Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

54 674. országos ülés 1916 gyei királyság önálló hadsereget is fog kapni, azonban szoros kapcsolatban lesz ugy Németországgal, mint Ausztriával és Magyarországgal politikai, közgazdasági és katonai téren. Hogy ezt a szoros kapcsolatot hogyan értelmezik és hogyan lehet ezen szoros kapcsolatok mellett ezzel a premisszát, hogy t. i. egy önálló lengyel királyságot állítanak fel, kiegyeztetni: erre nézve várjuk — s remélem, meg is fogjuk kapni — a t. kormánytól a felvilágosító választ. Addig azonban, amíg erre választ nem kapunk, az ember csak a meglevő tényekből és indicziumokból következtethet a továbbiakra nézve. Gr. Károlyi Mihály : Ki szervezi most a lengyel hadsereget ? Polónyi Géza : Beseler ! Gr. Batthyány Tivadar : Beszédem során majd ezzel a kérdéssel is foglalkozni kivánok. Én szerintem az egész megoldás, ugy ahogyan ezt a berlini és bécsi mértékadó körök proklamálták, egyszerűen kivihetetlen, egyszerűen olyan fából való vaskarika, amelynek a tervezgetése, amelynek a vague, bizonytalan Ígérgetése a legnagyobb kalamitásokat fogja hozni és csak arra alkalmas, hogyha, minél hamarább e nebulozus ígéretekből konkrét tényeket nem konstruálunk, az a lengyelség, mely a háború kitörése óta teljes szívvellélekkel reméli, hogy a csapataink vezérei által megígért felszabadítás testté válik, el fog keseredni és ami a legnagyobb baj volna, elveszíti a bennünk való bizalmat. Főleg e szempontból bírálom azt a tényt, hogy most a háború közepén már proklamálták az úgynevezett lengyel királyságot. Azt igenis nagyon helyeselném, ha mi, az összes szövetségesek kormányai és uralkodói, már most kimondanék, hogy a háború után miként akarjuk a lengyel kérdést megoldani. Hadd tudja a lengyelség, hogy tőlünk mit várhat. S ha azután ígéreteinkben az ő nemzeti ideáljaikat legalább megközelítőleg megvalósítva látják, teljes szívvellélekkel és karjaik izmaival, életükkel, vérükkel mellénk fognak állani. Ezért jobb szerettem volna, ha most egyszerűen azt proklamálták volna, hogy békefeltételeink között — megmondom most mindjárt nyíltan — egy teljesen önálló nagy lengyel királyságot fogunk követelni, amely királyságban a régi lengyel királyságnak lengyelek lakta részei egyesittetnének. Ez nagy idők nagy alkotása volna. Ez áldozatot meghozhatnék annyival inkább, mert hisz uralkodócsaládunk a legkisebb jogsérelmet sem szenvedné — nem akarom ezt bővebben fejtegetni — és elérnők, hogy a lengyelség a maga erejével, az állami önállóság teljes visszanyerésével állana mellénk és Oroszországgal szemben oly védőbástya volna, oly erőssége a békének, melyhez hasonlót semmiféle hágai konvenczióval soha el nem lehetne érni- (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, utóvégre bajos, hogy Poroszország odaadjon valamit a maga területéből a lengyel királyság visszaállítására. Engedelmet kérek, ha 1815-ben egy teljesen indokolatlan kapzsiságból Poroszország el tudott venni akkora terüdeczember ll-én, hétfőn. letet: akkor a német nemzet, mely e háborúban oly hatalmasnak, oly világstilünek mutatkozott, meghozhatná azt az áldozatot, hogy a maga határai biztosítására felszabadítja a szegény lengyeleket, akik a porosz uralom alatt mindent élveztek, csak a legkisebb szabadságot sem. De ha el is tekintünk attól, hogy a poroszországi lengyelek is a lengyel királysághoz csatoltassanak, volt tervben egy más megoldás is, mely a háború kezdetétől fogva a bécsi és budapesti irányadó körök együttes terve volt, mert hiszen a külügyi kormány csak nem védhette volna ezt a tervet a magyar kormány bozzájárulása nélkül. Ez a terv, eltekintve a szegény, agyonsanyargatott és most is üldözött poroszországi lengyelektől, a lengyel problémát igen szépen oldotta volna meg. Ez a terv pedig volt a lengyelségnek a maga egészében — a Litvániára vonatkozó törekvések némi resTjektálása mellett — a mi királyunk alatt való egyesítése. E tervre nézve helyesebbnek tartom, ha nem magam nyilatkozom, hanem idézem Bilinsky Leó lovag ő exezellencziájának. a lengyel klub és a lengyel nemzeti komité elnökének egy beszédét. Ö ugyanis október elején beszámolt a helyzetről, tehát röviddel azelőtt, hogy az uj terv a nyilvánosság előtt proklamáItatott. fi •; Ez a beszéd, amely a lengyel klubban tartatott, kivonatban sok példányban terjesztetett el Budapesten is, és ezért nem vélek indiszkrécziót elkövetni, ha annak egyes részeit ismertetem, annál kevésbbé, mert hiszen, mint Bilinsky mondja, midőn c terv megfogant, ő és a lengyel klub felajánlták, hogy az egész osztrák lengyelség akczióba lép, hogy a nyilvánosság előtt támogatni fogják külügyministeriinket abban, hogy a programmot, amely a lengyel klubnak és Berchtold grófnak azonos programmja volt, megvalósíthassa, hogy ők a maguk fellépésével, a nyilvánosság előtt való állásfoglalásukkal támogatni fogják a külügyministert. Báró Burián azután — s ezt panaszosan említi Bilinsky — eltiltotta őket attól, hogy memorandumaikat nyilvánosság elé hozzák, vagy erről bármely formában a nyilvánosság előtt nyilatkozzanak. Burián ez állásfoglalásának tulajdonítom azt is, hogy Magyarországon is megtiltották a lengyel kérdésnek nyilvános taglalását. Bilinsky e beszédben egyebek között igy szólt (Olvassa :) »A háború kezdetétől fogva két jDrogrammunk volt«, — t. i. a lengyel klubnak és a komiténak — »melynek realizálására mi a monarchia, kormányával közösen törekedtünk. Hivatalosan nem hozhattuk programmunkat tudomásra, mert a kormány, mely velünk együtt e programra megvalósítására törekedett, annak közzétételét nem engedte, meg. E jirogramm egy önálló lengyel birodalom létesítését tervezte, mely állott a meg nem oszlott, kelet felé kellőleg kiterjesztett kongresszkirályságból és Galicziából, az osztrák-magyar birodalom keretében« — im Verbande. — »E programra mellett sok argumentum, szól, mert csak e kombináczióban egyesittetett volna körülbelül 20 millió lengyel egy birodalomban és teljesíthet-