Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

398 OH!) országos ülés 1917 január 25-én, csütörtökön, ahol a közegészségügy olyan szomorú lábon áll, ahol az egész magyar közegészségügyre, egyetemi klinikákkal, kórházakkal, elmegyógyintézetekkel együtt, az ország nem fordít annyit, amennyit a német rokkantbiztositás fordít a tuberkulózis elleni küzdelemre magára; oly országban, ahol a halandóság akkora mérveket ölt, mint nálunk a munkásosztály körében, igenis tudatosan s kötelességszerüleg kellett megterhelnünk a munkaadót és a munkásokat azzal a teherrel, mely a családtagok kötelező gyógykezeléséből hárul a pénztárra. De amikor ennyire liberális a magyar törvény, akkor nem indokolt az a túlzás, melybe másfelől a pénztárak estek, mikor a családtagok ezen gyógyítási ellátásán kivül a családtagok kötelező kórházi elhelyezését, szanatóriumba küldését, fürdőre küldését is felvette a maga körébe, ami természetszerűleg súlyos differencziákat okoz. És nem menthetem fel a pénztárakat az adminisztratív költségek tekintetében beállott túlzások miatt sem, melyek messze túlmentek azon a határon, amelyet mi akkor, -midőn a törvényt terveztük, midőn a biztosítottak száma alapján ezt megcsináltuk, számításba vettünk. Arra mi nem is gondoltunk, hogy valaha olyan súlyos adminisztratív költségek állhassanak ott elő, mint aminőkkel a pénztár ma dolgozik. Igaz viszont. — hogy objektív maradjak — egy hibát e tekintetben maga az akkori törvényhozás követett el, midőn az eredeti törvényjavaslaton egy sarkalatos változtatást tett. Az eredeti javaslat ugyanis egy egységes munkásbiztositást : betegsegélyezést és balesetbiztosítást egyaránt ugy tervezett, hogy az terjedjen ki. minden alkalmazottra különbség nélkül. A törvényhozás bölcsesége azonban akkor ugy döntött, hogy kettétagozta a biztosítást, minek következtében más a köre a betegsegélyezésnek, más a balesetbiztosításnak, s ez viszont ismét súlyos megterhelésével jár a pénztárak adminisztrácziójának. De olcozt.i még a pénzügyi helyzet romlását a gyógyszerek árának abnormis alakulása is. Mert mig Ausztriában törvényileg van biztositva a munkásbiztositó pénztárak részére a gyógyszerekből 33% engedmény, addig Magyarországon a miuxkásbiztositó pénztáraknak minden egyes engedmény felett alkudoznia kell; s minthogy itt óriási költségekről van szó, lévén 1,300.000 biztosított és családtag, önként érthető, hogy ez súlyos pénzügyi helyzetet teremt. Ezeket tartottam szükségesnek, t. ház, a múltra nézve elmondani, igazolandó a bekövetkezett eseményeket és megvilágítandó azt az örvendetes változást, mely az utóbbi időben a már emiitett körülmények következtében beállott, minek folytán ma a magyar munkásbiztositás meglehetős konszolidált állapotban levőnek tekinthető és nyugodtan nézhet a jövő elé. (Helyeslés balfdól.) Már most méltóztassék megengedni, hogy egész röviden rámutassak anä a helyzetre is, . amely viszont a háború következtében támadt s amelynél fogva az a helyzet, melyben a törvényjavaslat, illetőleg az abban kivan t felhatalmazás eredetileg gyökerezett, alaposan megváltozott azáltal, hogy a legegészségesebb munkásosztálynak : a legfiatalabb férfimunkásságnak háborúba kellett vonulnia s ennek következtében a bevonulás folytán a pénztárak rizikója megnövekedett, mert hiszen kevésbbé egészséges, szervezetileg gyengébb munkásosztálylyal van dolguk. A háboruokozta körülmény az is, hogy a tagok létszáma 405.000-rel csökkent, vagyis a biztosítottak 31'9%-val kevesebb, mint a háború előtt volt. Van egy harmadik körülmény is, amely ezzel természetesen összefügg: a pénztárak bevételeinek óriási csökkenése. Egymaga ez a járulékcsökkenés 13' 15%, vagyis 9 és fél millió korona. És végül a női alkalmazottak nagy száma, amely a háború folytán előállt. Egyedül Budapesten 20.000-rel több a nők száma, mint volt a háború előtt. És mig 1914-ben a nők csak 18'8 százalékát képezték a férfitagok számának, ma már 34'7 százalékát képezik. Már pedig tudvalevő, t. ház, hogy a női szervezet betegségre inkább hajló és természetes körülmények folytán is olyan táppénzterhek állanak elő a pénztárra a női tagoknál, melyek a férfitagoknál nem léteznének. „Most a női tagok ily felszaporodása kedvezőtlenül befolyásolja a helyzetet. Ezek, t. ház, azok a hatások, melyek a háborúban állottak elő. Ezekhez még csak egy körülményt bátorkodom felemlíteni: a magasabb bérrel biroknak Mesését a biztosításból, amennyiben a biztosítási kötelezettség csak a napi 8 korona munkabérig terjed, tehát 2400 korona fizetésig, ma pedig a munkások nagy kontingense magasabb fizetést kap s így kiesik a biztosításból. De mint az előadó ur is emiitette, a munkaadók bizonyos patriarchális módon segítenek ezen, a törvény egy megengedett kijátszásával, amennyiben a 8 koronán felüli többletet pótlék alakjában adják, ugy hogy mégsem kell az illetőknek a pénztárból kilépniök. De a nagyobb baj —- s ezt különösen figyelmébe ajánlom a kereskedelemügyi minister urnak — a háború után fog bekövetkezni. Az a pénzügyi konszolidáczió, melyet ma látunk, ne téveszszen meg senkit a háború utáni időre nézve. Mert ha annak idején a kormány kellő elővigyázattal a munkásbiztositás terén nem tesz megfelelő intézkedéseket, ugyanolyan irányban, mint ma is tervezi, a pénztárak igen súlyos helyzetbe fognak jutni. Mert méltóztassék elképzelni azt a százezernyi munkást, aki vissza fog térni a hareztérről, megrokkant szervezettel, — nem a hadirokkantakat értem — hanem akik munkába állanak belső bajokkal, tüdő-, szív- és egyéb bajokkal s itt aztán pár hét múlva betegen fognak jelentkezni. Ezzel lesznek aztán majd csak megterhelve a pénztárak ! Aztán ott van; a rokkant munkás alkalmazása, akik a munka biztonsága tekinteté-