Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-695

695. országos ülés 191'/ február 7-én, szerdán. 9.1 napon ismerkedtem meg egy német századossal, egy kis galicziai faluban. Ez a vidék akkor intenzív koleraiészek volt, az egész kis községben két ui uralkodott : a kolera és a német százados. A piszok­nak, a fertőző szennynek ebből a tengeréből ra­gyogóan elegáns egyenruhában, monoklisan, fehér kesztyűben és simára borotváitan emelkedett ki ez a német tiszt és azzal foglalkozott, hogy ebből a tengerből kiszedje és hazaküldje mindazt a sze­metet és hulladékot, ami a nagy harczok csata­terein maradni szokott s aminek otthon még hasz­nát tudják venni. Hivatalos czime : »Kriegsbeute­offizier« volt. Ezt a mesterséget csak ideiglenesen folytatta, mert két íranczia gépfegyvergolyó volt az oldalában, »Souvenir de Verdun« — mint ő mondta. Amig ez a dolog rendbe nem jön, ilyen kisebb munkát végez. Volt vagy harmincz ÖTeg népfelkelője, ezekkel takarította a csatatereket s mikor nekem megmutatta megrakott vaggonjait, már rendberakva, osztályozva, megszámlálva volt a helyén minden, várta a szállítmány az indulást. Ezer meg ezer konzervskatulya az ón miatt, amit tartalmaz és laposra szétkalapálva, hogy kevesebb helyet foglaljon el. Ezer meg ezer törött orosz, német és osztrák-magyar puska. Kézigránát, husz-har­m'nczféle tipus. Egy egész vaggon marhabőr. Egy egész vaggon rozsdás szögesdrót, Evőcsészék, alsó­ruha-rongyok, szakadt sapkák, szijdarabok, még a fémgömbök is külön, megszámlálva, ládában. Telefonkészülékek, sisakok, aluminiumedények, ásók, kardok és vaggonszámra üres srapnell­hüvely, amiről azt mondta, hogy uj srapnel I már nem lesz belőle, de az anyaga miatt küldi haza, mert ez a legjobb szerszám-aczél a világon. Ámulva néztem és hallgattam a német rendnek, okosságnak és lelkiismeretességnek ezt a nagykövetét, aki minden görbe rozsdás szöget egyenesre kalapálta­tott és a hazájába küldött, mert az is csak jó lesz valamire. Ennél a kiegyenesített szögekkel telt ládánál voltam a legjobban meghatva, azt hittem, nincs tovább, ez már a végső határa a haza szolgá­latába állított lelkiismeretességnek és becsületes munkának. De volt tovább. Azt mondja egyszerre : »menjünk ki a mezőre, ott van egynéhány fel nem robbant orosz nehéz gránát, úgynevezett »Blind­gänger«. Ezekkel semmit se lehet csinálni, elszálli­tani veszedelmes, mert félő, hogy útközben rob­bannak fel, itt meg nem szabad hagyni őket, hogy kárt ne tegyenek a parasztokban, akik piszkálják. Óvatosan drótot illesztenek rájuk, aztán a kellő távolságból villamos dróttal felrobbantják őket. Jó, megyünk. Megnézzük ezt is. Mikor elindulunk, egy ember jön vele és egy ládát czipel. Azt mon­dom : Ebben van a villamos áramfejlesztő? Mo­solyog : Nem, ebben más van. En még ebből a fel­robbantott orosz gránátból is pénzt csinálok Német­országnak. Ezt már igazán nem értettem. A ládá­ban — mondta — kinematográf-felvevőgép van. Megtanultam a kezelését és minden ilyen felrob­bantott gránátnak a robbanását szép tiszta mozgó­fényképen felveszem. A filmgyárosok most sok háborús darabot csinálnak és szükségük van ilyen közelről fölvett gránátrobbanásokra. Persze, ilyet nem igen kap­nak. Hát én küldök nekik, amennyit akarnak, beteszik a háborús filmjeikbe és jól megfizetik. A pénzt beszállítom a központunkba, mint »a hely­szintén értékesített hadihulladékok jövedelmét«. Le kellett vennem a kalapomat, ez már majdnem olyan szép volt, mint egy költemény.« (Helyeslés és tetszés balfelől.) Tisztelt ház ! Méltóztatnak látni, a német hadseregnél miként fokozzák a kincstár bevételeit, még a »Blindgängerek« robbantásait is felveszik, hogy abból a katonai kincstárnak hasznot szerez­zenek, hogy a kincstár értékesíthesse ezeket a fel­vételeket a kinő-vállalatoknál. A hulladékok össze­gyűjtése is a németeknél oly módon történik, hogy a rendnek, az okosságnak, a lelkiismeretességnek bizonyságtételei előtt kalapot kell az idegennek is emelnie. Milyen szívesen emelnénk mindannyian kalapot a mi hadvezetőségünk előtt, ha a rendet, az okosságot, a lelkiismeretességet az ilyen vonat­kozásokban is eltanulná a szövetségeseinktől és mindenben követné az utánzásra érdemes pél­dákat. (Helyeslés a hal- és szélsőbaloldalon.) Tisztelt ház ! A hadi filmek értékesítésének kérdése voltaképen oda tartozik abba a kategó­riába, a hadi szállítások kategóriájába, ami, ugy látszik, a hadvezetőségnek egyik igen gyenge oldala. A jövedelmi források ki nem aknázása az egyik oldalon, tulfizetett árukötések a másik oldalon, ez mind súlyosítja a polgárság helyzetét, mert fokozza a reánk váró adóterheket. Volta­képen megvizsgálni kellene az összes hadi szállí­tások ügyét. Nekem semmiféle külön értesülésem, külön adataim nincsenek ; én csak annyit tudok, amennyit minden újságolvasó ember tud Magyar­országon. A pozsonyi főtárgyalás adataiból, az Ivánka Imre-féle marhaszállitási perből kifolyólag lehetetlen, hogy mindenkinek fel ne tűnt volna, hogy minduntalan találkoztunk egy bécsi nő nevé­vel. Olvastuk, hogy ennek a bécsi nőnek részére a marhaszállitásokból a tiszta jövedelemnek egy harmadrésze volt kikötve és biztosítva. Eejtély maradt, miért járt ennek a bécsi nőnek ilyen magas részesedés. (Mozgás balfelől.) Az azonban a főtárgyalás adataiból kitűnt, akármilyen kon­zorczium alakult, ebben a konzorcziumban az a bécsi nő benne volt, ugy hogy az ember arra a következtetésre jutott, hogy voltaképen ugy áll a dolog, a közös hadügyministerium tizenharmadik ügyosztálya csak annak a konzorcziumnak adott szállítási jogot, csak azzal kötött a vállalkozókra busásan jövedelmező szerződést, amely konzer­cziumban az a bécsi nő benne volt. (Mozgás és zaj balfelől.) Nagy jövedelmezőségű vállalatnak kel­lett lenni, mert ugy tudom, hogy Bécsben az Imperial-szállóban csak egy alkalommal 15 millió koronát fizetett a közös hadügyministerium Ivánka Imre kezeihez. Igazán indokolt volna vizsgálat utján megtudni azt, hogy a közös hadügyminis­terium tizenharmadik ügyosztályának ki aján­lotta azt a bécsi nőt, vagy ki érdeklődött ily ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom