Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-708
528 708. országos ülés 1917 márczius 1-én, csütörtökön. s zellemileg oly gyenge, ostoba, hogy ennek keretéből, ennek köréből nem lehet hadsereget létesíteni, amelyet a maga nyelvén vezéreim és vezényelni lehet. (Igaz ! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát nem szolgált rá hősiességével, összes erkölcsi és szellemi kvMifikáczióival a magyar nemzet, hogy végre valahára minden bizalmatlanság eloszlattassék, hogy minden hazajáró kisértet száműzessék visszajöhetetlenül, ahová való, a föld alá ? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És azután haditechnikai okokkal állnak elő ? Mennyiben ? Hát a világtörténelemnek tankönyvszerű példája, a román hadiárat, amelynél tökéletesebben hadjáratot még nem vezettek, nem bizonyít mellettünk ? Hogyan vezette ezt a hadjáratot Mackensen, aki ezt oly fényesen megnyerte ? Egyik részét a hadseregnek, a honvédséget magyarul vezették, a közös hadsereget németül, a német hadsereget megint német nyelven, de más szabályok szerint, a bolgár hadsereget bolgárul. A török hadsereget törökül. Nos, Mackensen hadserege ezekből a seregekből és elemekből van összeállítva és emellett az összeállítás mellett, négy vezérleti és vezényleti nyelv mellett a világ egyik legnagyobb hadjáratát megnyerte és dicsőségesen végigküzdötte. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát ezzel a példával szemben igazán a fejelágyára esett és hogy a t. ministerehiök ur nomenklatúrájával éljek, a közveszélyes őrültek gyógyintézetébe való ember, aki hadsereg-technikai szempontból akarja útját állni annak, hogy nem is az önálló magyar hadsereg, mondom, de az önök által is káténak, katekizmusnak és bibliának mondott 1867. évi XII. törvényczikk végre is hajtassék a maga betűje és erkölcsi értelmezése szerint. (Igaz ! Ugy van ! taps a balés a szélsőbaloldalon ) Ha az a törvény végre lett volna hajtva 1868-ban, tehát közel ötven esztendővel azelőtt, nem gondolnak-e önkéntelenül rá, nem valószinü-e, hogy talán e világháború borzalmai sem szakadtak volna ránk? (Ugy van I a bal-és a szélsőbaloldalon.) Nagy mondásnak látszik, de megpróbálom e véleményemet és meggyőződésemet megokolni. (Halljuk, ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi volt az entente nemzeteinek véleménye Buxton és Scotus Viator, hogy a Korody Lucokat és másokat ne említsem, hiszen nem akarok rekriminálni, históriázok, de ezek és olyanok szereplése nyomán, akik azt hitték, hogy a magyar királyi kormány és az országgyűlés ellen panaszra mehetnek az osztrák császárhoz 1 ? Az ententehoz tartozó nemzetek véleménye az volt, hogy itt egy teljesen szuette, féregrágta organizmus ez az u. n. magyar állam, amely a legelső külpolitikai komplikáczióra nemzetiségeinek elégedetlensége, amely miatt ezek talán fegyveresen is mennek egymásnak, rögtön szét fog málni, Ausztriáról nem is beszéltek. Ausztria és Magyarország természetesen már eo ipso szét megy, tehát »gyerünk rája, hajrá!« Hogyha a magyar hadsereg meglett volna 1868-tól kezdve, ha, amint kötelesség volt, akkor végrehajtják az 1867-iki törvényt a maga betűje és értelme szerint, mily óriási összetartó erő és nevelő hatás lett volna abban»a hadseregben ! Ha csak 25 év óta létezett volna, lett-e volna u. n. nemzetiségi kérdés Magyarországon? Megtörténhetett volna az, ami megtörtént t. képviselőtársaimmal, akik velem együtt képviselők voltak, hogy azokról a padokról már nem tudom Maniu vagy Vlád volt képviselő szemükre vetette, nekünk magyaroknak szemébe vágta, hogy mit akarunk magyarok a magyarok nemzeti állammal. Mit kívánunk mi a más anyanyelvüektől hűséget a magyar nemzeti jelleggel biró állam iránt? Hol vari az a magyar állam? Hiszen az u. n. magyar államnak az államiság legelső és legprimitívebb attribútuma a végrehajtó hatalomnak materiális közege, a hadsereg sincs rendelkezésre. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Nem mertek volna igy beszélni és meg lett volna a hadsereg. Nem szeretném, ha félre értenének, nem azt mondom, hogy a magyarosító hadsereg, de a magyar nemzeti jellegű államhoz való tartozást nevelő intézmény meg lett volna és akkor nem támadt volna fel a hit Nyugat-Európa némely nemzeteméi, hogy a nemzetiségek szujától megőrölt fa ez az ország, amelynek nem kell,, csak a világháború első szele és derékben tör ketté és nem lettek volna azok a gőgös békefeltételek, hogy ime Erdélyt az oláhoknak, Felső-Magyarországot a muszkának, Dél-Magyarországot a szerbeknek, akkor szóba állnak velünk. Ki áll jót azért, hogy a háborúnak Isten segítségével diadalmas és dicső befejezése után a béke nem fog többé megzavartatni ? Nagyon könnyen lehetséges, sőt én megvallom, bármennyire szeretném, az örök béke utópiájában nem hiszek, mert utoljára is az ember mégis csak egy bestia, egy állat, (Mozgás.) amely néha verekedni akar, ha rájön. De ki áll jót, hogy a legközelebbi — nagyon hosszú időt mondok — 50 éven belül nem lesz-e ujabb óriási kataklizma elé állítva ez a nemzet, mint most ? Jobb későn, mint soha. Szálljon magába minden illetékes tényező és dolgozzék azon, "hogy a háború után legyen áttérés legalább az 1867. évi XII. t.-cz. értelmében létesítendő magyar hadseregre, (Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) magyar vezénylettel, magyar vezényszóval, mert különben, ha igy marad tovább, megint nem fogjuk elérni a czélt, megint lesznek konvulziók, lázrohamok, azoknak lesz kitéve a nemzet. Mi nem hagyunk békét, előre mondom és megint sokkal gyengébb lesz a nemzeti ellenállási képesség mindenféle megpróbáltatással szemben. (Ugy van! Tapsok a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, mindenki természetesnek fogja találni, hogy eziránt a kormány iránt bizalommal nem viseltetem. Épen azért nem veszem tudomásul a jelentést, csak még azt kívánom ennek a sokat hánytatott nemzetnek, (Halljuk ! Halljuk !
