Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-693

12 693. országos ülés 1917 február 5-én, hétfőn. gyár ember élne, ne küzdene, ne konspirálna, ne iparkodnék minden erővel egy ilyen u. n. jogrend felforgatására és a régi állajrotnak, a régi Magyarországnak ismét feltámadására. (Igaz! Vgy van!) Arról tehát gondoskodnánk mi, hogy ezen az alapon tartós béke elérhető ne legyen. (Igaz! TJgy van!) T. képviselőház ! így állottunk tehát szemben jólelkűen és jóhiszeműen tett békeajánlatunk czinikus visszautasításával, egy felháborító programra kitűzésével, amelylyel szemben az Északamerikai Egyesült-Államok elnöke sem tehetett direkt lépést, hanem csak a szenátushoz intézett üzenetben fejtette ki álláspontját, amely álláspontnak, üzenetnek némely részei, nem tagadom, sokfélekép magyarázhatók, (Igaz ! Vgy van !) de amelynek egyetlenegy részében sem találunk olyat, amit szükségkép akként kellene magyaráznunk, hogy az, a mi álláspontunkkal és érdekünkkel ellenkezik. Nos, mely oldalon találkozott az Északamerikai Egyesült-Államok elnökének e nagyon szerény, ujabb békés fellépése. mely oldalon találkozott rokonszenves, mely oldalon ellenszenves fogadtatással? Daczára azon kételyeknek, amelyek a mi szempontunkból az üzenet egyes részeihez fűződnek, tisztelettel és rokonszenvvel fogadták azt a középeurópai szövetségnek összes államai, az entente hatalmaknál pedig, legalább azoknak sajtójában, de félhivatalos nyilatkozatokban is. Wilson elnöknek még e fellépését is mint maguk ellen irányuló, mint rájuk nézve kellemetlen, mint nekünk kedvező lépést akarták kimagyarázni, jeléül annak, hogy ők el vannak szánva, el vannak határozva minden békeközvetitést, minden békelépést visszautasítani, konokul ragaszkodva a programúihoz, amelynek egyik lényeges pontja megsemmisítésünk. Hy körülmények közt, mindig nyitva tartván lelkünket minden oly tárgyalási alapnak kijelölésével szemben, amely bármely oldalról jön is, ránk nézve elfogadható, létérdekeink veszélyeztetése nélkül a szóbaállást lehetővé teszi, nem marad egyéb hátra, mint a reánk kényszeritett, ujabban reánk kényszeritett háborúban a lehető legnagyobb energiát kifejteni. (Igaz ! Vgy van !) Mert mentül nagyobb energiát tudunk kifejteni azokkal szemben, akik békére másként, mint megsemmisítésünk árán, nem akarnak hajlani, mentül nagyobb energiát tudunk ebben a tekintetben kifejteni, annál több kilátás van arra, hogy ellenségeinket ez eszeveszett programmból ki józanítjuk és olv alapra viszszük vissza, amelv a békéhez közelebb hoz minket és a békekötést lehetővé teszi. (Igaz! Vgy van !) Azok tehát, akik, mint a semlegesek elsősorban, amellett vannak érdekelve, hogy ők is meneküljenek a háborúnak rájuk is nehezedő veszélveitől, károsodásaitól, kellemetlenségeitől, azoknak szempontjából, én szerintem, ugv áll a dolog, — ha elfogulatlanul nézik a dolgot, ha az ő semlegességük valódi lelki semlegesség — hogy azok a fokozott kellemetlenségek, melyek a kíméletlen buvárhajóharozból reájuk nehezednek, csekélyebb bajt jelentenek, mint a háborúnak a végtelenségig való folytatása és hogy azokat a maguk érdekei szempontjából is elviselhetik, ha azáltal közelebb jutnak ahhoz a reményhez, hogy a háborúnak összes kellemetlenségeitől, károsodásaitól menekülnek. Ezért én is bízom abban, hogy a semlegesek, legalább azok a semlegesek, akik eddig még nem foglaltak állást, az ő érdekeiknek ezen mélyebb és messzebbrelátó felfogása által fognak vezéreltetni és bizom abban is, hogy az Eszakamerikai Egyesült Államok ezeket a szempontokat megfontolva és megfontolva azt, hogy mi mindent tűrtek már el amerikai éidekek sérelme, amerikai kereskedelemnek lehetetlenné tétele, Amerika méltóságának megtámadása terén az entente-hatalmaktól, ezzel a mi önvédelmi lépésünkkel szemben nem fognak tovább menni, mint ameddig eddig mentek. De bármiként legyen is, én azért, hogy a fokozott erővel folytatott buvárhadjárat alkalmatos eszköz-e arra, hogy minket a háború győzelmes befejezéséhez közelebb hozzon, a felelősséget természetesen azokra kell hogy hárítsam, kik az összes tények és összes adatok birtokában magukat erre elhatározták. Nem tagadom, hogy megnyugvást kelt bennem az a tudat, hogy az a nézeteltérés, az a habozás, mely e tekintetben a szaktekintélyek közt ezideig fenforgott, most ugy látszik véget ért és agy látszik az elhatározás mindnyájuk közös egyetértésével jött létre. Azzal a fentartással, mely az én helyzetemből természetszerűleg következik, nem mondhatok mást, mint hogy teljes mértékben helyeslem azt, hogy a rendelkezésünkre álló legélesebb eszközöket igénybe veszszük avégből, hogy a háborúnak reánk nézve győzelmes kimenetelét és ezzel oly békének létrejövetelét gyorsítsuk, mely arra van rendeltetve, hogy az emberiségnek állandóan biztosítsa a benső nyugalmat és a haladás lehetőségét. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök; Gróf Andrássy Gyula képviselő ur kivan szólni ! Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház ! Minden porczikámmal a békét kívánom. Ha meggondolom, hogy e perezben is, amikor itt tanácskozunk, ezren és ezren testvéreink közül a legnagyobb Szenvedéseknek és kínoknak vannak kitéve, (Igaz! Vgy van!) ha meggondolom, hogy esetleg e perezben is sokan hősi halált halnak, ha meggondolom azt, hogy az emberiség immár évek óta ahelyett hogy kulturmunkát végezne, egymást pusztítja, (Igaz! Vgy van!) akkor bizony fellázad bennem is az emberi érzés a háború ellen. De éj)en, mert a békét akarom, ép azért hangsúlyozom, hogy a békét tárgyalásokkal többé elérni, legalább ma még, nem lehet, (Igaz ! Vgy van I) hogy ma a legerélyesebb hareznak az ideje állott elő.