Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-693

]<; 693, országos ülés 1917 február 5-én, hétfőn. badságok teljes érvényesülésétől is, mert szerintem — én azt hiszem, ez a kijelentés minden czáfolat nélkül áll — a közszabadságoknak eszményi teljessége abban nyilvánul meg, lia egy államnak minden tagja igyekszik az állam életében megfelelő részt venni és kapni. Önök félnek a demokratikus intézményektől. Hát mi a demokráczia és mi a demokratikus intézmények csúcspontja? Ugyebár nem egyéb, mint politikai szempontból az emberek egyenlősítése, társadalmi szempontból pedig lehetőség arra, hogy az egyéni kiválóságok érvényesüljenek. A demokráczia nivellálja az embereket, a demokráczia esetleges túlzásai, amelyekre a teoretikusok utalnak — és ezek az aggályok a gyakorlatban egyáltalán nem válnak be, csak jsapiroson — egy monarchikus államban, mint a mienk, abszolúte nem érvényesülhetnek. Vájjon demokratikus alapon álló ellenfeleink a világháborúban ennek következtében oly rossz helyzetben vannak? Ugy látjuk, hogy odaát nincs oly nagy bajuk, daczára hogy a demokratikus intézmények érvényesülnek. "Azt mondja erre a t. kormány, hogy a nép nem érett még meg az általános választói jog gyakorlására, hanem előbb kell hogy a nép kulturális magaslatra emelkedjék. Ez nem egyéb, mint filius ante patrem. Annyira kontaktak vagyunk a németekkel, hogy egy német bölcsre hivatkozhattam, aki a szabadság tekintetében ugy nyilatkozott, hogy a szabadsággal csak ugy élhetünk meg, ha abba bele is helyezkedünk; a politikai jogok gyakorlatára is csak ugy érik meg egy nép, ha abba bele is helyezkedik. Ha kultúrára emelkedik egy nép, akkor bebizonyítja, hogy érett azokra a jogokra, amelyeket neki adományoztak. Egy entente-párti, Jeannet, azt mondja: A politikai szabadság, vagyis a nép közreműködése a kormányzatban, okvetlenül sokat ér, amennyiben a jog és a személyek védelmének legbiztosabb és leghatalmasabb eszköze. De sokat ér főképen önmagáért, mert az ész és a kedély tehetségének legnemesebb fejlesztője, mert edzi a jellemet, növeli a vállalkozási szellemet és a felelősségérzetet. (Helyeslés balfelöl.) Ha egy népet belevonunk az államiság intézésébe, akkor megvan a felelősségérzete is. Ugyanaz ez a népnek, mint a szabad akarat az egyénnek. A szabad néj) az értelmiség tekintetében nagykorúságra jutott személy. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Önök sohasem akarják ezt a népet nagykorúsítani. A belügyminister ur is Héderváry t. képviselőtársam határozati javaslatára azt mondta február hó 1-én, hogy választójog tekintetében a kormány nyújtotta azt, amit tőle vártunk. Nem tudom, miféle , aggályai lehetnek a belügyminister urnak. Én csak a történelem tanulságai alapján azt mondhatom, hogy csak egy mob, egy tanulatlan tömeg, amely a politikai jogokból ki van zárva, amely el van zárva a további haladás létfeltételeitől lehet egy államéletre nézve veszélyes, de egy nép, amely egy államnak, ha nem is kormányzatában, de az állami ügyek mikénti irányítására befolyást gyakorol, épen ezen körülményeknél fogva sem fogja azt felborítani. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) A külföld megy előre népeinek kulturális fejlesztésében, mi pedig azt akarjuk, hogy még most is, a világháború 30-ik hónapja után, a régi állapotokat tudjuk megtestesíteni. Én azt hiszem, bogy önök ebben a feltevésükben csalódni fognak. Én azt hiszem, hogy azokon a fekete-fehér vagy nem tudom miféle márványtáblákon a felvésett hősök nevei el fognak pirulni, ha még nagyobb tömegét látják felvonulni azoknak a választóknak, akik azzal a rendszerrel lettek választókká, amelyet ez a többség létesített. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ha megéljük azt, hogy ugyanazzal a karddal, amelylyel a mi hőseink kozákokat vertek szét, verik majd szét az ellenzék tömegeit, ha ugyanazt a géppuskát, amely rendre tanította az oláhokat és az olaszokat, fogják a jogokat kérő nép tömege ellen irányítani, akkor rossz szolgálatot teszünk, ba a hősök nevét márványban örökítjük meg. Ha megint olyan választás lesz, hogy a testvér nem ismeri meg testvérét, mert ellenfele, ha halottak, bár nem hősi halottak, fognak a kormánypárt jelöltjére leszavazni, ha a háború nyomorából meggazdagodott hadseregszállitő több joggal fog rendelkezni, mint a bénán hazajött hős, akkor nem fogjuk kielégíteni sem a nemzet jogait, sem méltóságát. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Szász Kébroly foglalja el.) T. képviselőház! Én elfogadom a hősi jogon alapuló választói jogosultságot is, mert hiszen ma már 18 éves korától 55-ig csaknem mindenki katona. Ebben a kontingensben benne van a választói jogosultságnak legszélesebb körben való kiterjesztése. Egyre azonban bátor vagyok figyelmeztetni azokat az urakat, akik ezt tartották egyedüli kvalifikácziónak. Az 1874. évi XXXIII. t.-cz. az 1848-as törvények iránt való kegyeletből választókul vette fel az 1848-as listában volt szavazókat. A momentán helyzet talán nagy körét a férfiaknak látná el választói jogosultsággal, de utódaik meg fogják érni azt, amit megértünk mi ezen ősi jogon szavazóknál, hogy hősi jogon való választó már nem lesz, mert ez a jogosultság automaticze megszűnik. Épen azért azon konzervatív polgártársaimhoz fordulok, akik megszavazták a hősi jogon való választói jogosultságot, azonban pl. már ellene volnának egy általános választói jognak. Hogyha ők nem félnek a 18—55 évesek kontingensének szavazati jogosultságot adni akkor, amikor a kedélyek a háború után még forronganak, miért félnének ettől normális idő-