Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

41 fi 090. országos ülés 1917. következni. Németországban ez nem következett be. Németországban ellenkezőleg, a német birodalmi kormány és az egyes német államok kormányai által mindjárt a háború kezdetétől fogva e tekintetben tett igen életbevágó intézkedések folytán eléretett az, hogy a csecsemőhalálozási arányszám a háború alatt csökkent; a német számok nincsenek most kezemnél, de láttam ; megállapíthatom, mint kétségtelen tényt, hogy a születési arányszám természetesen Németországban is alábbszálott, hanem a csecsemőhalálozási arány csökkent. Ez az eredménye annak a rendszeres küzdelemnek, amelyet e jelenséggel szemben a háború kitörése óta fokozottan a németországi összes tényezők folytattak, a Reichs-WöchnerinnenHilfe és hasonló intézkedések utján, amelyeket fokozott mértékben léptettek életbe, amelyekről részben Szterényi t. barátom is tegnapi beszédében beszámolt. Ezt a háborús jelenséget tehát nem lehet a háborúnak mint általános kalamitásnak kontójára könyvelni, hanem ez egyenesen a mi mulasztásunknak tudható be. (TJgy van! halfelöl.) E számok analizálása természetesen igen nagy nehézségekkel jár. Semmi sem nehezebb, mint egy számadat előállásának tulaj donképeni okait kikutatni, különösen olyanénak, amelynél annyi mindenféle körülmény működik közre, mint a csecsemőhalálozás emelkedése vagy apadása. Mégis annyit, azt hiszem, hogy meg lehet nagyjából állapitani, hogy a háborúval együttj árónál is fokozottabb cseesemőhalandósági arányszámnak mik voltak az okai. Azok az okok, amelyek működnek, ha ellenük erélyes küzdelem nem folyik : az orvoshiány egyáltalában és ebből folyólag az illetékes kezelés nélkül végbemenő születéseknek nagyobb száma, kevesebb száma azoknak a gyermekeknek, csecsemőknek, akik orvosi kezelésben részesülnek, (ügy van!) Hát ez szintén talán oly baj, amelyen kiadósan, teljesen segíteni nem lehet. De vannak más dolgok, amelyeken segíteni lehetne. Mert nem vélek tévedni, amidőn a csecsemőhalandóság terén beállott ezen, a szükségesnél sukkal nagyobb emelkedésnek egyik főokát a tej kérdésnek helytelen kezelésében keresem, (ügy van!) Minden oldalról veszem a panaszokat orvosok és más illetékes körök részéről, hogy azok, akiknek elsősorban kell a tej, kellő mennyiségekhez hozzá nem juthatnak, holott mások, akik táplálékának kellemes és igen egészséges kiegészítése, de kiknek nem feltétlenül szükséges az élet fentartására, a tejnek bőségében vannak. Tudom, hogy a tej kérdésnek helyes megoldása igen nagy nehézségekkel küzd. A tejtermelés azon csökkenésével, amely nemcsak a háború első idejében a marha-állománynyal történt helytelen gazdálkodásban és tékozlásban, (ügy van ! bálfelől.) hanem abban is nyert kifejezést, amit mindenki, akinek tejgazdasága van, tud, hogy erőtakarmänyhijján minden tej gazdaság tejhozama csökken, tehát a tejtermelés csekélyebb mint rendesen. Ez egy okkal több, hogy azzal a lehetőleg január 26-án, pénteken. gazdaságosan és észszerűen bánjunk és mindenáron biztosítsuk azt, hogy a rendelkezésünkre álló tejmennyiség mindenekelőtt azokhoz jusson el, akiknél ez az élet fentartására szükséges. (TJgy van ! bálfelől.) Már pedig a szoptató anyának szüksége van tejre, mert ha nem jut kellő tejmennyiséghez, akkor nem tud a gyermeknek sem kellő mennyiségű anyatejet juttatni. A gyermeknek pedig szüksége van erre. Szüksége van az egy éven aluli csecsemőnek — ugy kell óhajtani •— csak kivételes esetekben, mert az egy éven aluli csecsemőnek egyetlen helyes és megfelelő tápláléka az anyatej. De az egy éven felüli gyermeknek legalább a második évben is abszolúte szüksége van tejre; semmiféle táplálék azt kellőleg nem pótolhatja ; szüksége van azonban, amint mondom, az egy éven alulinak is, azon kivételes esetekben, amelyekben anyatejhez nem tud jutni. Már két éve, hogy felhívtam a kormány figyelmét e körülményre, annak abszolút szükségességére, liogy az előállított tejmennyiségekkel szemben is ugyanaz a rekviziczionális és tejkvóta szerinti eljárás léptettessék életbe, amely egyéb élelmiszerekkel szemben jól, rosszul, de mégis elvileg és a szándék szerint folyamatban van. Figyelmeztettem arra, hogy nem helyes, ha az, aki történetesen tejet produkál és annak környezete ép oly bőségesen, ép oly korlátlanul élvezhessenek tejet és rendelkezhessenek vele, mint rendes időben, (ügy van!) mikor ez rájuk nézve nem életszükség, holott nélkülözik azok, akikre nézve életszükséget képez. Sajnálattal konstatálom, hogy e téren nem történt semmi. Némely dolog megtörtént, azt elismeréssel kell megállapítanom, amióta az Élelmezési Hivatal felállíttatott. Végre megtörtént — végre — a városi kávéházi tejfogyasztásnak az a korlátozása, amelyet szintén már előbb hónapokon át sürgettem, amely mindenesetre enyhített a helyzeten, de a tulajdonképeni döntő, a tulaj donképeni életbevágó intézkedés, (Ugy van! balfelöl.) t. i. az országban előállitott egész tejmennyiségnek rekvirálása és elsősorban azokhoz juttatása, akikre nézve fogyasztása életszükséglet, nem történt. Technikai nehézségekre hivatkoznak. Hát hiszen ez az egész szoczialisztikus gazdálkodás, amelyre rá vagyunk utalva, amelyre a társadalom nem volt berendezve, igen nehéz, sok zökkenéssel, sok döczögéssel jár, sokakat kellemetlenül érint, de nem megoldhatatlan és ha egészen preczizen nem is oldatik meg, mégis a megoldására irányuló komoly munka sokat javíthatna a helyzeten. T. képviselőház ! En meg vagyok győződve, ámbár ezt számadatokkal nem tudom illusztrálni, de a dolog természete azt mondja, hogy ezek a számok, ez a relatív emelkedése a csecsemőhalandóságnak a háború alatt igen nagy részben a tej kérdés kezelésében történt mulasztásokra vezethető vissza (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) és azután arra is, hogy egyáltalán ebben a kérdésben a há-'