Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-689
689, országos ülés 1917 január 25-én, csütörtökön. 401 ki nem terjesztetik a kötelező betegsegélyezés, amig mindazokat az előnyöket nem nyújtjuk a falu népének is, amelyeket az iparos lakosság élvez, •— nem jótétemény alakjában, t. ház, mert a munkásbiztositás nem jótékonyság, hanem szocziális kötelesség — mindaddig félmunkát végzünk s a mezei munkásosztálynak joga van arra, hogy ugyanazt követelje és a munkaadónak kötelessége, hogy ugyanazt nyújtsa, amit az ipari munkások élveznek, az ipari munkaadók, nyújtanak. (Igaz! Ugy van! ialfelol.) Az állam feladata tehát az egész vonalon hogy a munkaadó-osztályt, legyen az kereskedelmi, ipari vagy mezőgazdasági: kötelezze arra, hogy ezt a minimális szocziális előnyt a maga munkásai részére biztosítsa. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Mit használ az egész anyavédelem, ha mindössze azt a 199.000 ipari munkásnőt védjük a biztosítás révén, mikor ezekkel szemben 712.000-re rug a mezőgazdasági munkások között* a női napszámosok és családtagok száma. (Igás! Ugy van! bal felöl.) Amig a biztosítást ezekre is ki nem terjesztjük, addig az csonka munka lesz. így is szép és jó, de a nemzet szempontjából csonka és nem méltó azokhoz a nagy időkhöz, amelyeket ma élünk. (Igás! Ugy van! a bal- és a s.zélsöbaloläalon.) Es ha uj terhekről beszélek, t. képviselőház, természetszerűleg le kell vonnom a konzekvencziákat abban a tekintetben, hogy megjelöljem a fedezet módját. (Zaj a jobbóldalon.) Gr. Apponyi Albert; Halljuk! Halljuk! Szterényi József: Én, t. ház, azt tartom és az ország érdekében levőnek is azt látnám, bogy azokat a terheket, amelyek nem egyoldalú ércle;keltségi viszonyból folynak, nem is az iparososztálynak, vagy a mezőgazdasági osztálynak külön érdekei, hanem amelyek egy nagy állami érdeket képeznek a jövő nemzeti gyarapodás szempontjából, — értem a betegágyas nők segélyezését, a terhességi és a szoptatási segélyt — mondom, ezeket a terheket az államnak kellene fedeznie. Ha azonban a t. kormány nem volna hajlandó ezt az álláspontot magáévá tenni, akkor átmenetileg legalább megoldható lenne a kérdés az érdekeltek megterheltetésével is ugy, ha a minister ur — mint erre az előadó ur is ismételten hivatkozott — keresztülvinné a járulékok felemelését, ha felemelné azt a kulcsot, amely ma o /uAz előadó ur egy félszázalékos emelést egy egyszázalékos emeléssel variálva mutatott itt be, azonban bocsásson meg nekem az én t. barátom : , ez a félszázalékos emelés még negyedmunkának sem illik be, ez egy elhibázott lépés lenne a kormány részéről, mert ha a másik oldalon a szolgáltatásokat felemeljük és nem emeljük fel legalább egy százalékkal a járulékokat, akkor koczkáztatni fogjuk a mai konszolidált pénzügyi helyzetet; ezt pedig koczkáztatni nincs érdekünkben és nem is szabad. Ennélfogva azt javaslom, hogy méltóztassék a járulókokat 3% ról 4°/ 0-ra emelni, amely esetben fél százalék a munkaadó, .fél százalék a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. munkás terhére esnék a megosztás szerint. Hogy méltóztassék látni, mily csekély teher hárul az érdekeltségre, erre nézve kiszámítottam, hogy egy iparosra, aki 5 munkást foglalkoztat, összesen évi 40 korona többlet esik az 1%-os kulcsemelésből, amelynek fele a munkaadót, fele a munkást terheli. Égy száz munkással biró vállalatnál pedig az évi teher mindössze 900 korona, ami igazán nem játszik szerepet azzal a nagy kérdéssel szemben, amelyről itt szó van. Kern ismeretien előttem, t. ház, az a kérdés, amely e fél százalék és az egy százalék körül az állami hivatal körében felmerült, amelynek aggálya van e tekintetben, vájjon a mostani 3% nem jelent-e már 3'5°/o-ot ós hogy a mai törvényes helyzetből folyólag felemelheti-e a 4°/ 0 határon belül, vagyis egy százalékkal már 4'5% lenne. Megvallom, erre a komplikált számítási kérdésre nem térnék rá, annál kevésbbé, mert a 3'5°/o-os álláspont szerintem nem is tartható fenn. Bátorkodom ugyanis a minister ur figyelmébe ajánlani, ha döntendő lesz e kérdésben, hogy az a kérdés, hogy a mai 3% a 6- és 7-napos szolgáltatás, illetőleg járulékok következtében nem 3"5°/o-e, az a kérdés egykönnyen nem dönthető el. Méltóztassék a minister urnak számításba venni, igaz, nagy statisztikai.munkát igényel, azoknak a munkásoknak számát és fizetését, akik folytonos üzemben vannak alkalmazva, a hét mind a hét napjára kapják a fizetésüket, ha ezeket kombináczióba méltóztatik venni, akkor a mai járuléknak 3'5%-os kiszámítása nem lesz többé tartható. De a felhatalmazás alapján méltóztassék magát ezen túltenni, és ha 4'5% jön is ki teóriában, mert csak teória marad, pénzben azért nem lesz több, mégis méltóztassék az l u /o mellett dönteni, nem lesz túlságos teher sem a munkaadóra, sem a munkásra. Én eléggé ismerem Magyarország ipari osztályát, gyáriparát, tudom, ezt a terhet szivesen fogják a nagy czéllal szemben vállalni, amelyről itt szó van. Azok a panaszok, amelyek a munkásbiztositás ellen oly sokat hangzottak, különösen kisíparoskörökben, felfujt panaszok. Csak egy esetre méltóztassék emlékezni: mily országos mozgalom indult meg a kisipari balesetbiztosítási rettenetes megterhelés tekintetében. Méltóztatik tudni, mennyit tesz Magyarország összes kisiparosságának balesetbiztosítási terhe ? Háromszázezer koronát; az egész magyar kisiparososztálynak az a része, amely balesetbiztosítás alá esik, ennyit fizet, ezért volt az az óriási lárma, hogy mily súlyos terhet képez a munkásbizfcositási baleset ága a kisiparosokra. Végezetül, t. ház, mondandóimnak a későbbi jövőnek, de nem távoli jövőnek fentartott két kérdést ajánlok még a t. minister ur figyelmébe, ismételten az anyasági biztosításon kivül, melylyel ma foglalkozni nem akarok. Az egyik, amely nélkül véglegesen a beteg51
