Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-694

694. országos ülés 1917 február 6-án, kedden. 45 vénybe, dehogy megparancsoljuk, hogy nektek muszáj emléket állítanotok, ezt nem tettem volna, mert nem akarnám a törvény kötelező béklyóihoz fűzni azt a spontán megnyilatkozást, amelylyel bizonyára az egész országban talál­kozni fogunk. Részemről sem ellenzem ezt a törvény­javaslatot, vagyis nem szavazok ellene, mert ha már egy ily kérdés idekerült a ház elé, az ellen állást foglalni, azt leszavazni, mert jobbat tud­nék vagy jobbat óhajtanék, a pietás bizonyos sérelme nélkül nehéz. Ezért határoztuk el ma­gunkat,-mi is, elvbarátaim és én, hogy nagy kifogásaink ellenére mégis általánosságban el­fogadjuk ezt a megoldást, hogy így hódolatunkat hős katonáink iránt a fronton és a front mögött, valamint a polgári ruhában dolgozó és szenvedő katonáink iránt is teljes egyhangúságban rójuk le. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mondom, nagyon, de nagyon szerettem volna, ha ezt nem teszik kötelezővé, hanem rá­bízzák az egyes községekre és megyékre, hogy a maguk módja szerint intézzék el a pietás mikéntjének a kérdését, ha azonban már el méltóztattak rendelni, akkor nagyon kérem a t. minister urakat, hogy most azután már iga­zán vaskézzel, skutikával, korbácscsal, vagy akár­milyen eszközzel, de rekesszék ki, zavarják ki mindazokat, akik^ üzérkedni akarnának a nem­zet pietásával. (Élénk helyeslés a szélsőbalolda­lon.) Nekem itt ne hozzanak se a házba, se a házon kívül sehova üzleti vállalkozásokat, ame­lyek pietásban dolgoznak. (Helyeslés a szélső­báloldalon.) Ha már elrendeli a törvény, hogy meg kell csinálni, akkor igenis közpénzen csi­nálják meg és olyan műhelyekben, mint az előttem szólott t. képviselőtársam mondotta, ahol a rokkantak dolgoznak, azonban speku­lálni, gseftelni, hadseregszállitással párhuzamos perczentes üzleteket csinálni a pietással: (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ez a pietás­nak olyan súlyos sérelme lenne, amelylyel szem­ben még kisebb baj volna, ha ezt a törvény­javaslatot egyszerűen visszadobnék. (TJgy van! a szélsőbáloldalon.) Ezekben általánosan precziziroztam magá­val a törvényjavaslat eszméjével ós rendelkezésével szemben felfogásomat. Minthogy az idő már igen előrehaladt és, megvallom, nem nagyon kellemes az a rend, amely, remélem, miharább véget érhet, hogy itt megszakitják az ember beszédét és az­után délután folytatni kell, különösen akkor, midőn a mostani közlekedési viszonyok mellett 2 és 4 óra között úgyszólván lehetetlen, hogy az ember haza is kerüljön, vissza is jöjjön és még egy kis hadi táplálékot is vegyen magához, (Félkiáltások balfélöl: Ha kap!) — persze, amig kapunk; hogy meddig kapunk, annak már a Közélelmezési Hivatal a megmondhatója — én is a szokáshoz tartom magamat . . . Elnök: A képviselő ur talán délutánra kívánja halasztani beszédének folytatását? Gr. Batthyány Tivadar: Igen! Elnök: Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Szász Károly elnök: Az ülést újból meg­nyitom. Gróf Batthyány Tivadar képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! . . . Gr. Károlyi Mihály: A mai közlekedési aka­dályok miatt a házba nem lehet bejönni. Nem járja igazán. Kérem a t. elnök urat . . . Elnök: Most gróf Batthyány Tivadar kép­viselő urat illeti a szó. Gr. Károlyi Mihály: A mai közlekedés mel­lett nem lehet a házba bejönni. (Zaj és mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök; Csendet kérek, t. ház. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőtársam­nak teljesen igaza van. Valamikép mégis csak provideálni kellene. Gr. Károlyi Mihály: Ma sem kocsi, sem villa­mos közlekedés nincs! Gr. Batthyány Tivadar: Sem villamos, sem kocsi, sem autó nem kapható. Lehetetlen igy nekiállni . . . ^ Gr. Károlyi Mihály: A határozatképességet ... Elnök: Méltóztassék beszédét megkezdeni. Gr. Batthyány Tivadar: Igen is, megkezdem nagyon szívesen. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A képviselőház délelőtti ülése végén tett rövid felszólalásom alkalmával voltam bátor utalni azokra az észrevételeimre és felsorolni azon meg­jegyzéseimet, melyek a tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslat rendelkezéseinek pozitívumaira vo­natkoznak. Kiegészitésképen még csak arra bátorkodom a t. ház figyelmét felhívni, hogy ha volt a háború során oly javaslat, amelyet szükséges, kívánatos lett volna előzetesen a har­mónia, a megegyezés elérésével a ház elé hozni és törvényerőre emelni, ugy mindenesetre olyan ez a törvényjavaslat, amely a pietásnak akar szolgálni. A pietást különböző felfogások fejte­getésével bizonyára nem tudtuk előmozdítani és azért nagyon sajnálom, hogy előzetesen nem történtek erre nézve megbeszélések, szondirozá­sok, amint az_ pl. a koronázás körüli tényekben megtörtént és ami ily rendkívüli esetekben a háború előtt történtek daczára az ellenzéki pár­tok loyalítása folytán részünkről mindig lehe­tővé tétetik. (Ugy van! a bal- és a szélsőbál­oldalon.) De ha a t. kormány már beterjesztette a javaslatot, nagyon szeretném, ha lehetne mi­előbb megtalálni azt a harmóniát a rendelke­zésekben, megtalálni az egyhangúságot, hogy azután, amint a törvény útjára megy és meg fogja örökíteni katonáink és népünk igazán bámulatraméltó cselekedeteit a háború terén és a háborúval kapcsolatosan, hogy akkor teljes

Next

/
Oldalképek
Tartalom