Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-695
695. országos ülés 1917 parancsnokok is könnyebben regnálnak, fölényesen uralkodnak az orvcs fölött, aki számtalan esetben tudása és jobb meggyőződése ellenére kénytelen fölöttesének rendelkezéseihez és észjárásához alkalmazkodni. Hallottam hirt az orosz fronton egy ezredparancsnokról, aki előtt beteg nem létezett, csak sebesült és halott ; félig fagyott lábakkal nem lehetett a katonát a kórházba küldeni, meg kellett várni, mig a lába egészen elfagyott. Ennek az ezredparancsnoknak a szemében az a jó katonaorvos, az érdemes az előléptetésre és a kitüntetésre, — aki a legkevesebb beteget küldi a kórházba. A németek, ezek a mi derék szövetségeseink, akik fegyelmezettség és czéltudatos szervezés tekintetében minden téren követendő példát statuálnak, büszke önérzettel hirdetik, hogy a harcztéri sebesültek 75—80%-a rövid idő alatt teljesen felgyógyulva és egészségesen kerül vissza a frontra ; a mi hadvezetőségünk mélységesen hallgat az e téren elért eredmény felől. Bizonyára jól megfontolt oka van rá. De hogy az egészségügyi berendezkedéseink mennyire hiányosak, mennyire elszomorítóak, azt illusztrálni kivánom egy-két szemelvénynyel. Kowelben van a bécsi német lovagrendnek egy 1100 ágyas katonai kórháza, >>Dcutscher Orden Verwundeten-Spital«, természetesen katonai kezlésben. Mint közvetlen front mögötti kórházban, csakis nem szállítható, súlyos sebesültek nyerhetnek ott orvosi gyógykezelést. Ebben az óriási nagy kórházban, szemtanú elbeszélése szerint, a súlyos betegek ájiolását tiz irgalmasnővér és néhány öreg népfelkelő végzi éjjel-nappal; éjjeli szolgálatot egy irgalmasnővér és egy népfelkelőápoló teljesít, felváltva csak az irgalmasnővér lesz. Ápolókul csakis valamely súlyosabb természetű szervi betegségben sinylődő és igy segédszolgálatra minősített öreg né pf elkel őket osztanak be, akik a napi fáradalmaktól elcsigázva, képtelenek, hogy egész éjjelen át a szükséges módon teljesítsék az ügyeleti szolgálatot, hiszen az álom elnyomja őket és az irgalmasnővér is egész éjjel csak egyszer, a felváltáskor nyit be a betegek szobájába. így történik azután, hogy a szegény amputáltak, a fejlövéssel, haslövéssel és egyéb súlyos sebekkel lázban gyötrődő sebesültjeinknek, ezeknek a mi hőseinknek százai fekszenek egész éjszakákon át minden számbavehető segitség, sőt felügyelet nélkül, tisztán a jó Isten irgalmára í's saját jó szerencséjükre hagyatva. (Mozgás.) Zábráczky József: Ez nem áll! J Simon Elemér: Ez ki van zárva ! , Kelemen Béla: A németeknél az összes sebesültek autókon lesznek a legközelebbi katonai kórházba szállitva és ott a sebesülés mérvéhez képest osztályozva és orvosi kezelés alá helyezve, ugy hogy pl. a stochodi frontról a német sebesültek már 4—5 órai idő leforgása alatt a koweli katonai kórházakban vannak, a súlyosan sebesültek pedig ezen idő alatt a műtőben már február 7-én, szerdán. 87 operálás alá kerülnek. Ezzel ellentétben a mi hadseregünknél az történik, az van napirenden, hogy például épen a stochodi frontszakaszról a koweli Deutscher Orden Verwundeten-Spitalba egy nagykanizsai 20-ik gyalogezredbeli és veszprémi 31-ik gyalogezredbeli honvédekből álló 12-5 főnyi sebesültszállitmány három teljes napon magára hagyatva vánszorgott be étlen-szomjan, mert ezen három napi útra csak egy fél kenyeret kaptak és semmi egyebet. (Mozgás.) Múlt év nyarán egy derék fiatal jó ismerősöm ugyancsak a stochodi fronton gránátszilánktól a fején súlyosan megsebesült ; ahelyett, hogy mint élet-halál közt lebegő súlyos sebesültet nyomban a fronttól 40 kilométerre levő koweli kórházba vitték volna, a kötözőhelyek, segélyhelyek és különböző tábori kórházak labirintusain keresztül fejsebével döczögős parasztszekéren, úttalan uta ; kon teljes hat napon keresztül, összesen 180 kilométer hosszú utat téve, szállitgatták ide-oda,végre hat nap múlva bevitték a sokszor emiitett koweli kórházba, de fejsebe akkor már teljesen átment a genyedésbe és egy derék családnak egyetlen reménye és szemefénye, egy fiatal 19—20 éves zászlós ily módon pusztult el a mi egészségügyi berendezkedésűn]; kvalifikálhatatlan hiányossága s a vezetésre hivatott tényezők bűnös indolencziája, ahhoz nem értése, lehet mondani, embertelensége miatt. így volt ez a háború egész folyama alatt. 1914 szeptemberben a lembergi csatáknál az én rokonsági körömben is egy ritka derék, kiváló ifjú ember, mint tartalékos hadnagy a kaposvári 44-ik gyalogezredhez volt beosztva, haslövést kapott ; bevitték az olmützi kórházba ; kilencz nap múlva akarták elővenni, hogy megoperálják, az operáczióra kitűzött nap reggelén belső elvérzés következtében övéinek mérhetetlen gyászára kiszenvedett. Lehetetlen megindultság nélkül gondolni ezekre az esetekre. Felháborító, tűrhetetlen dolog, hogy vitéz katonáink olvasatlan ezrei, közöttük kiváló tehetségek, jellemes, képzett ifjak, úgyszólván mielőtt még éltek, voltaképen nem a haza védelmében halnak meg, mert hiszen sebesüléseikből felgyógyulhatnának, hanem épen a hivatott tényezők indolencziája, tudatlansága, a hadsereg egészségügyi berendezésének mérhetetlen fogyatékossága miatt pusztulnak el. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezek mind egyes esetek az ezer és ezer hasonló eset között. Joggal kívánjuk, hogy a hadvezetőség hiteles adatok alapján mutassa ki, hogy a sebesültek hány százaléka lesz megmentve az életnek, a hazának és övéinek. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Tisztelt ház! A németek a mozgósításkor minden autót könyörtelenül lefoglaltak és hadiszolgálatba, elsősorban egészségügjá szolgálatba állították a sebesült katonák szállítására. Ezzel szemben mit taj>aszta]unk itthon, nálunk? Most őszszel egy vasárnapi délután a budai hegyekben egymásután ha.rmincz autót számláltam meg, amint ékszerekkel ékes, buja pompában
