Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-696

&M. országos Illés 1917 február 8-án, csütörtökön. íäí) előfeltételei, a politikai jogok könnyelmű osztogatása arra meg nem éiett rétegeknek és tényezők­nek, mindenkinek lehet érdeke, csak a népnek nem. (Ügy van! a jobboldalon.) Érdeke lehet a demagógiának és érdeke azoknak, akik az alkot­mányosság lejáratásával akarják a maguk alkot­mány- és nemzetellenes terveit megvalósítani. (ügy van! a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsóbal­oldalon.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Gr. Tisza István ministerelnök: Ebből ki­indulva, állithatom, hogy ha van valami az én közpályámon, amire bizonyos megelégedéssel és mindenesetre az isteni gondviselés iránt érzett mélységes hálával gondolok, az az, hogy ezt az ügyet annyi változatos körülményen, nehézségen é_s veszélyen keresztül sikerrel tudtam szolgálni. És amig lesz egy parányi erő bennem, ezt mindig oda fogom vetni annak érdekében, hogy ezt a nemzetet a könnyelmű választójogi radikalizmus veszélyétől megmentsem. (Élénk helyeslés és taps a -jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsóbaloldalon. Fel­kiáltások a baloldalon : Anglia megteszi! Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Ezek után kérem a t. házat, hogy Rakovszky István t. képviselő ur indítványának mellőzésé­vel a szakaszt eredeti szövegezésében változatlanul elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés, többször megújuló éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj és moz­gás a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiállások a szélsóbaloldalon : Éljen a választójog !) Elnök : Gróf Andrássy Gyula képviselő ur szavai értelmének helyreigazítása czimén és sze­mélyes megtámadtatása czimén kért szót. Gondolom, a t. ház megadja az engedélyt. (Ralijuk ! Halljuk!) Nagy Sándor: Hozza a plurális jogot! (Zaj. Halljnk ! Halljuk !) Gr. Andrássy Gyula : T. ház ! (Halljuk! Hall­juk!) A t. ministerelnök ur azzal kezdte beszé­dét, hogy csodálkozik azon, hogy én a választói jog reformját a háború alatt napirendre akarom hozni. Egy szóval sem mondtam. Gr. Tisza István ministerelnök : Nem mondja, de teszi ! Gr. Andrássy Gyula: Épen az ellenkezőjét mondtam ! Azt mondtam, hogy erre vonatkozó nézeteimet nem is fejtem ki, mert nem tartoznak a javaslathoz. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) De azt mondtam, hogy a harezosok választói jogát fogadom el és sürgetem, mint különálló valamit, ami nem függ össze a választói jog organikus nagy kérdésével. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ezért talán nem is szólaltam volna fel, de személyes megtámadtatás czimén is van jogom szólani. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A t. ministerelnök ur nem nevezett meg ugyan, de vagyok bátor jelentkezni azok közé, akikre ait vélte mondhatni, hogy kellemetlen ne­kik, hogy oly jó emlékezőtehetsége van. Kelle­metlen volna rám nézve, hogy neki oly jó emlé­kezőtehetsége van, ha nem volna nekem is jó KÉPVII. NAPLÓ. 1910-1915. xxxiv. KÖTET. emlékezőtehetségem, (ügy van ! a bal- és a szélsó­baloldalon.) De igy abszolúte nem kellemetlen. Gr. Tisza István ministerelnök: Hát halljuk ! Gr. Andrássy Gyula : Amint a t. ministerelnök ur a dolgot előadta, azt lehetett volna hinni, hogy a választói jog kérdésében azelőtt egy állás­ponton voltunk, és én most elhagytam őt. Ez pe­dig tévedés. (Mozgás.) Mikor én belügyminister koromban . . . Gr. Tisza István ministerelnök : Régebbi időre, emlékezem vissza. Gr. Andrássy Gyula: Amikor a pluralitási választójogot beterjesztettem, akkor a t. minister­elnök ur felkeresett és kilátásba helyezte ugyan az elvekre vonatkozólag a támogatást, de kijelen­tette, hogy ez nagyon messzire menő, (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) messzire megy és na­gyon sok kérdésben a főrendiházban fogja a kor­látozását akarni. Ennélfogva itt már ennél a lépésnél nagy ellentét volt köztünk. Később is, amikor a t. mi­nisterelnök ur e jelenlegi javaslatát előterjesz­tette, akkor sem tartoztam e javaslat bámulói közé. Ellenkezőleg, ha emlékezete cserben • nem hagyja, tudja, hogy azt mondtam, hogy ez egy­általában rossz doiog, hogy nem fogja megállítani a kérdést, nem fogja a nyugalmat előidézni, amely kívánatos. Gr. Batthyány Tivadar: De nem ám ! Gr. Andrássy Gyula: Megengedem, hogy nem voltam a radikális választói jog hive, én ma sem akarom magamat jelszavakhoz kötni, de tegyük fel, hogy tanultam, tegyük fel, hogy változott is az álláspontom ; én azt hiszem, hogy oly nagy események között élünk, (Igaz ! Vgy van ! a bal- és a szélsóbaloldalon.) hogy az, aki elzárkó­zik ezek elől, az lehet tudós férfiú, az lehet derék ember, az lehet a meggyőződés hérosza, de az államférfiú nem lehet; (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) az lehet következetes ember, de az országot, amelyet vezet, igen köny­nyen a végveszedelembe sodorhatja. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Mert egy nagy tény áll itt világszerte, (Halljuk! Halljuk! baljelöl.) és ez az, hogy a milliók mentették meg az országot, hogy a milliók oly hűséget, oly áldozatkészséget tanúsítottak, amelyet fel nem tételeztünk. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ott van a szocziáldemokrata párt, mondhatni világszerte féltették a nemzeti állam eszméjét a szocziáldemokratáktól. Talán egyik motívuma a t. ministerelnök urnak és nekem is az volt, hogy e nemzetköziségtől, ennek az osztálynak ezen fel­fogásától féltettük a magyar államot. Es mit láttunk? Azt, hogy helyt állottak, hogy véreztek. És én csak örülnék, ha a magyar középosztály és a főnemesség azt a példát követné, amit a mil­liók nyújtottak. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, és való­színűleg szintén rám czcloz, hogy nagyon is fo­gékonyak sokan ma a divatos jelszavak iránt. Én 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom