Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-702

702, országos ülés 1917 február 22-én, csütörtökön. X\:\ igen erős orosz áttörési kísérlet volt. Mikor november utolsó naj)jaiban az orosz túlerő ott a mi magyar lionvéd-bataillonjaink hősiességén megtört, akkor, no ár a támadás után, én találkoztam lenn a völgyben Ostffy Lajos t. képviselőtársammal. O is bizonyára jól emlékezik arra, mikor ott a tölgyesi völgyben egymás nyakába borultunk, mert ott nem gondoltunk arra, hogy politikai ellentétek vannak közöttünk, csak azt éreztük, hogy az orosz áttörés meg van hiúsítva a magyar fegyverek diadalmas hősiessége által, csak azt ereztük, hogy ebben a világháborúban részünkre csak egy ut van, és ha lehetnek is közöttünk politikai ellentétek, de ahol ezek a szempontok jönnek szóba, ott összetartozunk, együtt vagyunk és tovább is együtt küzdünk. (Élénk helyeslés.) T. ház! Mikor a kormányjelentésről folyó vitában nem a belügyi kérdéseket érintettem, de próbáltam olyan igazságokat hangoztatni, mely igazságoknak minden alkalommal való érvényesítését a magyar parlament elsőrendű feladatának tartom, akkor méltóztassék megengedni, hogy azzal a kéréssel és azzal az óhajjal fejezzem be felszólalásomat, vajha azok a felszólalások, melyek e vitában még el fognak hangzani, mindjobban azokat a szempontokat keresnék, melyek bennünket kifelé és befelé erősítenek és ne azokat, melyek bennünket kifelé ós r

befelé gyengítenék. A jelentést elfogadom. (Élénk helyeslés éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) • Elnök: Holló Lajos képviselő ur személyes megtámadtatás visszautasítása czimén kér szót. Gondolom a t. ház megadja a képviselő urnak az engedélyt. (Felkiáltások: Megadjuk!) Holló Lajos: T. ház! En nem vonom azt kétségbe . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek t. képviselő urak! Holló Lajos:... hogy eltérő politikai felfogás nemcsak a belügyek terén, de a külügyi téren is lehetséges ezen háznak különböző tagjai között, azonban magam is vallom és megtartottam az egész háború alatt, hegy ezen véres küzdelmek lefolyása alatt itt a parlamentben magyar képviselők között semmiféle ellentétes hangulat kifejezést nem nyerhet, amely másnak, mint a mi közös ügyünknek előnyére szolgálhat és semmi olyan, ami az ellenségnek álláspontját erősíthetné. Ez egy szent igazság, amelyet átérzek ós amelyhez ugy eddig, mint a jövőben alkalmazkodni kívánok. Mikor a t. képviselő ur a fölszólalásom jóhiszeműségét természetesen feltételezte, de beszédemnek egy-két tendencziáját talán ártalmasnak tekintette ebből a szempontból álláspontunkra, akkor legyen szabad arra utalnom, hogy talán bizonyos rosszul megértett dolgok idézhették ezt elő, mert bárki, aki a beszédemet a naplóban elolvassa, meg fog győződni annak igazságáról, hogy bennem ma sem él más, mint egyrészről a győzelembe vetett hit és bizalom, másrészről pedig hogy hangot akartam adni annak, hogy a győzelembe vetett hitünk mellett is azt a nagy bókeakcziót, mely a semlegesek részéről, komoly tényezők részéről hangoztattatott, némi visszhangban részesítsük, hogyha azután arra kerül a sor, hogy a békeföltételek* megállapittassanak, tisztázott helyzet következzék be. Leszek bátor felolvasni beszédem néhány kitételét. Volt szó elsősorban a tengeralatti kíméletlen fegyver használatáról. Én erre vonatkozólag azt mondottam (olvassa): »Mi nem akarjuk tompítani ós nem akarjuk megállítani fegyvereink erejét, amelynek győzelmében bizunk, hanem parallel kívánjuk, hogy megindittassék oly békemunka is, amely nem veszett kárba akkor sem, ha azon fegyverek a maguk győzelmes utján diadalmasan haladnak előre.« »Az a bizalom, hogy ennek az éles harczi fegyvernek igénybevétele a háború gyors befejezését fogja jelenteni, kétségtelenül megvan és érvei bizonyára jól meg vannak alapozva.« íme, ugyanezzel a hittel voltam és vagyok ma is eltelve, mint t. képviselőtársaim a túloldalon a győzelem sikeréről. Midőn a béke feltételeiről beszéltem, akkor kellett követnem azt az eszmemenetet, mely ezen a téren felmerült és hivatkoztam a német birodalmi kanczellár fejtegetéseire és a következő kijelentéseket tettem (olvassa): »Olyan békét kell létrehozni, amit védeni egész Európa erejével érdemes. Amikor nem egyes nemzetek megsemmisítése történelmi jogaikon való keresztülgázolás a czél, nem az, hogy gyűlöletbe vagy boszuvágyba kergessék bele a legyőzött nemzeteket, hanem az, hogy mindenki a maga jogát, történelmi egyéniségét védelmezve megtalálhassa és méltán helyezhesse azt ilyen európai szervezett készenlót védelme alá.« »Bethmann Hollweg nyilatkozata szerint is min nyugszik egy ilyen béke, amely szövetségek nélkül fogja a nemzetek világbékéjét biztositani? Azon, hogy a háború okainak a megszüntetését kell keresni. Az ő nyilatkozatában szintén bölcsen meg van jelölve, hogy egy ilyen béke megalapozásán rá kell térni a háború okainak a megszüntetésére.* »Ez is megállapítása annak, hogy egyik legerősebb oka a háborúnak a gazdasági érdekellentétek. Aki tehát Európa szervezetéből ki akarja operálni azon okokat, melyek a jövőben háborút idézhetnek elő, elsősorban e gazdasági ellentétek kioperálásához fogjon hozzá. Igen helyes Bethinann Holhvegnak az a kijelentése, hogy a jövő békéjének alapja a tengerek szabadsága legyen. Nem lehet Németország fejlődését Németország határai közé szorítani. Neki utak kellenek gyarmataihoz, utak a kereskedelmi világpiacához. Minden nemzet a kereskedelmi .szabadságban elmehet addig a határig, ameddig a nemzeti