Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-705
438 705. országos ülés 1917 február 26-án, hétfőn. telt ellenzék ? (Ugy van! Ugy van! jobbfelól.) Ha ez nem ugy volt, akkor miért mondták Holló t. képviselő urnak a folyosón, hogyha őt nem ismernék, azt gondolnák, hogy ez megrendelt mterpelláezió ? Lovászy Márton : Ki mondta ezt ? Egy hang (jobbfelöl) : Rakovszky ! 6r. Tisza István ministerelnök: A tisztelt képviselő ur kifogásolja azt, hogy amidőn a szénkérdésben elhangzott interpelláoziók az osztrák kormány lojalitását vonták kétségbe, erre a magyar kormány részéről ez a gyanú nem részesült megfelelő visszautasításban. Hát, t. ház, Harkányi tisztelt barátom, aki válaszolt erre az interpellációra, a következőket mondotta (olvassa) : »De egészen határozottan állithatom, hogy nem-áll az, mintha ezek a szállítási nehézségek Ausztria rossz akaratából erednének ;« továbbá, hogy : »sem az osztrák kormány, sem pedig a Közjjonti Szállítási Vezetőség lojalitásában abszolúte nincs okom kételkednie Amidőn pedig az interpelláló képviselő ur ennek igyekezett olyan magyarázatot adni, hogy ez csak a jövőre vonatkozik, viszonválaszában azt mondotta a kereskedelemügyi minister ur (olvassa) : >>Bn ezt a »jövőre« szót nem használtam és minden jelző nélkül mondottam azt, hogy meg vagyok róla győződve, hogy ugy az osztrák kormány, mint a Központi Szállítási Vezetőség velünk szemben megteszi és meg fogja tenni minden tekintetben a kötelességét*. xlzt hiszem, ez egészen világos beszéd, legfeljebb talán nincs benne a kifejezéseknek olyan szuperlativusza, amelyek használata egyáltalán nem teszi állításainkat erősebbé. Most még egészen röviden kell bizonyos külügyi vonatkozású dolgokról beszélnem. Talán ezt is későbbre hagynám, ha nem intézett volna a képviselő ur hozzám egy konkrét kérdést, amelyet válasz nélkül hagyni nem akarok. \'onátkozik ez a Lovászy t. képviselő ur interpellácziójára adott válaszomra. •Megvallom, kissé csodálom, hogy a t. képviselő ur ennek a válasznak hordereje iránt kételyeket táplál. Hiszen ebben semmi egyéb nem foglaltatott, mint az, hogy a szövetséges hatalmak a béke felől jövőre is készek beszélni, tárgyaim, érintkezésbe lépni bármikor, amikor annak előfeltételei megvannak és készek ezt a konverzácziót az Egyesült-Államokkal folytatni. A konverzácziónak igen sok faja van. Diplomácziai konverzáczió az is, ho ; y az Egyesült-Államok elnöke az illetőnagy követekutján az ő beszédének hiteles szövegét ugy a berlini külügyi kormány, mint a mi külügyministerünk rendelkezésére bocsátotta. Erre meg is kapta a választ abban a jegyzékben, amelyben az Egyesült-Államokat a tengeralattjáró hajók erélyesebb használatáról értesítettük és amelyben a magunk részéről rövidebben, a német kormány azonban behatóan foglalkozott az Egyesült-Államok elnökének álláspontjával. Ez olyan konverzáczió, amelyre valóban nem volt szükséges — én most nem akarok a kérdés felett bírálatot gyakorolni, de nem volt szükséges — a diplomácziai érintkezés megszakításával felelni. A diplomácziai érintkezés a német birodalom és az Egyesült-Államok között megszakittatott, az Egyesült-Államok és a monarchia között azonban ezidő szerint még fennáll s természetes, ezzel a konverzáczió folytatásának módja még ezidő szerint meg van adva miránk nézve is. (Helyeslés jobbfelól.) A t. képviselő ur felállít ismét a külügyekvezetésére gyakorolt befolyás tekintetében egy olyan formulát, amelyet jó volna eltemetni, t. i. azt, hogy a magyar kormány befolyása kiterjed a külpolitika főbb elveinek megállapítására, a kivitel azonban kizárólag a külügyministert illeti meg. Nekem volt már alkalmam erről a kérdésről pár hónap előtt nyilatkozni. T. ház, ne beszéljünk többet a magyar kormánynak és a magyar parlamentnek a külügyekre való befolyásáról, ha erre az álláspontra helyezkedünk. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A legritkább eset az. hogy a külj)olitika főbb elveire nézve legyenek nézeteltérések. Hiszen csak a mostani háború idejét vegyük fel : a főbb elvekre nézve a nézetek megegyezése, azt mondhatnám, kivétel nélkül, megvolt a kormány és a t. ellenzék túlnyomó nagy része között a háború alatt is, és azért mégis a legnagyobbmérvü elégedetlenségeknek adtak a t. képviselő urak kifejezést. Az természetes, hogy a politika részleteinek intézése a külügyministert illeti, természetes, hogy senki sem akarja a világ folyását akadályozni vagy a külpolitika menetét komplikálni, természetes, hogy az, aki személy szerint viszi, aki személy szerint intézi pl. a szóbeli megbeszéléseket, ezáltal sokkal közvetlenebbül foly be az egyes részletek elintézésébe, de azért a végrehajtásnak vannak kardinális fontosságú kérdései, amelyeket más államokban, ahol szolidáris parlamenti kormány van, a kabinetnek kell eldöntenie, minálunk pedig a külügyministernek meg kell beszélnie mindkét kormány illetékes faktoraival. (Helyeslés jobbról és a leözéqyen.) Hagyjunk tehát békét az elvek és a végrehajtás közti teljesen az élet viszonyaival, igényeviel, a dolog természetével ellenkező megkülönböztetésének. A t. kéjiviselő ur fennakad azon is, hogy, gondolom, újévi beszédemben azt mondtam, hogy a volt külügyminiszter ur jelenleg is olyan állásban van, ahonnan közremüködhetik a külügyi politika kérdéseiben is. Itt azután nagy bámulatomra egy olyan magyarázatát adja a mi közös ministeriumunk intézményének ... Laehne Hugó: Nincs közös ministerium. Gr. Tisza István ministerelnök: Nincs ? Nagy bámulatomra ezt mondta gróf Andrássy Gyula képviselő ur is. De ez az álláspontja homlokegyenest ellenkezik az 1867. évi XII. törvényczikkél. Az 1867 : XII. t.-cz. 27. §-a ugyanis igy szól (olvassa) : »Egy közös ministeriumot kell felállítani azon tárgyakra nézve, melyek mint valósággal közösek, sem a magyar korona országainak, sem
