Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-693

12 693. országos ülés 1917 február 5-én, hétfőn. gyár ember élne, ne küzdene, ne konspirálna, ne iparkodnék minden erővel egy ilyen u. n. jogrend felforgatására és a régi állajrotnak, a régi Magyarországnak ismét feltámadására. (Igaz! Vgy van!) Arról tehát gondoskodnánk mi, hogy ezen az alapon tartós béke elérhető ne legyen. (Igaz! TJgy van!) T. képviselőház ! így állottunk tehát szem­ben jólelkűen és jóhiszeműen tett békeajánlatunk czinikus visszautasításával, egy felháborító pro­gramra kitűzésével, amelylyel szemben az Észak­amerikai Egyesült-Államok elnöke sem tehetett direkt lépést, hanem csak a szenátushoz intézett üzenetben fejtette ki álláspontját, amely állás­pontnak, üzenetnek némely részei, nem tagadom, sokfélekép magyarázhatók, (Igaz ! Vgy van !) de amelynek egyetlenegy részében sem találunk olyat, amit szükségkép akként kellene magyaráznunk, hogy az, a mi álláspontunkkal és érdekünkkel ellenkezik. Nos, mely oldalon találkozott az Északame­rikai Egyesült-Államok elnökének e nagyon sze­rény, ujabb békés fellépése. mely oldalon találko­zott rokonszenves, mely oldalon ellenszenves fogad­tatással? Daczára azon kételyeknek, amelyek a mi szempontunkból az üzenet egyes részeihez fűződ­nek, tisztelettel és rokonszenvvel fogadták azt a középeurópai szövetségnek összes államai, az entente hatalmaknál pedig, legalább azoknak saj­tójában, de félhivatalos nyilatkozatokban is. Wilson elnöknek még e fellépését is mint maguk ellen irányuló, mint rájuk nézve kellemetlen, mint nekünk kedvező lépést akarták kimagyarázni, jeléül annak, hogy ők el vannak szánva, el vannak határozva minden békeközvetitést, minden béke­lépést visszautasítani, konokul ragaszkodva a programúihoz, amelynek egyik lényeges pontja megsemmisítésünk. Hy körülmények közt, mindig nyitva tartván lelkünket minden oly tárgyalási alapnak kijelö­lésével szemben, amely bármely oldalról jön is, ránk nézve elfogadható, létérdekeink veszélyezte­tése nélkül a szóbaállást lehetővé teszi, nem marad egyéb hátra, mint a reánk kényszeritett, ujabban reánk kényszeritett háborúban a lehető legnagyobb energiát kifejteni. (Igaz ! Vgy van !) Mert mentül nagyobb energiát tudunk kifejteni azokkal szem­ben, akik békére másként, mint megsemmisítésünk árán, nem akarnak hajlani, mentül nagyobb ener­giát tudunk ebben a tekintetben kifejteni, annál több kilátás van arra, hogy ellenségeinket ez esze­veszett programmból ki józanítjuk és olv alapra viszszük vissza, amelv a békéhez közelebb hoz minket és a békekötést lehetővé teszi. (Igaz! Vgy van !) Azok tehát, akik, mint a semlegesek elsősorban, amellett vannak érdekelve, hogy ők is meneküljenek a háborúnak rájuk is nehezedő veszélveitől, károsodásaitól, kellemetlenségeitől, azoknak szempontjából, én szerintem, ugv áll a dolog, — ha elfogulatlanul nézik a dolgot, ha az ő semlegességük valódi lelki semlegesség — hogy azok a fokozott kellemetlenségek, melyek a kíméletlen buvárhajóharozból reájuk nehezednek, csekélyebb bajt jelentenek, mint a háborúnak a végtelenségig való folytatása és hogy azokat a maguk érdekei szempontjából is elviselhetik, ha azáltal közelebb jutnak ahhoz a reményhez, hogy a háborúnak összes kellemetlenségeitől, károsodá­saitól menekülnek. Ezért én is bízom abban, hogy a semlegesek, legalább azok a semlegesek, akik eddig még nem foglaltak állást, az ő érdekeiknek ezen mélyebb és messzebbrelátó felfogása által fognak vezérel­tetni és bizom abban is, hogy az Eszakamerikai Egyesült Államok ezeket a szempontokat megfon­tolva és megfontolva azt, hogy mi mindent tűrtek már el amerikai éidekek sérelme, amerikai keres­kedelemnek lehetetlenné tétele, Amerika méltó­ságának megtámadása terén az entente-hatalmak­tól, ezzel a mi önvédelmi lépésünkkel szemben nem fognak tovább menni, mint ameddig eddig mentek. De bármiként legyen is, én azért, hogy a fokozott erővel folytatott buvárhadjárat alkal­matos eszköz-e arra, hogy minket a háború győ­zelmes befejezéséhez közelebb hozzon, a felelős­séget természetesen azokra kell hogy hárítsam, kik az összes tények és összes adatok birtokában magukat erre elhatározták. Nem tagadom, hogy megnyugvást kelt bennem az a tudat, hogy az a nézeteltérés, az a habozás, mely e tekintetben a szaktekintélyek közt ezideig fenforgott, most ugy látszik véget ért és agy látszik az elhatározás mindnyájuk közös egyetértésével jött létre. Azzal a fentartással, mely az én helyzetemből természetszerűleg következik, nem mondhatok mást, mint hogy teljes mértékben helyeslem azt, hogy a rendelkezésünkre álló legélesebb eszközöket igénybe veszszük avégből, hogy a háborúnak reánk nézve győzelmes kimenetelét és ezzel oly békének létrejövetelét gyorsítsuk, mely arra van rendeltetve, hogy az emberiségnek állandóan biz­tosítsa a benső nyugalmat és a haladás lehető­ségét. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök; Gróf Andrássy Gyula képviselő ur kivan szólni ! Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház ! Min­den porczikámmal a békét kívánom. Ha meg­gondolom, hogy e perezben is, amikor itt tanács­kozunk, ezren és ezren testvéreink közül a leg­nagyobb Szenvedéseknek és kínoknak vannak ki­téve, (Igaz! Vgy van!) ha meggondolom, hogy esetleg e perezben is sokan hősi halált halnak, ha meggondolom azt, hogy az emberiség immár évek óta ahelyett hogy kulturmunkát végezne, egymást pusztítja, (Igaz! Vgy van!) akkor bi­zony fellázad bennem is az emberi érzés a háború ellen. De éj)en, mert a békét akarom, ép azért hang­súlyozom, hogy a békét tárgyalásokkal többé elérni, legalább ma még, nem lehet, (Igaz ! Vgy van I) hogy ma a legerélyesebb hareznak az ideje állott elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom