Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

78 674. országos ülés 1916 deczember 11-én, hétfőn. berek és bizonyos, hogy az ilyen felmentések gyakran igen fontos érdekek megóvására történnek. Itt vannak pl. a bankok adminisztráló és szervező erői. Tudjuk azonban, hogy az ilyen intézeteknél nem az összes tisztviselők vannak felmentve, csak egy bizonyos kontingens; a többi és ezek között igen sokan ott künn a fronton teljesítenek szolgálatot. Ezeknek szaktudása és kötelességtudása van olyan megbízható, mint az otthonlevőké. Nem lenne tehát méltányos, hogy ezeknek legalább is egy része felcseréltessék? (Helyeslés balfelöl,) Igen sok tiszt és legénységi állományú egyén, ha nem is rokkant meg, de sebesülés, betegség vagy átélt viszontagságok következtében kevésbbé alkalmassá vált és igy megfelelő katonai beosztást a legtöbb esetben nem is igen találnak részükre. Nem válthatnák fel ezek a háború eleje óta otthonülő kollégáikat, (Helyeslés balfelöl.) akik duzzadó erővel, aczélos izmokkal rőjják a korzó aszfaltját? ÁH ez minden hivatalra, intézményre és üzemre. Tudom jól, hogy most átrevideálták a felmentettek névjegyzékét, de miért nem néznek utána annak is, hogy kik azok, akiket egyes intézetek és üzemek nem mentettek fel? Igen érdekes összehasonlítás lenne ez. Volt pl. egy vasutvállalat, amely sietve forgalmi szolgálatra küldötte ki a központi igazgatástól a maga kedvenczeit, hogy ezzel egyszersmindenkorra biztosítsa felmentésüket és az igy leváltott forgalmi tisztviselő, aki egész életét nehéz szolgálatban töltötte, egyszerre nélkülözhetővé vált. Nagyobb vállalatoknál a régi, idősebb, családos, sok gyermekes tisztviselő nélkülözhető, de nélkülözhetetlen a gimnázium pacijaiból csak tegnapelőtt kikerült unokaöcs. Tudom, hogy lehetetlenséget követelnék, ha azt kívánnám, hogy a felmentésekben intézkedő egyes ministeriumok minden esetben megvizsgálják az ilyen mellékkörülményeket. De az talán nem ütközik nehézségekbe, hogy a harcztéri szolgálatuk folytán kevésbbé alkalmassá vált katonai személyeket polgári folglalkozások szerint osztályozzák és ezek névsorának figyelembevételével revideálják a felmentettek névjegyzékét. (Helyeslés a bal- és a szélsöbáloläalon.) Rakovszky István: Cseréljék ki. Bartos János: Sok helyen a hareztéren a 42—50, sőt 51 évesek is teljesítenek szolgálatot. Bizonyára méltányos ós igazságos intézkedés volna, ha ezeket az öreg, törődött, családos nagyapákat a háború eleje óta otthon különféle segédszolgálatnál, mint őrszolgálatnál, vasutbiztositásnál, vonatparancsnokságnál, irodákban alkalmazott protekeziós fiatal emberekkel felváltanák. (Helyeslés a bal- és a szélsöbáloläalon.) Beszédem keretében röviden foglalkoztam mindazokkal az okokkal, amelyek engem arra indítanak, hogy a jelen kormányzati ténykedésekből kifolyólag is bizalmatlan legyek a kormánynyal szemben. A hatalmi tényezők fejlesztése és a gyengéknek még jobban való elnyomása jellemzi ennek a kormánynak minden intézkedését. (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Áldozatokat követelni és a jogokat meggátolni: ez a jelszó, amely — sajnos — minden téren érvényesül. (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloläalon.) Ez tetszhetik talán azoknak, akik ma számolnak be sáfárkodásukról, nem lesz azonban ilyen kedvező a történelem ítélete. (TJgy van! balfelöl,) Azoknak dicsőségétől, akik a különböző hareztereken csodálatos vitézségükkel és valóságos legendás önfeláldozással küzdenek, sugarak verődnek vissza és dicső fényt árasztanak a kormány bársonyszékeire is. Ennek a dicsőségnek fényében sütkérezni felemelő érzés lehet, ha mi is megteszszük a magunk kötelességét azokkal szemben, akik a mi nagyságunk, dicsőségünk emelésére, mindent, az életüket is áldozzák. De meri-e nyugodt lélekkel állítani ez a kormány, hogy ezekkel a hősökkel szemben eleget tett kötelességánek ? Családjuk itthon gyakran a nyomorral és igen sokszor a rosszakarattal viaskodik a mindennapi betevő" falatért és ha életét áldozza a hős, az utána maradottak az elégtelen özvegy- és árvaellátás következtében az ínséggel és nyomorral nézhetnek farkasszemet. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És ha majd — a legjobb esetet véve — dicsőséggel visszatér a küzdő katona, ha majd a Kárpátokat, Szerbiát, Albániát és az egetverő olasz és román határhegyeket megvívó hős visszatér rendes polgári foglalkozásához, mi lesz itt az elismerés a hozott áldozatokért? Legfeljebb az, hogy az alaposan felemelt adókon felül mint politikailag éretlen nem gyakorolhatja azt a jogot, amelyet majd két kézzel nyújtanak a hadseregszállitóknak és mindazoknak, akiknek itthon az volt a legnagyobb gondjuk, hogy a vagyonúkban gyarapodjanak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloläalon.) Nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy újból fel ne hívjam a kormány figyelmét a hősök választójogára, (Élénk helyeslés és tajjs a balés a szélsőbaloldalon.) amelyet követelni fogunk, bármekkora is az az érthetetlen ellenállás, amelyet a kormány ezzel a követeléssel szemben tanúsít. A ministerelnök ur nemrég ugy nyilatkozott, hogy a hősök választójoga és általában a demokratikus választójog ugrás volna a sötétbe. Hát kérdem a t. házat, hogy azok, akik testükkel, vérükkel, életükkel védik a hazát, szintén a sötétbe ugranak-e? Nevetséges feltevés, hogy az, aki a lövészárokban, rohamokban, kézitusában élete koczkáztatásával védi a hazát, a választásoknál azután elárulja azt. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloläalon.) Aki ezt a világháborút a magyar haza védelmében végigharczolta, annak érettsége és hűsége nem szorult írásbeli vizsgálatra, vagy szolgabírói bizonyítványra. (Elénh helyeslés a bál- és a