Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-702

340 702. országos ülés 1917 i már kezdetén is, fenkölt szellemek foglalkoztak a birtokpolitikái kérdésekkel, tekintettel épen arra a helytelen és igazságtalan megoszlásra, amely tapasztalható a magyar föld birtoklása tekintetében. Többféle javaslat is felmerült, amelyek mind megegyeznek abban, hogy földet kell biztosítani annak a földmivelő magyar nép­nek, amely háború alatt fényes tanújelét adta annak, hogy nemcsak megvédelmezni tudja a magyar földet az ellenséggel szemben, hanem ugyanazon idő alatt, amikor az ellenséggel szemben a haza földjét védi, a maga itthon maradt családtagjaival még mindig meg is birja munkálni és gyümölcsöztetni tudja ezt a földet. (TJgy van! balfélül,) Akkor is földje meg­növelésének, gyümölcsöztetésének meleg vágya tölti el és a legnagyobb nehézségekkel megküzd, hogy a föld .produktivitását biztosítsa. (TJgy van! balfelül.) Minden javaslat megegyezett abban, hogy földet kell biztosítani a magyar népnek, amely jórészben földet nem mondhat tulajdonának és ez által a magyar föld legállandóbban és legbiztosabban fog műveltetni, mert ez a nép a földjét minden rögében ismeri és minden rögében szereti. Helyes tanítás és helyes vezetés mellett a föld produktivitása is így van bizto­sítva a legállandóbban. (ügy van! balfelöl,) Lehet argumentálni azzal, hogy bizonyos közép- vagy nagybirtokok, nagy gazdaságok, a föld produktivitását jobban ki tudják használni nagyobb tökeerejükkel, de állítom, hogy a föld produktivitásának állandóságát maga az a föld­mivelő nép sokkal jobban biztosithatja, mint minden nagy tőkével dolgozó nagybirtok, vagy nagybirtokvállalkozás. Mert az a magyar föld­mivelő nép, mint a föld birlalója, nem spe­kulál, annak meg van a maga konzervatív iránya. Több termelésre igenis lehet buzdítani, kell is irányítani és vezetni ebben a tekintetben, mert igy aztán a maga megállapodott irányzata mel­lett a fold termelésének állandóságát és egy­formaságát a legmegbízhatóbban képes bizto­sítani. Ez a birtokpolitika tekintetében felmerült javaslatok általános irányzata. Ez, amint mondám, a földnek legideálisabb kommunizmusa felé irá­nyul, amely a magyar földet a földet művelő, ismerő és szerető magyar népnek, nem is mon­dom közös, de együttes tulajdonába igyekezik a lehető legnagyobb mértékben juttatni. Ez zel az ideális kommunizmussal szemben azon­ban egy épen ellenkező más kommunizmus felé hajló megnyilvánulását látjuk, egy névfelen, tár­sulati és nagyrészt nemzetközi kapitalista irány­zatnak törekvéseit, amelyek a földet a nagy­tőkével rendelkező börzei spekulácziónak, sokszor nemzetközi börzei spekulácziónak labilis hintá­jára helyezi, és nemcsak a földet, de a produk­tivitást is e labilis, ingó börzei spekuláczió be­folyása alá veti. T. képviselőház ! A háborúnak tapasztalatai ma fokozott jelentőségben állítja bruár 22-én, csütörtökön. elébünk azt a kérdést, hogy a magyar föld produktivitásának állandóságát biztosítsuk, hogy megelőzzük idejében azt az irányzatot, amely, amint emiitettem, nemcsak a földet, de annak produktivitását is bizonyos nagytőkeszerü, bizo­nyos pénzszerü manipuláczió tárgyává teszi, mert idáig még a földbirtok produktivitása terén nem tapasztaltunk kartellszerü jelenségeket. Voltak zabringek és kukoriczaringek, ame­lyek azonban teljesen idegenek voltak maguktól a földmivelőktől és birlalóktól, de akkor, ami­kor a föld tulajdonában, a földbirtok poli­tikájában az a kapitalisztikus pénz, a kapi­talisztikus kommonizmus irányzat érvényesül, amelyre az előbb hivatkoztam, megérthetjük azt is, hogy a föld termelékenysége is bizonyos kartelleknek áldozatul esik, hogy alakulnak majd azok közt a nagy pénzintézetek közt, a pénz­manipulácziókhoz szokott uj földbirtokosok közt azok a más térről annyira ismert ós kedvelt kartellek, amelyek bizonyos esztendőben bizo­nyos irányú termeléseket teljesen kizárnak és bizonyos irányzatokat bizonyos időben teljesen favorizálnak, óriási kárára a fogyasztó közön­ségnek. (TJgy van! bal felöl.) Épen azért a magyar kormány azon tel­jesen negatív magatartása, amelyet a birtok­politika tekintetében idáig tanúsított, előttem egészen érthetetlen és bátor vagyok azt emlí­teni, hogy ha ezen kérdésekről továbbra is tel­jesen negatív állásponttal elzárkózik a magyar kormány, akkor, ha megérjük a háború szeren­csés befejezését, annak a békénele olajágát hiába fogja megpróbálni elültetni abba a magyar földbe, amelynek okos és józan birtokpolitikájá­ról előre nem gondoskodott, mert a béke olaj­ágának zsenge hajtásait el fogja perzselni nagy történelmi korszakalkotó evoluezió logikájaként természetszerűleg következő társadalmi nagy mozgalomnak felesapó lángja és az elégedetlen­ségnek, sőt talán a társadalmi forradalomnak tüze. (Igás! TJgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Ami a föld megmunkálá­sát illeti, a háború elején a kormány főké}} arra irányította figyelmét, hogy a katonai be­vonulások miatt a magyar föld megmunkálat­lanul ne maradjon. Ezt az aggodalmat az itt­honmaradottak megfeszített szorgalma, a ma­gyar nép földszeretete és ellenségeink sorából ejtett hadifoglyok nagy száma meglehetősen eliminálta. Farkas Zoltán: Hol van a Károlyi-párt ? Hol vannak? (Halljuk! Halljuk!) Ostffy Lajos: Emellett azonban egy másik jelenség mutatkozott és ez az, hogy nem any­nyira a katonai bevonulások veszélyeztették a föld megmunkálását, hanem a megmunkálás költ­ségének óriási megdrágulása. Megdrágultak az elsőrendű életszükségletet képező iparczikkek, amivel nem tartott, és nem is tarthatott lépést a mezőgazdasági termeivényeknek s az első­rendű szükségletet képező kenyórterményeknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom