Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-675
675, országos ütés 1916 deczember 12-én, kedden, W ministerelnök úrral szemben is s szemben nemcsak a többséggel, de szemben a ház legnagyobb többségével, szemben az ellenzék bizonyos frakcziójával is, mi Yoltunk azok, akik a békét sürgettük, sürgettük erélyesebben, mint mások talán jónak látták. (Helyeslés a szélsöbáloídálon.) T. ház! Azt, hogy az időpont most alkalmas, tagadásba nem veszem, mert igenis, nagyon alkalmasnak tartom az időpontot én is. í)e ha azt vizsgálom, hogy lett volna-e már alkalmas időpont, amelyben ezt a lépést megtehettük volna, ugy azt találom, hogy igenis volt. De én most nem gáncsoskodni akarok, én a tényt el akarom fogadni, mint olyant és ezt a tényt üdvözlöm. Nem is akarok én sem belemenni a külpolitika taglalásába, nem akarom érinteni sem a ministerelnök ur fejtegetését a háború előtti időszakra nézve s általában a háborús politikát nem kívánom taglalni, nem pedig azért, mert azt tartom, hogy ezen solemnis perczben minden taglalás, e kérdéseknek minden érintése veszélyes lenne és én nem akarom azt, hogy egy elejtett szó vagy egy hanglejtés késleltesse, vagy megnehezitse a dolgot. (Elénk helyeslés a szélsöbáloídálon.) Csak megjegyzem és ezt saját magunk, igazolására, hogy mi, mikor a békét sürgettük, ezt akkor tettük, amikor szintén kiválóan állottunk. 1915 deczember 7-ikén a ministerelnök ur gróf Andrássy Gyulának adott válaszában azt mondotta, hogy sajnálja azt, hogy gróf Andrássy Gyula a »béke« szót kiejtette. Én mondhatom, t. ház, ezt nemcsak nem sajnáltam, hanem azt sajnáltam, hogy a ministerelnök ur nem mondotta a szót és nem rakta le a béke első alapjait. Sem akarok most hosszabb fejtegetésekbe bocsátkozni, csak két megjegyzést akarok tenni, magára a békeajánlat formájára. Nem akarom most kritika tárgyává tenni a békeajánlatot, hiszen van bizonyára annak diplomácziai háttere, vagy nincsen, nem tudom. De én ezen egész békejegyzéknek és a ministerelnök ur egész beszédének legfontosabb részét abban látom, hogy a ministerelnök ur ismételten kijelentette, hogy nincsenek hóditő szándékaink, Ezzel a jeligével kell hogy a béke asztalához leüljünk. (Éljenzés a szélsőhaloldalon.) Ezzel a jeligével igenis meg lehet a békét csinálni és azért üdvözlöm kétszeresen is ezt a lépést. De, t. ház, még, egy van ebben a békejegyzékben, amit szintén ki akarok emelni ós ez aZj hogy kifejezetten a tartós bókét, vagyis az u. n. világbékét hangsúlyozza. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Erre törekedni kötelességünk nemcsak mint magyaroknak, de kötelességünk ezt hangoztatni és kötelességünk ezen a téren mindent elkövetni mint czivilizált kulturnépnek is, (Élénk éljenzés" a szélsöbáloídálon.) •Hock János: Ez a kereszténység jelszava, az; örök béke.;!Gr. Károlyi Mihály: Még egyet akarok kiemelni és ez az, „hogy ama reményemnek adok kifejezést, hogy 0 felsége á király, aki ezzel ä tényével is megmutatta, hogy milyen bölcs és milyen emberszerető, milyen igazságszerető, hogy király, akinek ez az első aktusa trónralépésekor, hogy ez a király Magyarországról sem fog megfeledkezni, mert Magyarország mindent elkövetett ebben a háborúban, minden erejét megfeszítette abban a reményben ós abban a bizodalomban, hogy Magyarországnak ha nincsenek is hódító szándékai kifelé, igenis vannak hódító szándékai befelé. E hóditó szándéka a nemzeti Magyarország, a magyar nemzeti állam megalkotása. (Élénk helyeslés a szélsöbáloídálon.) Ezek és a demokratikus eszmének a hódítása, ezek legyenek e nagy küzdelemnek a babérja, Ezért küzdöttünk és ebben a reményben ismét üdvözlöm a dijjlomácziai jegyzéket. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Rakovszky István képviselő ur kivan szólni. Rakovszky István: T. ház! Teljes szivemből üdvözlöm azt a nyilatkozatot, amelyet a ministerelnök ur az imént velünk közölt. ' Ez a lépés helyes lépés volt, sőt továbbmegyek, még a júllanat is, amelyben megtörtént, szerencsésen volt megválasztva. Amidőn egy óriási erőfeszítéssel inszczenált ellenséges offenzíva kudarezot vallott, amidőn Bukarestet elfoglaltuk, amidőn az utolsó Balkán-állam magatartásában, melyben az ántánt még reménykedett, fordulat állott be, amidőn minden erkölcsi és hareztéri fölényünk a napnál világosabb: akkor tette meg ajánlatát a négy szövetséges hatalom. Eordulópönt állott be a hareztéf en; szerencsésen kapcsolták be ebbe a felelősség" kérdését is. Mától kezdve a felelősség kérdése tisztán áll mindenki, még az elfogultak előtt is. De ha már a felelősség kérdését felemlítem, nem hagyhatom szó nélkül, hogy nem értek egyet a t. ministerelnök urnak azon eljárásával, hogy abban a pillanatban, melyben a bókét felajánljuk, a felelősség kérdését feszegeti. Mi nagyon jól tudjuk és talán ez az egyetlen kérdés, melyben ez az egész országgyűlés egyetért, hogy kit terhel a háború felidézéséért a felelősség. Ha azonban mi saját szempontunkat szembeállitjuk ellenségeink szempontjával, nem szabad felednünk, hogy reánk kettős szerep vár: a vádló szerepe aszerint, amint mi adjuk elő a dolgot és a vádlott szerepe aszerint, amint ők adják elő. A bíróság szerepe a történelemé, ez fog talán a közel jövőben dönteni; mi nyugodtak lehetünk abban, hogy az Ítélet nem fog ellenünk szólni. Szólhat esetleg ellenünk, azonban a béke felajánlásának pillanatában ne kutassuk azokat a Sebeket,; amelyeket rajtunk~ejtettek. (Helyeslés• balfélM.J". --•- -; ' .--.' ---•• --;.;.:
