Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-689
W) 689. országos ülés 1917 január 25-én, csütörtökön. viselőház ! Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur jónak találta e törvényjavaslatnak általános vitájában megemlékezni az 1915 : XIX. t.-cz. hatálybalépte alkalmával a kormány részéről kibocsátott u. n. gyorsított eljárás szabályairól és teljes jogával élve, hogy ezen azóta már több izben módositott rendeletnek akár egészét, akár egyes részleteit kritizálja, helyénvalónak látta azt is, hogy ezen kritika keretében mindjárt lehetőleg szó szerint idézendő kitételekkel megemlékezzék az ország legfőbb bíróságának, hozzáteszem : Magyarország egyik legbecsesebb és legjobban tisztelendő hatóságának, (Élénk helyeslés jóbhfelöl.) a Curiának működéséről. Abban egyetértek a t. képviselő úrral, hogy neki is joga van az összes bíróságok működését és ezek közt a Curia ítélkezését is — mert hiszen a Curia se nem csalhatatlan, se nem szuverén — bírálat tárgyává tenni. De egyáltalán nem hallgathatom ellenmondás nélkül azokat a részleteket, amelyeket beszédében ezen az 1915 : XIX. t.-oz. alkalmazása körül kifejlődött euriai gyakorlatról kifejteni jónak látott, sőt azokra nyomban az ő beszédének elhangzása után olyan kötelességemnek tartom reflektálni, amely kötelesség mindenkit terhelne, nemcsak engem, hanem mindenkit ebben a házban, aki ezen a helyen ül, amelyet most véletlenül én foglalok el. Nem is szándékozom a t. képviselő ur fejtegetéseinek egyéb részleteivel ezúttal foglalkozni, azokkal sem, melyek a javaslat általános vitájában mindenesetre még korrektivumra szorulnak, és pedig eziittal azért nem, mert ugy látom, hogy a t. túloldalnak még több tagja fog ebben a vitában felszólalni; könnyű tehát kitalálnom, hogy a számos, azon részről még elhangzó felszólalás nekem módot és alkalmat nyújt s egyúttal kötelességet hárit rám arra nézve, hogy az ezen javaslat keretébe tartozó, ennek általános vitájában megvilágosítandó pontokra reflektáljak. Ezúttal szorítkozom tehát csak a Curiáról mondottakra. Egy hang (balfelől) : De a vita bezáiása előtt? Balogh Jenő igazságiigyminister: Leszek oly bátor. Én inkább túlságos sokszor szoktam a t. ház türelmével élni. Amennyire módomban volt megjegyezni, — kértem már a gyorsírói feljegyzéseket, de eddig nem kaptam — a t. képviselő ur gondolatmenete a Curiának a hadiszállításokra vonatkozó törvény alkalmazása tekintetében követett judikaturája felől a következő volt : A t. képviselő ur a magyarországi összes ügyvédi kamarákkal konformisan, mintegy azok mandatáriusa gyanánt vélt szólni és igy . . . (Zaj balfelől.) Vázsonyi Vilmos : Nagyon téved, ha azt hiszi ! Balogh Jenő igazságiigyminister: ... állította be azt a tételét, hogy akinek ügye a Curiához került, az elmondhatja magáról azokat az ismert szavakat, amelyek Dante poklának bejáratánál vannak felírva: »Lá" sciate ogní spef anza«, (Derültség balfelől.) amennyiben azon gyorsított eljárás, amelyet, mint a képviselő ur mondta, a jogos szenvedélyek hatása alatt készítettek, — ez is tévedés, majd mindjárt rátérek •— a védelemnek teljes negácziója s következménye lett az anyagi igazságnak negácziója is. Felállította a képviselő ur azt a tételt, hogy mindazok, akik bűnügyi védelemmel foglalkoznak, a legnagyobb elkeseredéssel vannak eltelve a Curiának ezen jogszabályok, az u. n. gyorsított eljárás alkalmazása körül követett judikaturája' miatt. Mert a Curia nem is alkalmas, a t. képviselő ur beállítása szerint, a tárgyi igazság megállapítására és érvényre juttatására, minthogy a Curiának cassatorius hatásköre volt. Egy inczidens után, mely egy darabig a házat foglalkoztatta, a t. képviselő ur azzal az ellentéttel folytatta beszédét, hogy mig a királyi ítélőtáblák a védők legnagyobb hálájára és elismerésére Ítélkeztek, a Curia, amely addig cassatorius hatáskörrel volt felruházva, a megállapított tényálláshoz alkalmazkodva a védőknek ezt a bizonyos elégedetlenségét hivta ki maga ellen. Lényegileg ez volt a t. képviselő ur idevágó fejtegetéseinek gondolatmenete. Először is a legnagyobb határozottsággal tagadásba kell vennem annak a dantei képnek igazságát, amely az egész beszéd beállításának az alapjául szolgált, és a legnagyobb határozottsággal vissza kell utasítanom azt a feltevést, hogy akinek az ügye a Curiára kerül, annak minden remén ynyel fel kell hagynia. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Annak, aki a Curia elé jut, azzal a határozott megnyugvással, azzal a biztos tudattal kell bírája elé állania, hogy szembenáll azokkal a becsületben és az igazság keresésében megőszült kiváló férfiakkal, (Élénk tetszés és taps a jobboldalon.) akiket az arra hivatottak előterjesztésére megboldogult királyunk mint az ország legméltóbbnak talált biráit nevezett ki az ország legfőbb birái közé, és a kik ezt a feladatukat minden téren — és különösen ezen a téren is — a legodaadóbb, legfáradságosabb, legminueziózusabb lelkiismeretességgel, munkaerejük teljes megfeszítésével töltik be. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Teljesen téves a t. képviselő urnak az a beállítása is, hogy a Curia azért, mert túlnyomókig cassatorius hatáskörben ítélkezik, elszokott volna a tárgyi igazság keresésétől. Ezt semmiféle bíróról nem lehet nyugodtan mondani, legkevésbbé a Curia biráiról. A t. képviselő ur, mint kiváló jogász és mint gyakorló-ügyvéd nagyon jól tudja, hogy bűnvádi perrendtartásunk, az 1896. évi XXXIII. törvényezikk 437. §-ában megállapítja, hogy a Curia az igazságnak és a törvénynek megfelelő ítéletet hozhat, t. i. nemcsak alaki, vagyis eljárási, jogi, cassatorius semmiségi okok alapján, hanem anyagi semmiségi okok alapján is eljár. Már pedig minden jogász tudja, hogy anyagi semmiségi okok alapján a törvén}mek megfelélő Ítélet hozása semmi mást nem jelent, mint az alsó foknak téves, t. i. nem a törvénynek megfelelő ítéletével szemben a tárgyi igazság megállapítását. (Igaz! Ugy van !
