Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-692

522 692. országos ülés 1917 február 1-én, csütörtökön. illetőleg nézetem szerint a következők volnának szem előtt tartandók. (Halljuk! Halljuk !) Az anyasági biztosítást most a következőkben nyújtjuk : szülészeti támogatás, gyógykezelés és a gyógyszerek biztositása mellett hat hétig a napibér 50%-a, mint gyermekágyi segély. Nézetem szerint kombináczióba volna vehető ennek a gyermekágyi segélynek 75%-ra való felemelése, továbbá a segélyezés időtartamának lehetőleg nyolcz hétre való kitolása ugy, hogy a nyolcz hétből kettő a születés előtti időre essék, (Helyeslés balfelől.) továbbá amennyiben ezt az intézet fináncziális helyzete megengedi, az is, hogy a gyermekágyi segély megszűnte után bizon}""os ideig még szoptatási segélyt vagy jutalmat adjunk. Végül, amennyiben lehetséges, ezt a támogatást ki szeretném terjeszteni a biztosítottak családtagjaira, akik ez idő szerint készpénztámogatásban nem részesülnek. (Helyeslés.) Azt hiszem, az elmondottakkal jelét adtam, hogy teljes tudatában vagyok annak, mily nagy hordereje van reánk nézve ennek a kérdésnek, különösen a mostani háborús életben. Nézetem szerint itt határt csak a pénzügyi helyzet szabhat. HÓtly Gyula: Minél előbb kell megcsinálni. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy én teljes tudatában vagyok annak, hogy itt sürgősen kell cselekedni és nem fogom az ügyet elodázni. (Helyeslés.) Azonban, hogy mindezt megtehessük, természetszerűleg gondoskodnunk kell a kellő fedezetről is és e tekintetben a legelső eszköz a járulékok felemelése. Pető Sándor t. képviselő ur már ab ovo a járulékoknak 4%-ra való felemelését kívánja. Bár e tekintetben ma nem kívánok határozottan nyilatkozni, mégis azt tartom, hogy a járulékokat csak addig a határig emeljük, ameddig az szükséges, hogy fedezetet találjunk mindazokra a szolgáltatásokra, amiket felsoroltam. Azt ma még nem dönthetjük el, hogy feltétlenül szükség van-e a járulékoknak 4%-ig való felemé-* lésére és amennyiben erre nincs szükség, a 4%-kal való felemelést azért sem tartanám helyesnek, mert épen a múltban az országos munkásbiztositás intézményénél tapasztaltuk azt, hogy ha bőviben vélnek lenni az anyagi eszközöknek, akkor túllépik azt a határt, amelyet, nézetem szerint, be kellett volna tartani. Az ellenzéki oldalról is kifogásolta Szterényi t. képviselő ur azt, hogy egyes segélyek tekintetében a múltban túlliberálisan jártak el és különösen olyan dolgokban, mint a fürdő- és szanatóriumsegély, messze túlmentek azon, amire az intézményt a törvénynek ugy betűje, mint a szelleme kötelezi. Én ezért helyesnek vélem, hogy a járulékokat csak a szükségesség határáig emeljük és pedig annyival inkább, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy a járulékoknak minden emelése farunkat és a munkásosztályt is terheli. Ezért az itt kifejtett elvek szerint vélek eljárni. Nagy fontosságot tulajdonitok annak is, hogy ezen kivetett járulékok pontosan befizettessenek, (Helyeslés.) vagyis, hogy azok behajtása kellőleg biztosittassék. (Élénk helyeslés.) Bár erre nézve az előttünk fekvő törvényjavaslat is módot nyújt, mindazonáltal nem akarok elzárkózni az elől, hogy mint az az ellenzék részéről hangoztattatott. az erre való jogosultság magában a javaslatban világosabban precziziroztassék. (Helyeslés.) Ha ilynemű javaslat tétetik, már most jelzem, hogy azt a magam részéről készséggel elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Elfogadom a Bródy t. képviselő ur beszédében jelzett azon javaslatot is, hogy ez a felhatalmazás kiterjesztessék a baleseti járulékok és dijak behajtására is. (Helyeslés a jobboldalon.) A szolgáltatások felemelésével kapcsolatosan megfontolás tárgyává kívánnám tenni azt is, hogy módositsuk az 1907. évi XIX. t.-cz. 50. §-ának 3-ik pontját és pedig oly értelemben, hogy a táppénzjogosultság, nem mint eddig, a kereset képtelenséggel járó betegség első napjától, hanem ugy mint Ausztriában, Németországban és más országokban, a második vagy esetleg harmadik naptól kezdődjék. Ez mindenesetre némi fedezetét fogja biztosítani az előbb emiitett szolgáltatásoknak, de erkölcsi hatással is lesz azon munkásokra, akik ma esetleg imlkönnyen száaják rá magukat, hogy kimaradjanak. Ez olyan rendszabály, amelyet nemcsak fináncziális szempontból, hanem még inkább erkölcsi szempontból vélek foganatosítani. Mielőtt azonban végleges véleményt mondanék, ezt a kérdést az érdekeltséggel, ugy a munkaadók, mint a munkások érdekeltségével kívánom letárgyalni, de ma is jelezhetem, hogy értesülésem szerint ezt a munkásság kép\iselői nem ellenzik. Pető t. kéjaviselő ur felvetette a kórházak és a pénztárak egymásközti viszonya rendezésének kérdését, úgyszintén Bródy t. képviselő ur is utalt erre a kérdésre. Én ismerem a kérdés horderejét, mindazonáltal nem kívánnám a létező jogállapotot ezidőszerint megbolygatni. A kérdés megoldása hosszabb tárgyalásokat tett volna szükségessé, s én nem akarnám a többi sürgős természetű kérdésnek megoldását ezzel elodázni. Nem volna ez helyes már csak azért sem, mert fináncziális hordereje a kérdésnek, ha nem is alábecsülendő, nem túlnagy. Felvettetett több oldalról, így Bródj^ t. képviselő ur részérő] is, a jogegység biztosításának kérdése is. En elismerem, hogy jogosult mindaz, ami e tekintetben felhozatott! Megjegyzem, hogy az ipari bíróságokról már a háború előtt készült törvényjavaslat iparkodott is már e téren némi rendet teremteni, azonban ma, anélkül hogy a biztosítási intézményen mélyreható szervezeti változásokat tegyünk, a. kérdéshez nyúlni nem lehet és éjjen azért ezidőszerint ezt is mellőzendőnek tartom. Különben bizonyosan méltóztatik tudni, hogy enyhíthetünk a bajon az 1912: LXIII. t.-cz. 16. §-a alapján, amely felhatalmazza a mi-