Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-702

344 702. országos ülés 1917 szolgálatában, mert majdnem állandóan közszolgáltatásokra van lefoglalva. Ilyen helyeken szükséges volna, hogy a katonaság a nyilvántartási lovakat se hivja be, mert minden községben kell néhány lónak maradni, nemcsak a katonai ez ólból szükséges előfogati szolgáltatásokra, de azért is, ha pl. tüzveszedelem támad, vagy az orvosnak,- vagy valamelyik hatósági közegnek van szüksége fogatra. Föltétlenül biztosítandó volna továbbá, hogy az igazolt anyakanczák a tulajdonos birtokában maradjanak akkor is, ha egyébként el volnának látva nyilvántartási lappal. Azt hiszem, ezt ma már nyugodtan el lehet rendelni, hiszen a katonaság nagy mórtékben el van látva lóanyaggal és az állóharczokban a lóállomány korántsem pusztul oly mértékben, mint a háború első idején, tehát pótlására sokkal kevesebb szükség van. Szükséges azonban az állati munkaerő biztosítása érdekében az is, hogy az állatok kellő és megfelelő takarmányhoz jussanak. Nem tudom elképzelni, melyik szakközege adhatta a földmivelésügyi minister urnak azt a véleményt, amelynek alapján ő ugy rendelkezett, hogy egy lóra a múlt termésből egész esztendőre csak öt métermázsa zab tartható vissza. Hiszen ez naponta mindössze 1'37 kilónak; felel meg. Szeretném látni, jobban mondva nem szeretném látni azt a lovat, amelyet ilyen abrakon tartanak. A gazdák csak ugy tudták a rendelet mellett lovaikat fentartani, hogy a tenyészbikák és a tehenek számára megállapított 3, illetve 1 kilogramm zabmennyiségből vettek el. Természetes, hogy ez is megbosszulta magát, amennyiben viszont a tehenek abrakolásának fogyatékossága folytán teljesen leszállott a tejprodukezió mennyisége. A tejelő tehén abrakolását az országban úgyszólván mindenütt korpával kell biztosítani, de őszintén megvallva, én már láttam korpautalványt, azonban korpautalványra kiadott korpát egyetlen gazdatársamnál sem láttam. Nem mondom, hogy nincs, de ón nem voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy láthattam volna. Ellenben tudok róla, hogy pl. egy járás területére az összes gazdák számára kilátásba volt helyezve elosztásra négy vaggon korpa s ez a négy vaggon nem jött meg, ellenben ugyanabban a járásban egyetlenegy ember, aki véletlenül hadiszállító, tudomásom szerint már a nyolczadik vaggon korpát fogyasztja. (Felkiáltások a baloldalon: Itt egy konkrét eset!) Gr. Tisza István ministerelnök: Hogy hívják az illetőt? Ostffy Lajos: Ez a czelldömölki járásban történt és a szállítók neve Klein testvérek. Gr. Tisza István ministerelnök: Köszönöm, majd meg fogom vizsgáltatni a dolgot. Ostffy Lajos: Én magam nem reflektáltam árra a négy vaggon korpára. Természetesen "llincs módomban ellenőrizni, hogy azok a hadseregszállítók megkapták-e azt a nyolez vaggon korpát, (Mozgás a jobboldalon.) én csak azt ~ebruár 22-én, csütörtökön. említem fel, hogy igy tudják és így panaszolják annak a járásnak a gazdái. Természetesen nem kifogásolom a korpaközpontnak azt az eljárását, hogy bizonyos hadiszállító gazdákat vagy czégeket előnyben részesít, mert pagyon jól tudom, hogy elsősorban a hadsereg husszükségleíét kell biztosítani. De amint beszédem elején is emiitettem, a hadsereg érdekei feltétlenül összhangzásba hozandók a belső országrészek gazdasági érdekének érdekeivel, mert hiszen a kettő kell, hogy egymást kiegészítse. Ami a mezőgazdasági termelés harmadik eszközét, a géperőt illeti, erre vonatkozólag máitöbben felhozták, hogy a géperő egy része, nevezetesen a motorikus erő elvonatott és megfelelő pótlást mindez ideig nem nyert. De súlyos károsodást szenvedett a mezőgazdasági géperő azon gépromlások által is, amik beállottak annak következtében, hogy hiányoznak a gépek mellől a megfelelő kezelők. A gépek nagyrészt hadifogoly munkásokra van bízva, akiknek kezében természetcsen sokkal nagyobb romlásnak vannak kitéve. Uj gépek beszerzése majdnem lehetetlen, vagy legalább is igen nehéz, egyrészt amiatt, hogy a gépgyárak amaguk üzemét szintén a háború szükségletéhez alkalmazták és olyat gyártanak, amire a hadseregnek van szüksége. Másrészt a gépek ára is óriási mértékben emelkedett. Ebben nagy része van a gépgyárak kartelljének, de különösen_ a vaskartellnek, mely a gépgyárak által elsősorban feldolgozott anyagok árát hajtotta fel. A gépek hiányán sürgősen segíteni elsőrendű feladat volna. Különösen a szántógépek rendelkezésre bocsátását ajánlom a t. kormány figyelmébe, mint azt már Bottlik t. képviselőtársam is tette. Magam tapasztaltam a megszállott területeken, az u. n. Militaer-Wirtschaftok-ban, hogy a mi hadseregünk is nagymértékben alkalmaz szántógépeket, oly helyen is, ahol czélszerüen nem is lehet. Ezekből a szántógépekből sokat szerzett be a katonaság, ezekből tehát most bérbe vagy méltányos örök áron át lehetne engedni bizonyos számot a gazdáknak. Van még egy más fontos kérdés, mely különösen most, a cséplési időszak közeledtével különösen megszívlelendő: a mezőgazdasági szénszükséglet biztosítása, amelyről már mások is szólottak. De van egy dolog, amelyről még nem esett szó, pedig ez épolyan fontos, mint a szén: a gépszij-szükségletet értem, mert hiszen- gépszij nélkül épugy nem lehet a termést elcsépelni, mint szén nélkül. Ma a bőráruk katonai czólra vannak lefoglalva és igy a hajtószijak igen nehezen pótolhatók; nemcsak óriási árakat kell értük fizetni, de sokszor nem is kaphatók. Ha pedig a gazda a már megkopott régi szíjakat akarja felhasználni, ezek nem fognak kitartani egy cséplési szezont. Nagyon sürün fordul elő utóbbi időben a gépszijlopás is, mely