Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-700

.250 70Ó, országos ülés Í917 perczent jutalékot számított fel. (Nagy mozgás balfelvl. Felkiáltások: Milyen czimen ?) Még csak egy példát! 1916 őszén nemzetünk boldogitására megalakult az úgynevezett szilvaközpont. Az eddigi szerződések hatálytalaníttattak; a városok megkapták ugyan a szilvát, de az előbbi kötéshez képest a szilva ára métermázsánként 100 koronával emelkedett. (Mozgás.) Rakovszky István: Ez őrültség! Bottlik István: A megalakulás pillanatában egy vaggon szilva 10.000 koronával lett drágább. Szmrecsányi György: Ezer szerencse, hogy Tisza a ministerelnök! (Felkiáltások halról: Es aki elhagyja, hazaáruló! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Felkiáltások balfelől: Erre senki sem felél!) Szmrecsányi György: A kereskedelmi minister ródlizik! Elnök: Ne méltóztassék a tárgyalást közbeszólásokkal zavarni. Bottlik István : T. ház! Én teljes tárgyilagossággal kérdeni a t. kormányt, hogy akkor, amikor a nagy tőke nyerészkedésének gátat nem vet, mikor a központok megszervezésében nem a fogyasztó közönség, hanem az érdekeltségek érdekeinek biztosított túlsúlyt, (Ugy van! halfelöl) mikor mindent későn makszimál vagy egyáltalában nem makszimált, számolt-e és számol-e azzal, hogy ez az illegális felár, melyből milliós hasznok keletkeznek, a fogyasztást zsákmányolja ki és amennyivel e vállalatok és vezetőik gazdagodnak, ugyanannyival szegényednek a nép széles rétegei, akik nagyrészt képezhetik az állam biztonsága és a jövő fejlődésének alaju'ait. (Elénk helyeslés és taps a haloldalon. ) Rakovszky István : A fogyasztók bőrére nem lehet pártkasszát csinálni! Bottlik István... (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások bal felöl: Ez nem nevetni való!) Ma már nemcsak az ipar, de a nagykereskedelem is a bankok áruosztálya révén mindinkább a nagytőke monopóliumává kezd átalakulni. A kiskereskedő, a detailárus pedig a nagytőkétől függő helyzetbe kerül: exisztencziájának önállósága lassankint felszívódik. Rakovszky István : A parczellázó bank rothadt szalámit szállít Ausztriába! (Derültség balfelöl. Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Halljuk-J Halljuk ! Zaj). Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak Bottlik István képviselő urat minduntalan megakasztani beszédének folytatásában. B. Madarassy-Beck Gyula: Ebből egy szó sem igaz! Bottlik István: T. ház! A jövő szempontjából azonban legfigyelemreméltóbb a tőkekonczentráczióknak az a törekvése, amely a föld mezőgazdasági kihasználásában nyilvánul. (Ugy van! balfelöl,) Ez az irányzat, amely szakit a nagytőkének a mezőgazdasággal szemben a multfebruár 20-án, kedden. ban tanúsított averziójával és a mezőgazdaság szolgálatába állítja a nagytőkét és annak intellektusát, kedvezni fog az intenzív mezőgazdasági kultúrának s a mezőgazdasági iparágak fejlődéséhez fog vezetni. Az az iparunk fog tehát megizmosodni, amely leginkább rendelkezik az egészséges fejlődés feltóteleivel. Mihelyest azonban ez a törekvés szertelenné válik és a föld mezőgazdasági kihasználását ott is magának köti le, ahol az önálló gazdasági ekszisztencziák" nagyobb számban való megteremtésének feltételei megvannak, ellentétbe jut az állam gazdasági és szocziális érdekeivel. (Ugy van! balfelöl.) Ennek a törekvésnek tehát gátat kell vetni ott, ahol akár a népesség sűrűsége, akár más okok vagy nemzeti szempontok az önálló gazdasági ekszisztencziák megteremtését lehetővé vagy kívánatossá teszik. Még nagyobb volna a veszély, ha a vállalkozó szellem nemcsak a föld mezőgazdasági kihasználását, hanem magát a földet, a földdel való kereskedést tűzné ki czélul. A spekuláczió a sok háborús üzlet után majd u. n. békeüzleteket akar kötni, mert a háborús, konjunktúra mindinkább lanyhul és a háború is csak véget fog érni. Megokolt feltevés, hogy a háború után a földnek nagyobb értéke és keletje lesz. Máris tapasztalhatunk törekvéseket, amelyek a föld várható értékemelkedését üzleti czéljaikra ki akarják használni. (Ugy van! balfelöl.) Ez a regenerálódás legnagyobb veszélye lenne, a kormánynak tehát ezt minden eszközzel meg kell akadályoznia; Rakovszky István: Törvényt kell hozni! Bottlik István: . . . meg kell teremtenie már most annak a lehetőségét, hogy a háború befejeztével rendelkezzék azokkal az eszközökkel, amelyekkel egy egészséges, demokratikus birtokpolitikát megvalósíthat. (Helyeslés hal felől.) Nemcsak azt kell tehát megakadályoznunk, hogy a spekuláczió a földet jirogrammjává tegye, hanem birtokpolitikánk alapjait is le kell raknunk és annak eszközeit megszerezni. (Helyeslés bal felől.) A jövő feladatai tisztán állnak előttünk. Azt hiszem, mindannyian érezzük a kötelességek súlyát, amelyek a rekonstrukczió munkájában ránk várnak, a megújhodás azonban a dolgok régi rendjén be nem következhetik. A háború minden napja egy tenger végtelenségét helyezi a múlt és a jövő közé. A háború megmutatta, hogy az állam legnagyobb értéke az ember, az uj rendnek tehát az ember megbecsülésén, az általános jóléten és a politikai jogegyenlőségen kell felépülnie. Az átmenetet ehhez a háború alatt kell megteremteni elsősorban azzal, hogy az egyes társadalmi osztályok ekszisztencziális egyensúlyát fentartjuk és a gyengét az, erős kizsákmányolásától megvédjük. (Helyeslés és taps bal felöl.) Mert ehpusztult ekszisztencziák hekatombáira jövőt alapítani nem lehet. (Helyeslés balfélől.) Eel kell tehát készülnünk a jövő feladataira, a gazdasági és szocziális rend fentartá-