Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

36 674. országos ülés 1916^ A világháború folyama alatt negyedízben hozom a t. háznak a pénzügyi bizottság előterjesztését •a magyar államháztartás rendjének fentartása érdekében. Álláspontunk ma is az, mint az eddigi három alkalommal volt. A kormány törvényjavaslatot terjesztett be, amelynek értelmében az 1914/15. költségvetést veszi alapul és annak indemnitás alakjában további hat hónapra való meghosszabbítását kívánja. A bizottság most már negyedízben fontolgatta azokat a körülményeket, amelyek a kormányt ezen álláspontjának elfoglalására bírták és ugy találta, hogy a mai rendkívüli viszonyok és a velük összefüggő körülmények következtében ez a megoldás meemvuotató abban a tekintetben, hogy államháztartásunk rendje fentartható és a pénzügyi ellenőrzés gyakorolható lesz. A bizottság most már negyedizbeni jelentésében, valamint a kormány törvényjavaslatának indokolásában bőven ki vannak fejtve az idevágó indokok, magam is voltam bátor a t. házban azokat előadni és ugy hiszem, azoknak ujabb fejtegetése szükségtelen. Megállapítani csupán azt kívánom, hogy az összehasonlításnak, tehát az ellenőrzésnek alapját a kormány javaslata szerint az 1914. évi XXVII. t.-cz.-be beiktatott 1914/15. évi állami költségvetés képezi. Mint a t. ház előtt ismeretes, és erre a számra még nemsokára utalni fogok, ez a költségvetés rendes kiadásban 1878 millióval, átmeneti kiadásban 150 millióval, beruházásokban 235 millióval, összesen kereken 2264 millió főösszeggel volt beállítva. Ez az utolsó költségvetés, amely megdicsőült királyunk, I. Ferencz József kormányzata alatt létrejött. Most már az összehasonlítás szempontjából azt látjuk, hogy a mostani indemnitás. amely ujabb hat hónapra kívánja ezen immár kétéves költségvetés adatait kiterjeszteni, ugy a költségvetés beosztása, mint az átruházási jog gyakorlása, nemkülönben a beruházásokra megszavazott hitelösszeg felhasználása tekintetében megfelel az államszámvitel követelményeinek és az eddigi háborús gyakorlatnak. Ha a javaslat részleteit méltóztatnak nézni, kiderül, hogy voltaképen két ujitás van csak, a javaslat 5. és 7. §-aiban, ezeket is azonban a helyzet teljesen indokolja. Az 5. §-ban az állami üzemek, főként a posta és az államvasutak igen megfogyatkozott személyzetének pótlásáról van szó; amire a t. ház a helyzet ismeretében a felhatalmazást kétségkívül meg fogja adni. A 7. §-ban viszont az uj adótörvények életbeléptetésére vonatkozik. A t. ház előtt ismeretes, hogy a nyáron meghozott uj adótörvények 1917 január 1-én lépnek életbe a maguk igen nagy követelményeivel, amelyek nemcsak a polgárok, hanem az adófizető közegek szempontjából is támasztatnak. Ezért a pénzügyminister ur már az adótörvények tárgyalása idején, ugy a pénzügyi bizottságban, mint a ház előtt jelezte, hogy körülbelül 5 millió kiadást fog ezen uj adók kivetési költsége gyanánt felvenni ; ezt a jelenlegi költségvetésbe deczember 11-én, hétfőn. be is állítja. Miután ezen számok megfelelnek azoknak az adatoknak, amelyeket a pénzügyminister ur az uj adótörvények tárgyalása alkalmával a házban és a pénzügyi bizottságban előadott, a bizottság ugy gondolta, hogy következetes lesz, ha a t. háznak azt ajánlja, hogy ezt a szakaszt is megszavazni méltóztassék. Ez volna a képe az indemnitásnak, amely, ismétlem, megint az 1914/15. költségvetésen alapul és azzal hasonlítható össze. Most már a pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban igen érdekes adatokat terjesztett elő abban a tekintetben, hogy a világháborúnak ezt a borzasztó súlyát és ropogását mennyiben bírta meg államháztartásunk belső szerkezete és különösen, hogy rendes kiadásaink mennyiben voltak a rendesnek nevezhető bevételeinkből fedezhetők. Ez a kép, amelyre vonatkozólag néhány adatot előterjeszteni bátor vagyok, szintén, amint mondtam, az 1914/15. költségvetésen alapszik és a legnagyobb mértékben megnyugtató, mert azt mutatja, hogy a magyar állam belső bordazata oly szilárd, gerendái oly erősen vannak összeállítva, hogy még az ilyen óriási, a világtörténelemben páratlan megpróbáltatás súlyát is megbírják, mint a milyennek tanúi vagyunk, f Élénk helyeslés.) A pénzügyminister ur adatai szerint, t. ház, az 1915/16-iki, tehát a most júliusig szóló költségvetés, az 1914/15-iki, vagyis az utolsó rendes költségvetéssel szemben a rendes bevételeknek tetemes növekedését mutatja. A t. képviselőház előtt bölcsen ismeretes, hogy a bevételek nagy része a pénzügyi tárczában levő adóbevételekből áll elő. Ezekhez tartoznak még a nagyobb üzemek, amelyek közül a rövidség okából, amint a t. pénzügyminister ur is tette, csak az államvasutakat kívánom említeni. Ha látjuk most, hogy a tavalyi évben, illetőleg most júliusban végződő költségvetési évben összes adóink, minden adótermészetü bevételt odavéve, az előző év adóival szemben 148 millió koronával többet hoztak, mint az előző évben, vag3ds nemcsak hogy nem fogytak, de az előbbi 1914/15-iki évvel szemben még 148 millióval szaporodtak a bevételek, ezt annál nevezetesebbnek kell mondanunk, mert hiszen vannak bevételi ágak, amelyeknél rendkívüli nagy visszaesésnek kellett bekövetkeznie, igy a vámoknál, amennyiben most a külföldtől el vagyunk zárva és egyes vámok funkcziója fel van függesztve ; ezeknél a vámoknál 19 milliót meghaladó tetemes bevételi csökkenés állott elő. Hasonlóképen csökkent a sójövedék bevétele 6,680.000 koronával. Némi visszaesés mutatkozik kisebb tételekben, igy a birtokátruházási illetékeknél, amelyek most már inkább javulnak a sok birtokvásárlás következtében, és csökkent a hidak bevétele. Növekedtek ellenben más jövedelmek. Igaz, hogy itt már bizonyos adóemelés is van, még pedig van adóemelés két tételben, ezek a szeszadó és a dohányárak fölemelése. A szeszadó felemelése hozott összesen 41 milliót, a dohányárak felemelé-