Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-703

703, országos ülés 1917 rette volna oda vinni. Wekeiie Sándor és Szilágyi Dezső belépése nélkül, munkája nélkül az egyet­len nagyszabású liberális alkotás, amelyet a szabadelvüpárt bosszú uralma alatt megvaló­sított, az egybázpolitikai reform, sem jöhetett volna létre. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) E megmételyezett, elgyengült, vérszegénynyé vált társadalom a kétlelkű koaliczió alatt sem tudott — ezt nyíltan hirdetem — erőre, ruga­nyosságra szert tenni. ívem természetes-e az, hogy anyagi erejében megfogyatkozva, ideáljaiban és eszményeiben megtépve ez a társadalom nem tudott egy nagy átalakulásban hinni és nem tudott ugy azok mellé a férfiak mellé állni, mint ahogyan kellett volna, bátoritó, erősitő szóval és ahogy ki kellett volna tartania mel­lettök akkor, mikor magasabb érdekek e nemzet egységes megnyilvánulásait kivánták volna. De, t. ház, ha a koaliczió nem tudta maga elé tűzött czélját megvalósítani, jobban mondva azt a kar­dinális hibát követte el, hogy először maga elé tűzött czéljának megvalósításával nem elégedvén meg, messzebbszálló czélok megvalósítására vállal­kozott, akkor, mikor ezt nyíltan bevallom, kér­dezem : mi volt az okulása, mi volt a munkája az utána következőnek, a nemzeti munkapárt­nak ? (Igás ! Ugy van! balfelöl.) Ez érezte szükségét annak, hogy valami változás következzék be. Hiszen programmja igé­rósekben, nagy kijelentésekben nem volt szegény. Azonban, ha csak eredetét nézzük, látjuk, meny­nyire el volt hibázva. (Igaz! Ugy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Hárman, négyen csinálták programmját. Felülről adtak a nemzetnek pro­grammot akkor, mikor annak alulról kellett volna jönnie. (Igaz I Ugy van! a bal- és a szélsöbalol­äalon.) Mert kérdem, vájjon az alkotmányos élet­nek s a parlamentáris rendnek az-e a természe­tes folyama, hogy felülről csináljanak egyesek programmot és ébreszszenek a nemzetben vágya­kat, aspirácziókat, vagy pedig az, hogy a nemzet maga tűzzön maga elé czélokat és követendő eszményeket. (Tetszés a bal- és szélsöbaloläalon.) Ezzel szemben, t. képviselőház, a függetlenségi és 48-as párt a népiélekből származik. Gyökér­szálai messze lenyúlnak az emberi szívbe és az emberi agy rostjaiba. És ezek a gyökérszálak egy nagy erőforrásból táplálkoznak, amely az igazi nemzeti akaratnak érvényt akar szerezni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) így állnak szemben egymással az idők vég­telen folyamán konzervatív párt és ellenzék, liberális párt vagy nemzeti munkapárt és füg­getlenségi párt. Az egyik, hogy Dessewffy Aurél mondását variáljam, a fontolva maradásnak, a másik az erőteljes demokratikus fejlődésnek je­gyében indul. Mert kérdezem, hol volt az utolsó évtizedek folyamán a politika, a közmi velődós, a gazdasági élet terén olyan teljesen demokra­tikus és liberális törekvés, amelynek zászlóvivői elsősorban ne a függetlenségi pártból kerültek volna ki ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) KÉPVH. IÍAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. február 23-án, pénteken. 369 Hol volt törekvés a nemzeti állam kiépítésére, amelyre a lobogót elsősorban ne a független­ségi párt tűzte volna ki. Mert nálunk, amint Kossuth Lajos mondta, »az ellenzékiség nem negatív merev eszme, hanem a pozitív reform szellemével azonos, miért is a reform eszméje Magyarországon mindig szorosan ellenzéki eszme marad«. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Ezért küzdött mindig a függetlenségi párt. bár kisebbség volt, kisebbség ma is, amit sokan a szemére szeretnek vetni. De kérdem én önök­től is a t. túloldalon, vájjon ha nem lettek volna kisebbségek az emberiség és a parlamentek történetében, hova fejlődtek volna a nemzetek és az országok és hogyan virágozhattak volna azok az eszmények, amelyek épen a kisebbségek lelkéből fakadva, nagygyá, erőssé váltak és SZÍ­VÓS, kitartó munkával a nemzeteket magukat meghóditották. (Tetszés a szélsöbaloläalon.) És hová lettek volna a humanitárius törekvések, ha nem lettek volna önök által balgáknak hir­detett, általunk szenteknek mondott férfiak, akik vállalták a keresztet mindig, hogy örökre kisebb­ségnek maradjanak, akik vállalták a mártiriu­mot is, de csak azért, hogy előbbre vigyék az emberiséget, a demokratikus eszméket és ezzel önöknek is szolgálatot tegyenek. (Tetszés a szélsöbaloläalon.) Ennek a kisebbségnek Magyarországon egy kijegeczesedő eszméje van: a nemzeti demo­kráczia! Sokáig azt tartották — és nem csupán a szabadelvű párt oldalán —, hogy e kettőt összeegyeztetni nem is igen lehet. Az idők tel­jességének kellett elkövetkezni, hogy e két gon­dolat lassan-lassan közeledni tudjon egymáshoz és meg tudja érteni egymást. És ha erre gon­dolok, önkéntelenül is arra a férfiúra kell gondolnom, aki ezt a két gondolatot össze bírta testvériesiteni egymással. Justh Gyulára, akinek érdeme, munkája, szívóssága, önzetlen hazafi­sága, amely párját keresi, ezt a csodát legna­gyobb részében elkövette. (Tetszés és helyeslés a szélsöbaloläalon) De tulajdonképen nem is csoda ez, mert hiszen a nemzeti állam eszméjé­nek és a demokrácziának a modern államban — és különösen minálunk — meg kell értenie egymást! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen mind a kettő egyet akar. Hiszen a nem­zeti demokráczia az a kormányzati rend, mely­nek keretében összhangba kell olvadnia a nem­zeti állam eszméjének és a demokratikus gondo­latnak. Mind a kettő egy czélra törekszik: az államnak minél egységesebbé tételére, az állam­polgárok mennél nagyobb többségének közös ós közérdekű czélokra való egyetérő szervezésére, az államnak minél nagyobb szabadsággal, független­séggel való felvirágoztatására. (Helyeslés bal­felöl.) S ennek a nemzeti demokrácziának két alap­tétele van: a hazaszeretet s a tisztes munka megbecsülése. A magyar nemzet erényeit, érde­I mes sajátosságait kifejleszteni; czéltudatos, szer- = 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom