Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-709
709. országos ülés 1917 Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Frivolitás ! Gr. Apponyi Albert: Az ilyenekre alkalmaznám én a franczia közmondást : Qui parle trop, ne fait rien. Én is vallom, t. ház, hogy a múlthoz képest a mai viszonyokat tekintve, igenis javult a munkásosztály helyzete. Nem volna okos ember, aki ezt a tényt tagadásba venné. De nem javult arányban az intelligeneziának ahhoz a fejlődéséhez, a közművelődésnek ahhoz az emelkedéséhez, amelylyel természetszerűleg együtt kell hogy járjon a jogok emelkedése. (TJgy van! TJgy van! baljelől.) Ideális állapotokról beszélni e téren nem lehet. Es megczáfolja e tételt a proletárok jó sorsáról már az az egy adat, amelyet előhoztam : az átlagos élettartam megrövidülése. Ezt az emberien bántó jelenséget látva, ez ellen kell megindítani a küzdelmet, ennek okait kell kutatni. De nem elég, hogy kezünket dörzsöljük : ime, találtam egy módot, hogy a munkásság súlyát a választásoknál lefokozzam egy korhatár felállításával, amely 13% rosszabbodását okozza a helyzetnek reájuk nézve a társadalom többi osztályaival szemben. (Ugy van! TJgy van! baljelől.) Ez utón nem érhetjük el a társadalmi békét, melyre én is óhajtok s nem lépünk azon útra, melyet a t. ministerelnök ur helyesen jelölt meg : hogy a társadalom alapjainak megbolygatása s megrázkódtatása nélkül menjünk előbbre a társadalom e kirívó és felháborító egyenlőtlenségének kiegyenlítése felé, hogy mindenki számára legalább az emberi élethez — ami alatt nemcsak a puszta megélhetést, hanem az emberhez méltó élvezését is az életnek értem — az utat megnyissuk. (Élénk helyeslés baljelől.) Es lássák, mélyen t. képviselő urak : ez az általános választói jognak az indoka. Addig, míg azon osztályoknak nincs befolyásuk a parlament megalkotására, addig deklamálunk a proletár jó sorsáról. (Élénk tetszés baljelől.) Amely pillanatban van befolyásuk, dolgozni fogunk az ő érdekükben. (Élénk helyeslés baljelől.) Mert, t. ház, sajnos, egy ragyogó kivétellel — amelyre visszatérek — a világ összes parlamentjeiben, népképviseleteiben természetszerű törvény, hogy csak azok tudnak a maguk érdekeinek tekintetbe vétele iránt valamit elérni, figyelemre méltó eredményeket kivívni, akik a maguk erejét a választásoknál érvényesíteni tudják. (Igaz! TJgy van ! baljelől.) Egy ragyogó kivétel a magyar nemességnek 1848. évi elhatározása — amikor tényleg alulról semmi mozgalom nem volt, az egész mozgalom magának a magyar nemességnek köréből indult meg — a jobbágyság felszabadítására, a demokratikus haladás megkezdéséhez az első lépés megtételére. Nem tudom : a harczmezőn szerzett összes dicsősége őseinknek fölér-e ezzel az egy példaadással, hogy egy osztály tudott ily önzetlen politikát követni az elnyomott osztályok felszabaditására. (Élénk tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De hogy ez meg fog-e uj ülni — nézzünk körül, t. ház. Olyan hangulatot teremtett-e ez a háború, olyan "altruisztikus hangulatot, olyan önfeláldozó márczius 2-án, pénteken. 559 szellemet ébresztett-e ? A tömegekben igen. De azokban, akiknek több alkalmatosságuk van, hogy a maguk érdekeiről gondoskodjanak, nagy általánosságban olyan hangulatot teremtett-e meg, mely a 48-i generózus hangulathoz hasonlítható ? Jobban szeretem ezt nem taglalni, t. ház. (Élénk tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha a választójognál nem az egyéni jogot, nem az embernek veleszületett jogát veszszük kiindulópontul, hanem a kvalifikáeziót arra, hogy ennek a funkcziónak megfelelhessen, hogy ezt, a funkcziót a köznek, a nemzetnek, az országnak érdekében teljesíthesse, ha ebből indulunk ki, — ami felett én vitatkozni nem akarok, felfogásom szerint az egyik szempont is, a másik szempont is jogosult — akkor is azt mondom : az a választótörvény, amely most van, az a választótörvén} 7 , amely egy, a többiektől különvált társadalmi érdekkörnek nem ad a maga természetes súlya szerint befolyást a közügyek vezetésére — az nem teremt oly választótestületet, amely alkalmas annak a funkcziónak teljesítésére, hogy az egész népnek, az egész nemzetnek érdekeit kielégítve tartsa szemelőtt és valósítsa meg. (Helyeslés baljelől.) Az nem alkalmatos erre ; mert csak az a választótestület alkalmas ennek a funkcziónak teljesítésére, melyben a maguk természetes egyensúlyában érvényesülnek* az összes társadalmi érdekkörök, természetesen nem mint érdekképviseletek, hanem természetszerűleg azáltal, hogy az egyének a maguk számai szerint beözönlenek abba a választótestületbe. Csak az a választótestület képes olyan parlamentet teremteni, mert minden parlament a választóközönségre néz vissza, a képviselők kilencztizedrésze az ujabb megválasztásra gondol és ha azt mondja is magában, azt a nemes elhatározást érleli is, hogy mi gondoskodni fogunk azokról, akik nem választók, épugy, mintha választók volnának : oh igen, ezek igen szép felgerjedések és bizonyára oly T kor-olykor jóhiszeműek is, tényleg azonban sem az özvegyek nem várnának, sem az árvák nem várnának, ha azok választók volnának. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a baloldalon.) Azért, mélyen tisztelt képviselőház, a kormány iránti bizalmatlanságomnak egyik főoka az a maradi álláspont, amit ő ebben a kérdésben képvisel s ami csak arra alkalmas, hog}" szakadást teremtsen a nemzetnek és a népnek fogalma között. (TJgy van! a baloldalon.) Pedig elsőrangú érdekünk az, amikor a nép mindinkább az az erő lesz, amely dönt, amely épít, ha az épitőmunkára felhasználjuk, amely rombol, ha abból kizárjuk, elsőrendű nemzeti érdekünk az, hogy ezt az erőt, a néperőt ne lehessen a nemzeti gondolat ellen kijátszani, (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) hogy ez a kettő egy legyen, hogy a kettő összeforrjon. Akkor nem fog a ministerelnök ur többé abba a helyzetbe jutni, hogy ábrándoknak nevezze legtermészetszerübb nemzeti követeléseinket. (TJgy van! baljelől.) Azt mondtam, hogy a koalicziós kormány ellen emelt kifogásokkal nem fogok' foglalkozni.
