Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

44fi 690. országos ülés 1917 január 26-án, pénteken. bal- ÁS a szélsőbaloldalon.) mikor 30 hónapon át cttöl a néptől semmi mást nem kívánnak, mint áldozatot vérben, áldozatot pénzben, áldozatot anyagiakban, mikor az igazságügyminister ur utal arra, hogy ez a nép a nagy érdek szempontjából a nélkülözések terén bizonyos fokig tovább is el kell hogy menjen, akkor engedelmet leérek, jogos-e az, hogy az a nép a rettentő nagy hatalommal felruházott kormány részéről egy fikareznyi jogot sem kapott? (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ettől a néptől minden egyes törvényjavaslattal ujabb áldozatokat követelnek, jogaiban mindig újból és újból megcsorbitják, de a felsőbb régiókban, amelyeket a kormány képvisel, soha az ellenszolgáltatásra nem gondolnak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) soha egy megnyugtató reménysugarat nem adnak a néjmek. Hódy Gyula: A király beköszöntőjében. Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot kérek, én nem a királyról, hanem a kormányról beszélek. A királyt először is nem szabad itt a vitába belevonni, de az a pár hét, amióta uralkodik, az egyedüli reménysugár, hogy bizzunk benne, hogy tőle meg fogjuk azt kapni, amit a néptől eddig megtagadtak, (Ugy van! Tjgy van! a, ssélsőbaloldalon.) hogy nála fogjuk megkapni azt a boldogító reménysugarat, hogy ez a nép igazán jogaihoz és önállóságához fog jutni. (Felkiáltások a ssélsőbaloldalon: Megérett rá!) Jól mondják t. barátaim, hogy megérett rá. Amely nép ugy viselkedett, amint voltam bátor rá utalni, az jobban megérett rá, mint igen sokan, akik ma czilinderrel, .Ferencz Józsefkabátban, brilliáns gyűrűvel az ujjukon sétálnak, hogy az állam, az ország ügyeinek intézésében szava legyen. Ez egészen kérdésen kivül áll. (Elénk helyeslés a ssélsőbaloldalon.) Ezekben akartam fő vonásaiban ráutalni azokra a momentumokra, azokra az indokokra, amelyek lehetetlenné teszik nekem, bogy ezt a törvényjavaslatot általánosságban elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Áttérve a törvényjavaslatnak meglehetősen érdekes tartalmára, nem kifogásolom, — hiszen kivételes intézkedésekről lévén szó, természetes — bogy a kormány egy javaslatba foglalja a különböző territóriumokon általa szükségesnek vélt intézkedéseket. De áttérve ezekre a különböző intézkedésekre, elsősorban már csak a sorrend szempontjából is kénytelen vagyok az 1. §-hoz hozzászólni, amelynek apaságát a t. minister ur előbbi felszólalásában teljesen magára vállalta és amelyre vonatkozólag sajnálattal kell kijelentenem, hogy bár meglehetősen megtanultam — Istennek legyen hála — magyarul olvasni, elolvastam azt a törvényjavaslatot, az indokolást, sőt a különböző bizottságok együttes jelentését is, de megvallom, nem voltam képes kitudni ezekből a nyomtatványokból, hogy tulajképen mit akar a minister ur. Azt tudonij bogy most bizonyos kihágási ügyekben helyteleníti a közellátás terén és egyéb meg nem jelölt tereken a mostani bíráskodási eljárást, hogy ezt átmenetileg a háború tartamára meg akarja szüntetni, hogy pótolni akarja mással és látom azt, bogy jogászemberek itt a házban is már két nap óta találgatják, talánynyal állanak szemben és nem tudják megfejteni, hogy tulajdonképen mit is akar az igen t. kormány, illetőleg az igen t. igazságügyminister ur ezen szakasznak különösen utolsóelőtti rendelkezésével. Az igazságügyminister ur volt szives ma délután felszólalni, még a vita bezárása előtt, — ami különben az ujabb parlamenti korszakban már ritkaságszámba megy és különös elismerésre tarthat számot — és felszólalásában igen szépen beszélt, de megvallom, hogy bár figyelmesen hallgattam, még mindig nem tudtam kibogozni, hogy tulajdonképen mit is akar az igen t. minister ur. Hogy egészen igazságos legyek, látom a minister ur nyilatkozatából azt, hogy ő azzal a nyilatkozatával az indokolásban, hogy vannak helyek, ahol a rekvirálók ós a kihágási eljárási hatósági közegek nem ugyanazok, tulajdonképen csak a főváros környékén levő községekre gondolt és hogy itt akarja valamiképen egyesíteni ezeket. Azt is elismerem, — és ebben teljesen igazat adok a minister urnak — hogy vannak bizonyos dolgok, ilyenek a közélelmezés kérdéseinek egyes részletei is, ahol kívánatos a gyorsított eljárás, vagyis hogy ne nyolez-tiz hónapig feküdjék egy-egy akta a belügyministeriumban végső fórumban, és hogy vannak bagatell ügyele, amelyeket igenis nemcsak lehet, de nagyon czélszerü ,deczentralizálni. Én már nagyon régen vagyok ennek a háznak tagja és nem hiszem, hogy elmúlott volna egyfolytában hat hónap, hogy ne találtam volna alkalmat arra, hogy a közigazgatásnak, tehát a kihágási eljárásnak is deczentralizácziója mellett argumentáljak. Csak két hónappal ezelőtt is hivatkoztam arra, állom ezt a minister ur javaslatával szemben is, hogy igenis abban igazat adok neki, hogy kisebb jelentőségű ügyekben — ha ugyancsak kisebb jelentőségüekre fogja ezt kiterjeszteni — nem szükséges a három fórum, lehet két fórummal is megelégedni • és lehet az egész eljárást különböző rendelkezésekkel gyorsítani. De szeretném tudni, miért legyen az titok a törvényhozás előtt, hogy tulajdonképen kik fogják ezt az uj angol mintára tervezett rendőrbiróságot gyakorolni. Én ugy tudom, — hiszen valamikor magam is szolgáltam a ministeriumokbau és elég törvényjavaslatot dolgoztam ki — hogy mikor egy törvényjavaslatot kidolgoznak, akkor elsősorban is az illető minister urak tudják, hogy mit akarnak, tudják, hogy valami czéljuk van, amely czél elérésére egy törvényjavaslatot akarnak a törvényhozás ele vinni, tehát ezt a czélt valamikép fikszirozzák, törvényjavaslat alakjába öntik