Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-694
36 694. országos ülés 1917 február 6-án, kedden. fejére illesztett koronával megnyeri az állam ügyei legfelső fokon való intézésének teljes jogát : az, ha ilyen magas születésű nem volna, nélkülözni volna kénytelen azt, hogy az állani sorsához a maga szavazatával hozzászólhasson. Ezért ismétlem, nem rendeletekkel, nem inczidentaliter kell e kérdések gyökeres szabályozásához hozzányúlni, hanem a törvényben elkövetett bűnt csak törvénynyel lehet jóvátenni, önök pedig, mint egész magatartásuk mutatja, ettől irtóznak. Miért ? Itt vannak a lélektani motívumok. Azért, mert remegnek attól a gondolattól, hogy a kérdés bármily érintése kikezdené azt az egész népjogellenes rendszert, mely a kormány és a többség hatalmának egyetlen alapja, önök sejtik, hogy az első lépésnél nem lehetne megállni ; érzik, hogy az egyszer megindult igazság a maga diadalmas útjában nem volna többé feltartóztatható ; borzalommal gondolnak arra, hogy a diadal egész uralmuk bukására vezethetne ; rettegnek attól, hogy — a ministerelnök ur kedvenoz szavajárását követve — csakugyan bekövetkeznék az a nemzeti szerencsétlenség, melynek eljövetelét pedig a jogaiból láfosztott nép milliói, mint a nemzeti megváltás napját üdvözölnék. E nemzeti megváltás eljöveteléért mi ezen az oldalon — mint Ugron t. barátom igen érdekes tegnapi beszédében az alkotmánypárt nevében tett nyilatkozata is bizonyltja — egy perczig sem fogunk megszűnni küzdeni minden tőlünk telhető erővel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Emiitették itt többen az általános választójog és az általános védkötelezettség egymáshoz való viszonyát. S ha e nézőjDontból vizsgáljuk a kérdést, mindenkinek látnia kell, hogy az általános védkötelezettség, mióta hadseregek vannak a világon, soha akkora terjedelemben nem érvényesült, mint e világháborúban. S éj) ez nyitja meg annak a reménynek útját, hogy kitartó küzdelmünk nem maradhat eredmény nélkül. S a világháborúval kapcsolatban szólva e kérdésről, él bennem az a vigasztaló tudat, hogy hiszen a napsugár is onnan ragyog, ahonnan a fergeteg, a villámok czikáznak. A sikerben való hit már elterjedőben van az egymással szembenálló nemzetek minden államában, barát és ellenség egyaránt átérzi. Idézte Bartos János t. képviselőtársam az angol parlamenti bizottságnak jelentését, mely meggyőzheti az angol ügyért ellenünk küzdőket, hogy a törvényhozás meg fogja nekik adni a választói jogot, tekintet nélkül arra, hogy valamely előbbi jogczim alapján elnyerhették volna-e, pusztán azon jogczimen, hogy harczoltak a hazáért. A porosz Landtag legutóbbi tárgyalásaiból is láthattuk, hogy ott is pártkülönbség nélkül a legkonzervatívabb árnyalatok vezérei is követelik a mostani reakcziós választói jog reformját. A mi törekvésünk, ismétlem, nem merül Id ennek a korlátolt reformnak követelésében. A hősök választójoga csak egy morzsája azon kötelezettségek teljesítésének, melyeket e téren teljesítenünk kell. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azért mégis meleg lélekkel, teljes érzésünkkel elfogadjuk a megoldásnak erre vezető ezt a lépését is azért, mert hiszen szerintünk is a hősöknek megadandó választói jog nem jutalom ; (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) az vérrel szerzett joga vitézeinknek, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ugy van! A vér czenzusa!) akik az egész nemzetet illető jognak kivívásáért harczolnak. Hőseink az egész nemzetért küzdenek, a nemzetnek minden jogáért, az egész nép egyetemes boldogságáért, minden magyar polgár egyenlőségéért, a magyar föld minden szülöttjének jobb, emberi léthez méltóbb sorsáért; azért, hogy itt más, uj élet, uj világ legyen. De ez az uj, ez az Istennek tartozó emberhez méltóbb jövendő másból, mint az általános választói jog győzelméből meg nem születhetik. (Ugy van ! balfelöl.) Mondhatják ezt odaát a túlsó oldalon lekicsinylően teoretikus fontazmagóriának vagy tán kozmopolitikus ábrándozásnak, de nem ugy áll a dolog, t. ház. A világon mindenütt, e földnek bármely országában lehet a választói jog a társadalomfilozófia, az államból csészet rideg elméleti problémája, de itt Magyarországon, a mi nemzetünk életében legelső sorban a reális életszükségeknek ez égető követelménye a választói jog megfelelő megalkotása. Miért, t. ház ? Azt mondják, hogy nagy mondások hangzanak el az ellenzék padjain, de konkrét valóságos igazság ez, mert lehet-e önök között is csak egy odaát a túloldalon, aki kételkednék abban az igazságban, hogy a külső béke várva-várt megteremtése után, amelyet győzelmes fegyvereink fognak megvalósítani, olyan lesz a helyzet, hogy soha semmikor sem volt nagyobb szükség társadalmunk belső békéjére, mint épen a háború után, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amikor hosszú, tenger szenvedésben elcsigázott, elkeseredett és széttagolt társadalmunknak egybeforrására, minden rétegének megelégedésére törekvő törvények alkotása lesz a mi legelemibb kötelességünk. Igazán tisztelem mindenkinek meggyőződését, de csak sajnálatosnak és mélyen elszomorítónak kell nyilvánítanom azt, hogy a t. ministerelnök ur épen azt a reformtörekvést nevezi nemzeti szerencsétlenségnek, holott mi itt meggyőződésünk egész mélységével a legnagyobb, legfenyegetőbb nemzeti szerencsétlenségnek, ezen társadalmi rétegek egymás ellen szegülésének pusztító veszedelmét akarnók elhárítani, ami mással, mint a jogoknak az egész vonalon való megadásával nem lehetséges. Sötétbe való ugrásnak mondják a választói jog követelését, holott bizony épen ennek az ellenzése nem egyéb, mint csökönyös megmaradás a sötétségnek ezen ránk borult világában. Uj világosság kell, t. ház, uj világosság, hogy századoknak álma, egymást követő nemzedékeknek égő vágya, küzdelmes reménysége élő valóra válhassék és ezt nem adja meg más, mint a jognak teljessége. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nemzeti aggodalmakat sorakoztatnak fel a jogoknak demokratikus kiterjesztése ellen. De miért
