Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-674
deczember ll-én, hétfőn. 71 674. országos ülés 1916 zottság működése és hatásköre alá kerüljenek. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Ne méltóztassanak rossz néven venni, ha még két kérdésről megemlékezem. (Halljuk! Halijaid) Az egyik a munkaközvetítés kérdése. A ház előtt erre vonatkozólag feküdt egy törvényjavaslat, amelyet meg is szavaztunk. Annak idején beszéltem róla a képviselőházban és a magam részéről kiemeltem, hangsúlyoztam azt, milyen helyesnek tartom, hogy ezzel a kérdéssel már most foglalkozunk és nem hagyjuk az utolsó perezre. Már most én azt kérem az igen t. minister úrtól, hogy ezt az érzékét és jóakaratát, amelyet a törvényjavaslat benyújtásánál mutatott, gyakorolja tovább is, t. i. tegyen meg minden lehetőt arra nézve, hogy akkor, amikor ennek a háborúnak vége lesz, amikor haza fognak jönni véreink, amikor itt a munkaelhelyezés nagy problémája gyakorlati kérdésként fog jelentkezni, akkorára ez az intézmény készen legyen. Az igen t. minister ur ebben a kérdésben is meghallgatta az érdekeltséget, amint annak idején a törvényjavaslat benyújtása alkalmával ígérte; én csak arra kérem, legyen gondja ennek az intézménynek életbeléptetésére és különösen ha szabad figyelmébe ajánlanom, gondoskodjék olyan személyzet kiképzéséről, amely ne dilettáns módon, ötletszerüleg, hanem az ügybe való igazi belemélyedéssel, a kérdés egyéni kezelésére való képességgel láthassa el teendőit. A minister ur a törvény tárgyalása alkalmával kilátásba helyezte, hogy ebből a czélból kurzust fog felállítani. Nagyon kérem a minister urat, az időpontot én nem határozhatom meg, az a minister űrtől függ, csak a szándék és az intenczió az, amiről én beszélhetek, nagyon kérem, hogy akármilyen kategóriák állíttatnak fel, gondoljon a minister ur a tisztviselői kérdés megoldása szempontjából arra, hogy e tisztviselők ne csak betűk és forma szerint képeztessenek ki. hanem kiképeztessenek lélek és sziv szerint is, mert a munkaközvetítő intézmény a rokkant-kérdésre is ki fogja majd terjeszteni a működését és a magánalkalmazottak kérdésének megoldását is elő fogja segíteni, általában annyi dolga, annyi feladata lesz, annyi ismeretre és gyakorlatra lesz szüksége annak a tisztviselői karnak, hogy oda megfelelő embereket kell állítani, hogy amikor a munkábaállás ideje elkövetkezik, valódi szakemberek kezeljék a kérdést, akik képesek lesznek megküzdeni a nehézségekkel. T. képviselőház! Legyen szabad rátérnem még egy kérdésre, amely szintén kell hogy mindnyájunk érdeklődését felkeltse és ez a nőtisztviselők kérdése. A nőtisztviselők, mint voltam bátor már más alkalommal is kijelenteni, a háború alatt rendkívüli képességeikről és rendkívüli felhasználhatóságukról tettek bizonyságot. Nekünk most és ez a rész vonatkozik a közoktatásügyi minister úrra is, az volna a feladatunk, hogy a női tisztviselői pályára megadjuk azt a képzettséget, amelynek alapján ezek a nőtisztviselők tisztességes megélhetésre tehessenek szert. Mar voltam bátor egy alkalommal rámutatni, hogy azokat a mindenféle zugiskolákat el kellene törölni, azokat a gép- és gyorsírási iskolákat, amelyek mindenféle reklámmal odacsábítanak nem is megfelelő alapműveltségü nőket: ezeknek nincsen semmi létjogosultságuk, ezek csak zavarják a nőket a maguk természetes fejlődésükben, elvonják őket hivatásuktól és olyanokat csábítanak a tisztviselői pályára, akik azután ott nem tudnak megállani a szükséges előképzettség hiánya miatt. Azt hiszem, helyes volna a zugiskolák eltörlése és három osztályú érettségit is biztosító iskoláknak elterjesztése. Tudniillik van itt még valami: ha avatatlan és oda nem való nők a tisztviselői pályára mennek, ez annyit jelent, hogy elvonatnak az ipari pályától, mert az a 14—15 éves leány, aki tudja, hogy a zugiskola tanfolyamának befejezése után irodába mehet, nem fog többé a műhelybe menni, nem lesz szabónő, varrónő, amely pályákon évekig kell dolgoznia, amíg felszabadulhat, hanem irodába kívánkozik, pedig ott hiányzik a természetes alapja annak, hogy fejlődhessék és boldogulhasson. Ebből a szempontból is nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a zugiskolák eltöröltessenek és ebből a szempontból is fontos, hogy megfelelő műveltségű nők menjenek a tisztviselői pályára. T. ház! Egyúttal felhasználom ezt az alkalmat, hogy beszéljek arról is, hogy a pályák általában nyittassanak meg a nők számára és a nők ne szoríttassanak a tanítónői és hivatalnoki pályára, hanem az átmeneti idő eltelése után léphessenek minden pályára, a jogira épugy, mint a technikaira. Nekem ez az álláspontom és ebből a szempontból én azt akarom, hogy mindenféle szakiskolát is megnyissunk a nők részére. Már most ami a meglevő nőtisztviselők kérdését illeti, én azon a nézeten vagyok, hogy amint más alkalommal szintén bátor voltam kifejteni, egészen mellékes, hogy ki végzi a munkát, csak azt kell nézni, hogy hogyan végzi el? Nő-e, férfi-e az illető, az teljesen közömbös, a nőt éj) olyan fizetésben kell részesíteni, mint az ugyanazon munkát végző férfit. Ez az objektív álláspont. Hosszura nyúlt beszédemet befejezem. Legyen szabad emlékeztetnem a t. házat ma, amikor az az irányzat, amely ma sok téren jelentkezik, talán egyoldalúan, hogy t. i. az állani belenyúl a maga hatalmával a közviszonyokba, sőt a magánviszonyokba is, legyen szabad emlékeztetnem a t. házat arra az időre, amelyben elhangzott Németországban I. Vilmos császári üzenete, amely az államnak kötelességévé tette a gyengébbnek emberbaráti szeretettel való megvédését és legyen szabad emlékeztetnem a t. képviselőházat arra a beszédre, amelyet' egy
