Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

674. országos ülés 1916 deczember ll-én, hétfőn. 49 okozott ezeknek az embereknek lelki világában az a rövid idő, a mig ott garázdálkodtak az ő falujukban a románok ? Mindezekért én most nem keresem a hibást, mert úgyis hiába tenném. A válasz egy keserű, száraz, lenéző mosoly, üres frázis és ezzel azt hiszik, hogy száz- és százezer embernek megtöltötték koldustarisznyáj át. T. képviselő urak! Pártkülönbség nélkül fordulok önökhöz és kérve kérem önöket, hogy ezen kérdésnek kezelése körül felejtsék el a pártkereteket, (Helyeslés balfelől.) érezzenek csak egyet : azt, hogy magyarok. Nézzenek át a Királyhágón, a tőlünk elhódított és most visszahódított földre. Ennek a földnek minden rögét gyémánttá szentelte apáink kihullott vére ; ennek a földnek minden halma temető, mely minket áld, ha hozzá hivek vagyunk és minket átkoz, ha megtagadjuk. Ennek a földnek földönfutóvá tett éhező, nyomorgó, szenvedő gyermekei nevében kérem önöket, t. képviselő urak, hogy dobjanak ki lelkűkből csak egy pillanatra minden más gondolatot és gondoljanak arra, ami a legszentebb önök előtt, gondoljanak az első hitvesi csókra, gyermekük első gagyogására, édes atyjuk sírjára, vagy édes anyjuk áldó kezére, mely annyiszor simította végig homlokát a rossz fiúnak és legyenek egy pillanatra csak magyarok és csak emberek és adják vissza Erdély érdekeit magukévá téve annak a régi, büszke, munkás, becsületes, nemzetfentartó népnek lelki egyensúlyát és nyugalmát. Ezt megtenniök kötelesség, ezt megtagadni bün saját nemzetük ellen. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a, szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szepesházy Imre jegyző: Molnár János! Molnár János: T. kér/viselőház ! Én is azért panaszkodom, hogy a t. kormány, felhasználva a háborús viszonyok ürügyét, költségvetések nélkül kormányoz, folyton indemnitiket kér, pedig untig elég ideje és alkalma volt volna költségvetések tárgyalására, annál is inkább, mert hiszen az önök uj házszabályai ugyancsak megnyirbálták a parlamenti szólásszabadságot a költségvetések tárgyalása alkalmával. Most ismét indemnitivel állunk tehát szemben. A magyar parlamentben, legalább azon húsz év alatt, amióta szerencsés nagyok e ház tagja lenni, az indemnitás megfagy meg nem szavazását mindig bizalmi kérdésnek tekintették. A néppárt is annak tekinti. Nem akarok ez alkalommal az előttünk levő törvényjavaslat érdemével foglalkozni, hanem tisztán a bizalom kérdésére szorítkozom. Hogy a néppárt viseltetik-e bizalommal a t. kormány iránt, ezt a kérdést, ugy vélem, még feltennem is felesleges, mert hisz mindenki tudja, hogy erre a válasz csak nemleges lehet. Hogy miért lehet nemleges, annak indokait most ném akarom bővebben kifejteni, csak egynéhány rövid mondatban foglalom össze. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nem lehet bizalommal a néppárt a t. kormány iránt elsősorban azért, mert a néppárt egyEÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. házpolitikai programmja homlokegyenest ellenkezik a t. kormányéval, amely kormány nemcsak nem teljesiti a néppárt egyházpolitikai követelményét, hanem még a katholikus autonómiát sem iktatja törvénybe, amit pedig ez a kormány, az előző kormányok is, sőt királyi leiratok is nem egyszer megígértek. Azután nem tudja a néppárt feledni azt a módot és azokat az eszközöket, melyekkel a t. kormány a többséget összehozta, s mely választásnak egy epizódjáról már a bíróság is mondott, még pedig ugyancsak kemény ítéletet. (Halljuk! Halljuk !) Továbbá nem tudja a néppárt feledni és megbocsátani a ministerelnök urnak azt a tényt, amelyet még a világ addig nem látott, a mely az egész világ parlamentjeiben soha elő nem fordult, hogy t. i. minden törvénynek, igazságnak, házszabálynak és egyéb jogbiztositéknak daczára, az egész ellenzéket a legnagyobb erőszakkal, karhatalommal a házból kivitette. (Igaz ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sőt ezt az erőszakos tényét nemcsak nem reparálta, hanem . . . Rakovszky István : Koronázni akar ! Molnár János: ... még tetézte is azzal, hogy midőn ennek az évnek elején, vagy a múltnak végén, itt az ellenzék köréből valaki ezen erőszakos tényét a szemére vetette, gúnyosan azt válaszolta : »Az csak a második javított kiadása volt«, czélozván t. i. arra az örökké emlékezetes deczember 13-ra, amelyen az ő első hasonló kísérlete nem sikerült. Annak az u. n. palotaőrségnek szervezését, valamint annak e teremben elkövetett brutalitásait sem tudja a néppárt elviselni; (Igaz! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) valamint azt sem, hogy az az őrség még ma is itt álldogál a ház folyosóján, a világ csúfjára és az egész ellenzék állandó kompromittálására, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert ha valaki azt kérdezi, hogy miért áll ott az az őrség, más felelet erre nem lehet, mint az : azért áll ott, hogy adott jelre a terembe rohanjon és az ellenzéket onnan kivezesse, vagy — amint a példa már mutatta — lekaszabolja. A t. kormány csináltatott azután egy uj házszabályt, amely meggyőződésünk szerint leigázza, sőt gúzsba köti a parlamenti szabadságot és tetézte ezt még egy uj választási törvény megalkotásával is, amelyről maga. a benyújtó ministerelnök úr kijelentette, hogy azért kontemplálják olyannak, mint amilyen, mert általa a nemzeti munkapárt uralmát, tehát párturalmat akarnak biztosítani és így örökre száműzni a magyar képviselőházból a parlamenti váltógazdaságnak még csak a lehetőségét is. Nem látja továbbá a néppárt a t. kormányban a nemzeti érzés, a nemzeti törekvések és aspirácziók iránt való lelkesedést, aminek fényes bizonyítékát nyújtotta a t. kormány a legutóbbi véderőtörvényjavaslat alkalmával, amelyet ugy alkottatott meg, hogy kicsavarta általa a nemzet