Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-696

130 GM. országos ülés 1917 - nem vagyok fogékony semmiféle jelszavak iránt, .de fogékony vagyok a történelem tanulságai iránt, (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. ) fogékony vagyok a dolgok fejlődése iránt. Aki ezek iránt nem fogékony, aki konokul megáll ott, ahol egyszer állott, és nem látja, hogy a világ halad, nem tanul és azt mondja, mert igy mondtam, igy lesz, az szerencsétlenség az országra. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. (Zaj baljelől.) Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! En a t. képviselő ur mostani felszólalására csak két nagyon rövid észrevételt teszek. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Tökéletesen igaza van a t. képviselő urnak, ő nem mondja azt, hogy most szerves választójogi reformot kell csinálni, de cselekszi ezt. Mert, engedelmet kérek, a t. képviselő ur nem látja át, hogy ha most annak a két-három millió magyar honpolgárnak, a ki odakünt van, megadja a törvényhozás az általános választói jogot, ezzel eldől Magyarország jövő politikai fejlődése a legteljesebb radikalizmus irányában ? Akkor már gróf Károlyi Mihály t. képviselő ur sokkal helyesebben látja ezt a dolgot, mert ő helyesen mondta s tökéletesen igaza van : ereszszük be azokat a tömegeket egyszer és soha többé nem engedik magukat kiszorittatni. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás baljelől.) Én megint csak azt mondom ; aki ezt akarja, az akarja a választójogi radikalizmust, az megcsinálja most a szerves reformot, az eldönti a szerves reform sorsát. Engedelmet kérek, ezek lehetnek nagyon rokonszenves és nagyon tiszteletreméltó politikusok, de a legveszedelmesebb politikusok, akik az örvények szélén járva, elvakult szemmel vezetni akarják az országot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Másik megjegyzésem a t. képviselő ur emlékezőtehetségére vonatkozik. Én végtelenül sajnálom, de a t. képviselő urnak emlékezőtehetsége bizonyos dolgokra éles, — az, amit mondott, feltétlenül ugy áll — de nem eléggé erős és kissé hézagos. (Mozgás balfelől.) A t. képviselő ur emlékezőtehetsége a pluralitásnál kezdődik. Fájdalom, a mi közéleti tevékenységünk messze a pluralitás mögé nyúlik vissza. Nagyon jól emlékszem azokra az időkre, pl. a Széli-kormány alatti időkre, mikor mindketten nagy egyértelműséggel a legnagyobb óvatosságot tartottuk szükségesnek. (Felkiáltások baljelől: Mondta !) Egy szóval sem mondta gróf Andrássy Gyula ; igazán hiábavaló ilyet belemondani. Kezdte előadását a pluralitás kérdésével, azután a t. képviselő ur emlékezetében egy kis hézag állott be, mert ő az 1908jki törvényjavaslatról átugrik az 1913-ikira és megfeledkezik mindarról, ami a között volt, mindazokról a közös aggodalmainkról a választójogi radikalizmus tekintetében, mindazokról a közös kísérleteinkről, hogy ezt a •bruár 8-án, csülortökön. választójogi radikalizmust lehetőleg megállitsuk és korlátozzuk. (Felkiáltások balfelől: Mondta !) Ha mondta, én nem hallottam ; de az, amit én mondtam, az feltétlenül áll. Azt, amit fiatal koromban... (Zaj és mozgás balfelől.) Én a fiatal koromra nem teszek ilyen lemondó mozdulatot, amit fiatal koromban vallottam, meglehetősen vallom most is/Felkiáltások balfelől: Az a baj!) Fiatal korunkban, és fájdalom, nemcsak fiatal korunkban, de már meglehetősen meglett férfikorunkban is, a nagyon is óvatos választójogi rendszer hivei voltunk. Azután megint volt egy időszak, mikor nagyon is találkoztunk és együtt haladtunk a választójogi radikalizmus elleni küzdelemben. Én most nem akarom ezt a kérdést kiélesiteni, de mindnyájan tudjuk azt a hirtelen Pálfordulást, amit a Lukács-kormány alakitása okozott s ennek utána az ellentét a t. képviselő ur és a választójogi radikálisok közt az ihlet egy szerencsés pillanatában, fájdalom, ismét megszűnt. G.'. Andrássy Gyula: Ez sem áll! Gr. Tisza István ministerelnök: Nem? Hát a pluralitás kérdésében nem volt ellentét Justh és Andrássy közt? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Még csak konstatálnom kell. . . Kelemen Béla : Nem az a dolog lényege ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: Persze, hogy nem ez a dolog lényege ; igen jó volna, ha a t. képviselő urak mindig a dolog lényegéről beszélnének. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelől.) akkor én sem volnék kénytelen ilyen rapszodikusan, sok mindent elmondani. Igaza van a t. képviselő urnak, a dolog lényege nem az, hogy a mi utaink a választójogi reform tekintetében hogyan találkoztak és váltak el egymástól; a dolog lényege az, hogy ennek a háborúnak nagy lelki megrázkódtatásai, lelki emócziói közepette a legnemesebb érzelmek által se ragadtassuk el magunkat olyan lépésre, amelynek az árát azután a nemzet fizetné meg. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Igenis, tanuljunk a világtörténelemből, tanuljunk az eseményekből, de várjuk be azt a történelmi perspektívát, amelyben igazán higgadtan vonhatjuk le a világháború tanulságait. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj balfelől.) Nagy Sándor: Ez az igazi államférfiú ! (Zaj.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítóra. Következik a határozathozatal. A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat 2. §-ához Rakovszky István képviselő ur egy inditványt nyújtott be, amely nem czélozza azt, hogy a 2. §-nak a bizottság által beterjesztett szövege kihagyassék a törvényjavaslatból, hanem 2. §-ként a képviselő ur az általa beterjesztett szöveget kivánja beiktattatni. Ennélfogva az inditvány nem áll szemben és nem rekeszti ki a törvényjavaslat tárgyalás alatt állott 2. §-ának szövegét.