Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-694
30 694. országos ülés 1917 az éhség kinos gyötrelmeinek és a közigazgatás önkénykedésének legyen kitéve, (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! A rokkantkérdés dolgában is elvártuk volna a kormánytól, hogy végre-valahára kész törvényjavaslattal jöjjön a ház elé. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Be kell ismernünk, hogy rokkantjaink érdekében Magyarországon eddig igen kevés történt. A rokkantügyi hivatal létesítésén és azon rendeleten kivül, amely nemrég adatott ki és amely a rokkantak egészégügyi intézetének szervezetét állapitj a meg, úgyszólván semmi sem történt. Bármennyire üdvös is a rokkantügyi hivatal eddigi működése, mégis az, amit eddig magánosok és hatóságok a rokkantak érdekében nálunk tettek, az csak a sötétben való tapogatódzás volt. A rokkantak jövőjének intézményes állami biztosítására nem elég a rokkantjáradékok törvényes megállapítása, amelyek nálunk mérhetetlenül nevetségesen csekélyek és alacsonyak, de nálunk is egy országos, széleskörű agitáczióban tömöríteni kell az egész országot, hogy ezen kérdés iránt elsősorban fontosságához mérten érdeklődést keltsen, másodsorban egyöntetű akaratot az intézmények megvalósításához szükséges áldozatokra. T. ház ! Németország j óformán a háború kitörésének első pillanatától kezdve felismerte a rokkantkérdés fontosságát. (Igaz! ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ott a tanulmányok, folyóiratok, röpiratok egész sora jelnet meg, mely figyelemmel kisérte ezt a kérdést. Nem is szólok a különböző jótékony egyesületek társadalmi mozgalmairól és mezőgazdasági szaktekintélyek czikkezéseiről, amelyek mind a rokkantkérdés gyakorlati megoldására törekedtek. Hangzatos frázisok helyett minden szó, mely Németországban elhangzott, a létező viszonyokkal számolva, azokba belekapcsolódást teremtve, mutatott rá azon módokra, amelyek révén a rokkantak jövője biztositható és a megindulandó ipari és mezőgazdasági fejlődés szolgálatába munkaerejük oly módon állitható be, hogy ugy a birodalomra, mint magukra a rokkantakra is előnyös legyen a megoldás. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A lökést Damaschke ismert földreformja adta meg, aki a rokkantjáradéknak földvásárlásra és telepítés czéljaira történendő tőkésítés eszméjét felvetve, rámutatott a gyakorlati megoldás formájára. E gondolat módosított formában törvényerőre is emelkedett Németországban. Nagy előny, hogy ott a rokkanttelepités kérdését már a háború előtt is pompásan szervezett országos telepítési akczióba bele lehetett kapcsolni, ennek létező szerveit fel lehetett használni s nem kellett egészen uj utakat törni a helyes iránynak. Mint minden a világon, ugy ez is csak pénz kérdése. (Ugy van ! baljelöl.) A harcztérről visszatérő katonának azonban nincs pénze arra, hogy telephelyet vásároljon, az állam és magánosok bármily nagy áldozatkészsége pedig kevés arra, hogy e visszatérő száz és száezer rokkant katona részére tőkét és földet biztosítson. (Ugy van! február 6-án, kedden. baljelől.) Ezért Németország különös súlyt helyezett arra, hogy a rokkantak gazdasági telepítését ellátó közhasznú telepítő társaságok munkáját financziális tekintetben is eredményessé tegye, a tartományi biztosító intézetek, továbbá a Renten-bank és az ismert Seehandlung pénzintézetei révén. Teljesen szabályozva van már a telepítő társaságok szervezete, működési köre, feladatai. Teljesen tisztázottak a rokkantkérdés legfontosabb alapelvei ; a telephelyek nagysága, a rokkantak Iá választása, a telepítés pénzügyi része, amelyet ott igen jelentős kérdésként kezelnek. Teljesen kidolgozott az a munkarendszer, melylyel ezen intézmények a rokkanttelepités gyakorlati munkáját végzik. Sőt már ma virágzó telepek létesültek, amelyek már a jövőre mutatnak gyakorlati irányító példát. T. ház ! Hol vagyunk mi ettől ? (Igaz ! Ugy van ! baljelől.) Mig ott a hatóságok és a társadalom minden felhasználható szerve í'égen mozgósítva van már e czélok gyakorlati szolgálatában, addig nálunk nagyszabású szónoklatokon és néhány fellelkesült meczénás áldozatkészségének elszórt példáin kivül semmit sem láttunk. ígéret, terv, biztatás, amelyektől duzzadnak a beszédek, amelyeket a kormány eddig hallatott, van elég, de tett vajmi kevés. Nem háláról és nem is jutalomról van itt szó, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mert a hazáért vérét hullató katona jutalma, itt a földön csupaxi saját lelkiismerete, és a hazáért hősiesen kiállott szenvedés felemelő tudata lehet. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Nem jutalom, hanem tisztességes megélhetés kell annak a visszatérő rokkant katonának. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A mindennapi kenyér a miért imádkozik az Istenhez, de dolgozni is akar érte. Ezt a munkaalkalmat, a mindennapi kenyérért, ezt adja meg neki a föld, amely után annyira vágyódik. Nem háláról van itt szó, hanem kötelességről, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni és ezt a gondolatot minden lélekben el kell ültetni, hogy végre ráeszméljünk annak tudatára. (Helyeslés baljelől.) Mecklenburgban, Szász-, Bajorországban, 01denburgban és főleg az északnémet szövetséges államokban virágzó telej>ek beszélnek a német rokkanttelepitési tevékenység eredményességéről. Törvények egész sora jött létre, amely a telepítést elősegíti, amely olcsó kölcsönöket, különböző kedvezményeket biztosit a települni akaró rokkantnak s minden német kisvárosban hatósági szerv van arra, amely útbaigazítja, meghallgatja a rokkantat, aki nálunk tanács, jóakaró nélkül vánszorog árva magányában az utczán s közrészvéten, meleg szón kivül csupán alamizsnára és száraz kenyérre van utalva. (Igaz! Ugy van! baljelől.) Még Ausztriában is előbbre vannak ezzel a kérdéssel, ahol a rokkanttelepitést elsőrendű feladatnak tekintvén, már megalakult az Osztrák Katonaotthonok társadalmi szövetsége, amely minden rokkantkérdéssel foglalkozó társadalmi és hatósági szervezetet összefoglal, agitál, hogy egységes rokkanttelepitési akcziót teremtsen. Bécsnek