Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-703
364 703. országos ülés 1917 február 23-án, pénteken. külön-külön hatáskörökben. A közegészségügy nem maradhat a heterogén nagy ügykörök egész tömegét felölelő bclügyministerium egyik alárendeltebb osztályában. A munkásbiztosit ás és a munkás]óléti intézmények ügyét is ki kell vonni a különböző szaknúnisteriurnok köréből és a szoeziálhigiénikus központi hatóság hatáskörébe utalni. A rokkantügyet is legelőnyösebben ebbe a konczent rált ügykörbe lehetne beosztani. Az összevaló kérdések ily konczentrácziója lehetővé teszi egy nagyszabású, egységes elvekre alapított népesedési politikának inaugurálását, amely nemcsak az e téren eddig elkövetett kardinális mulasztásokat volna hivatva jóvá tenni, hanem a világháború által oly rémesen szenvedett emberanyagnak regenerálását is eredményesen közvetíthetné, alapját vethetné meg olyan tervszerű embergazdaságnak, emberi erő-ökonomiának, mely egy nagyarányú jövő nemzeti fejlődés legbiztosabb zálogát alkotná. Minthogy át vagyok hatva a szocziálhigiénikus kérdések fontosságától és annak tudatától, hogy nemzetüuK jövő boldogulása nagyrészben függ attól, hogy mikép vagyunk képesek felkarolni és hatályt kölcsönözni e nemzetfentartó nagy kérdéseknek, egész melegséggel vagyok bátor e nagyon fontos kérdéseket a mélyen t. háznak és kormánynak figyelmébe ajánlani. Magát a ministerelnöki jelentést elfogadom. (Elénk éljenzés jobbról.) Elnök : Ki a következő szónok? Szojka Kálmán jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólott t. képviselő ur szocziálpolitikai fejtegetéseivel beszédem folyamán és akkor foglalkozzam, mikor e problémáról én is tüzetesen kivánok majd nyilatkozni. Most egyenesen rátérek beszédem tárgyára, vizsgálni kivánván elsősorban is azt a kérdést, melyet újesztendő óta a legkülönbözőbb hangnemekben, a legkülönbözőbb berkekből hallottunk a túloldalról hangoztatni : azt a kérdést, vájjon azt az önérzetes, erőteljesen visszhangozó hangot, melyet a t. munkapárt használ akkor, amikor önmagáról, a maga hivatásáról és rendeltetéséről mól, tényleg jogosult-e használni, vájjon múltja, cselekedetei, alkotásai tényleg igazolják-e azt, amire oly büszkén hivatkoznak e párt tagjai és vájjon elsősorban beváltották-e azt a programmot, melyet megalakulásukkor adtak, nem tépték-e szét azt a sok reménységet, melyet megalakulásuk tényéhez az ország egy jelentékeny része, talán balga hittel, fűzött? Annál is inkább tehetem ezt, minthogy csak a legutolsó beszédek között is Rakovszky Iván tisztelt képviselő ur hivatkozott a nemzeti munkapártra, mint arra a nemes anyagra, amely ugyan — Rakovszky szavaiból ezt kell kivennem — a munkapárt megalakulásakor még csak egyszerű vas volt, de amely az ellenzék pörölycsapásai alatt nemes aczéllá edződött. T. ház, ha ez tényleg igy volt; ha tényleg nemzeti missziót voltak hivatva betölteni a tisztelt túloldali urak, akkor, ha ezt nem töltötték be hat évi kormányzásuk idején, ez csak annak bizonyítékául szolgál, hogy a helyzet magaslatára nem tudtak emelkedni ; hogy az élet hivó szavát nem tudták megérteni és nem tudtak belehelyezkedni abba a miliőbe, amely a XX. század küszöbén minden kormányzó hatalomra bizonyos nehéz, bizonyos súlyos feladatokat ró. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel a problémával akarván foglalkozni, t. ház, elsősorban és a tisztelt munkapárt megalakulásakor tett kijelentéseire kivánok röviden reflektálni. (Halljuk! Halljuk! balfelól.) A nemzeti munkapárt 1910 február 14-én szózatot bocsátott ki a nemzethez, amelyben bejelentette, hogy fel kell újra venni az épitő, produktív nemzeti politika megszakadt fonalát és hozzátették, különösen gróf Tisza István, akkor még főrendiházi tag ur — hogy »a nemzet egész erejét, a nemzet összes erőforrásait egyesítenünk kell e nagy nemzeti munkának elvégzésére.* Ha ezek után felvetjük a kérdést, hogy beváltották-e ezt és mennyiben, akkor elsősorban is tiltakoznunk kell az ellen, amit Rakovszky Iván t. képviselő ur felvetett, hogy az ő számukra tulajdonképen az alkotások nyugodt ideje nem is várakozott, mert az ellenzék munkájukban őket gyakran zavarta. De ha közelebbről fogja nézni a t. képviselő ur ennek az elmúlt hat esztendőnek históriáját, akkor látni fogja, hogy ebből a hat esztendőből több mint három éven keresztül az ellenzék letörése után az ellenzék részvétele nélkül, a nyugodt alkotásnak olyan ideje várakozott és állott rendelkezésére a t. munkapártnak, amely alatt in camera earitatis, baráti körben igazán megalkothatták volna mindazokat a nemzetfentartó és nemzetmentő alkotásokat, amelyek megalkotására programmjuk kibocsátásánál vállalkoztak, (ügy van ! balfelól.) De ezzel szemben azt látjuk, hogy a házszabály revíziójára, hogy az ellenzék elnémitására, az ellenzéknek ebből a teremből való kiszorítására vállalkoztak, (ügy van! balfelól.) és akkor, mikor ennek egyetlen logikus és parlamentáris konzekvencziáját le kellett volna vonni azzal, hogy a nemzet elé mentek volna, (ügy van! balfelól.) és a nemzet szankezióját kérték volna erre a cselekedetre, akkor mindont megtettek, csak épen ezt nem, mert tudták és érezték, hogy minden erőhatalom, minden pénz alkalmazása daczára is ezen erőszak után és azon források felfedése után, amelyekből ez az erőszak származott, a nemzet nem adta volna meg újra helyeslését és felmentését azon cselekedetek szentesítésére, amelyeket akkor elkövettek. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es ha nézem, melyek voltak azok az alkotások, amelyeket a hat esztendő nyugodt periódusa alatt elvégeztek, akkor látom, hogy pl. 1911-ben a Földhitelintézetek Országos Szövetségét alkották meg, méltó pandant jaként Darányi nagyratörő törekvéseinek és meghosszabbították a jegybank szabadalmát ; 1912-ben megalkották a véderőt és felállították a képviselőházi őrséget, 1913-ban
