Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-700
700. országos ülés 1917 február 20-án, kedden. 25 J titkár sincs itt! Ez nem járja! Ne tessék akkor üléseket tartani!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék zavarni a tárgyalást, hanem megengedni, hogy Bottlik István kéj)viselő ur beszédét folytassa. Zlinszky István : Quantité negligable itfc a parlament. Ez nem járja. (Nagy zaj balfelöl.) Szmrecsányi György (közbeszól). Elnök: Kérem Szmrecsányi György képviselő urat és a többi képviselő urakat is, ne méltóztassanak zavarni a tárgyalást. Most Bottlik István képviselő urat illeti a szó. Méltóztassék megengedni, hogy beszédét folytassa. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Zaj bal felöl) Szmrecsányi György: Nem azért vagyunk itt, hogy töltsük az időt a beszédekkel, hanem legyenek itt a ministerek és feleljenek. (Folytonos zaj bal felöl. Mozgás a jobboldalon.) B. Lévay Lajos: llendelkezzék! Parancsoljon nekik! (Zaj.) Bottlik István: Egy ilyen szán tógépnek munkateljesítményét az 1915/16. gazdasági évre minimálisan 800 holddal véve fel, ami a normálisnak felét sem üti meg, 400.000 holddal többet lehetett volna megművelni, ami holdanként 6 métermázsával számítva, 2,400.000 métermázsa cereáliát jelent, tehát megközelítőleg annyit, amennyit a közélelmezési hivatal a legszélesebb körű és a legkérlelhetetlenebb rekvirálással elérni ós biztosítani remél, (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A termelés megszervezésében a talajművelés kellő biztosítása mellett a vetőmaggal való ellátás a legfontosabb tényező. A kormány tevékenysége e tekintetben két irányú. A tavaszi vetőmaggal való ellátást, a maga módja szerint elősegíteni igyekezett, az őszi vetőmaggal való ellátást hatalmi tényeivel csaknem teljesen meghiúsította. Tavaszi vetőmagot bocsátott és bocsát a kormány a gazdaközönség rendelkezésére, bár a közvetítést teljesen abnormális, hihetetlenül magas haszonhoz juttatja. . . . (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szmrecsányi György: Ezekre tessék felelni. Bottlik István: . . . amire azt kell mondanom, hogy ez az eljárás a kormány biológiájához tartozik (Ugy van! balfelöl.) s amely alkalmas lehet arra, hogy sokakat a vetőmag beszerzésétől visszatartson, (Ugy van! balfelöl.) de mégis, a legfontosabb az, hogy vetőmag volt és talán szabad remélni, hogy lesz is s igy legalább az a gazda, aki hazafias kötelességének tartja földjének megművelését, legalább vetetlenül nem marad. Másként áll a dolog legfontosabb kultúrnövényünk, a buza-vetőmagellátással. Itt nemcsak kormányközvetítés nem volt, hanem egyenesen oly intézkedések történtek, amelyek a búzavetőmaggal való ellátást a legnagyobb mértékben megnehezítették, vagyis oly feltételekhez kötötték, melyek mellett a termelők túlnyomó részének nem volt módjában a megfelelő vetőmagnak beszerzése. (Ugy van! balfelöl.) Az 1750. számú kormányrendelet megengedi a gazdának, akinek termése saját szükségletét nem fedezte, hogy az ország területén gazdasági szükségletére bárhol vásárolhat apró magot, kivéve a búzát. Két tényt kell tehát leszögeznem: az egyik az, hogy az a gazda, akinek elegendő buzája termett, vetés czéljára más búzát nem vásárolhat, a másik, hogy az, aki vásárolhatott is, csak saját községe területén vásárolhatott. A gazda tehát el volt zárva a vetőmagcsere lehetőségétől, a mezőgazdasági termelés ezen legelemibb szabályának alkalmazásától, ( Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és egyes vidékeken a gazda kénytelen volt elvetni a jégvert, az üszkös vagy a szorult búzát, ( Ugy van! Ugy van ! a bal- és dszé! söbaloldalon.) ma, amikor műtrágya nincs, mert erre nézve semminemű gondoskodás nem történt, (Ugy van! balfelöl) amikor sok helyütt a talajnak kellő megművelése keresztülvihető nem volt, amikor tehát a raczionális gazdálkodásnak úgyszólván egyetlen eszköze maradt meg: a vetőmagcsere, a vetőmag gondos kiválasztása. (Ugy van! balfelöl.) De nem azért szabály, hogy kivétele ne legyen. A kormány által statuált kivételek két irányúak. Az egyik, hogj r a vetőmag mentesítésével foglalkozó uradalmak vetőmag közvetlen árusítására engedélyt nyerhettek, a másik, hogy gazdasági egyesületek és szövetkezetek vetőmag beszerzésére és árusítására engedélyt kaphattak. Tudomásom szerint mindössze két uradalom kért és nyert nemesi tett vetőmag árusítására engedélyt. Azt hiszem tehát, hogy ez az intézkedés az országos szükséglet ellátása szempontjából figyelembe alig jöhet. A másik, mely a gazdasági egyesületekkel és szövetkezetekkel szemben történt, az engedélyt annyi feltételhez fűzte, a végrehajtás annyira bizalmatlan, gáncsoskodó és nehézkes volt, hogy kellő eredményre nem vezethetett. De különben is a gazdasági egyesületek és szövetkezetek nem közhatósági szervezetek . . . Rakovszky István: ügy van! Bottlik István: . . . elsőrendű állami adminisztraczionális intézkedéseknek tehát csak támogatására, nem pedig kizárólagos végrehajtására hivatottak. Elsőrendű állami érdekek kiszolgálását nem lehet egyes egyesületek vagy testületek buzgalmától függővé tenni, mert hisz ezeknek működéséből hiányzik a szankezió; a felelősség. (Ugy van! balfelöl.) Amint az eredmény mutatja, számos egyesület és szövetkezet nem kért és nem nyert vetőmag árusítására engedélyt és igy az országnak egyes vidékei el voltak zárva a vetőmagcsere lehetőségétől. (Ugy van! balfelöl.) A kormánynak tehát oly általános érvényű intézkedéseket kellett volna tenni, melyek kivétel nélkül és minden más körülményre való tekin\
