Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

689. országos ülés l9l? j

t a kormány hatóságokat, imperiummal biró szervezeteket ! De tegyük fel, hogy a törvényjavaslat e szakasza keresztül megy. Nos, higyje el bárki, hogy a közigazgatási biróság a legelső municzipium panaszára, hogy autonómiája megsértésével az ő territóriumára semmiféle törvényes alappal nem biró hatóság tette be a lábát, az a biróság annak a hatóságnak minden intézkedését meg fogja semmisíteni. Nem hiszem, hogy ne ezt tenné; sokkal jobban ismerem a közigazgatási biróság törvénytiszteletét. ; De tegyük fel, hogy ily szervezetek létesítése valamiképen mégis lehetséges volna. De honnan veszik majd e szervezeteket ? A meglevő hatóságoktól fognak elcsípni egy-egy embert ? Hát van oly közigazgatási hatóságunk, melytől el lehetne venni csak egyetlen embert is azokon kivül, akiket már a frontra vittek ? Hiszen épen az az indoka e javaslatnak, hogy a közigazgatási hatóságok személyzetének nagyrészét elvitték a frontra! Vagy talán valamelyik központot, a zsír-, bőr-, szappanközpontot — nem tudom, még hányféle központ van — vagy a Haditermény Részvénytársaságot akarják megtenni hatóságnak ? Ez ugyan gyönyörű volna ! Mondjuk, hogy a Haditermény Részvénytársaságra gondolnak. Hát az is csak emberek utján tudná dolgait végezni, az sem rendelkezik angyalokkal. Hát ezeket az embereket kiküldenék valahová, talán székhelyet csinálnának nekik, községenként, körjegyzőségenként, járásonként, vagy vármegyénként. Hát ki lesz az a közeg ? Az a jámbor bevásárló ember, aki a háború előtt boldog volt, ha mint gabonavásárló ügynök 10—20 fillér proviziót keresett egy métermázsán. Nagyon helyes és szükséges funkcziót teljesített, de hát ezt teszik meg hatóságnak, ez fogja a közigazgatást gyakorolni? És hol lesz intézkedései ellen az appelláta, ha egyáltalán lesz ? Vagy a központok fognak ilyesmit csinálni ? Talán a sertésközpont, vagy sertés-bevásárló központ ? Minden rosszindulat nélkül csak röviden sertésközpontnak nevezem. Hát ennek a hivatalnokai 50 korona napidíj mellett — van ennyije egy államtitkárnak ? (Felkiáltások : Nincs !) de a ministernek talán mégis csak van ? — mondom 50 korona napidíj mellett kijárnak és rekvirálnak. Minthogy a czélzat az, hogy lehetőleg ugyanarra a közegre bizassék a büntetés kiszabása, mely a közigazgatási teendőt teljesiti: nagyon szép lesz, ha a zsir-, szappan-, bőr- vagy csizmatalpközpont tagjai fognak közigazgatni és bíráskodni! Nekem utoljára mégis csak az a gyanúm, hogy itt egyenesen a pénzügyőri biztosokat akarják e teendőkkel megbízni. Ezeknek már foglalkozásuknál fogva is némi prakszisuk van az élelmiszerek és a fogyasztási czikkek körül, meglehetősen mozgékony emberek és értenek a jövedéki áthágás! ügyekhez is. Hát ezekre fogjuk bizni ? Vegyünk egy vármegyét, pl. azt, amelynek egyik kerületét képviselem. Ez áll hat járásból, eltekintve a központtól. Van 6 főszolgabirája és 12 szolgabirája, tehát 18 közigazgatási közege. Ellenben a nuár 2&-en, csütörtökön* SÖ3 hat járás csak két pénzügyőri biztosi kerületre van beosztva, ugy hogy három-három járás esik egy pénzügyőri biztos kerületébe és az egyik biztos kerületéhez hozzájárul még a 44—45.000 lakóju Kassa szab. kir. város. Amit tehát 18 főszolgabíró és szolgabíró nem tud ellátni, azt talán 18 pénzügyőri biztosra fogják bizni és a 19-et Kassa város részére fogják kiküldeni ? Vagy pedig megmarad az egész beosztás ugy, amint most van és két pénzügyőri biztos fogja ellátni azokat a teendőket, amelyeket egy városkapitány, egy városi tanács, hat főszolgabíró és 12 szolgabíró jogosult ellátni. Ezt én nem vagyok képes megérteni. Már most. miután a czélzat az, — mert ez az egyetlen pozitívum, amit a javaslatban felfedezni tudok — hogy ugyanaz a hatóság gyakorolja a rendőri bíráskodást a kihágási ügyek esetében, amely magát a közigazgatási intézkedést megtenni és végrehajtani jogosult : ez ellen nekem mindenképen protestálnom kell. Igaz, liog}^ az előadó ur változtat ezen és azt mondja, hogy a czél az, hogy a büntetést az illető lehetőleg ugyanazon hatóság részéről vegye el, amely hivatva van a kormányrendelet keresztülvitele felett »őrködni«. Tehát nem a kormányrendeletet keresztülvinni, hanem afelett őrködni. A ministeri javaslat és indokolás szerint azonban ugyanaz az egyén fogja a kihágási büntetést kiszabni, aki a közigazgatási intézkedést foganatosítja. Tegyük fel, hogy ez az a pénzügyőri biztos lesz. (Ellenrtumdások jobbfelől.) Kérem, én megvallom, szívesen világosittatnám fel magamat, de ismétlem, nem tudok más posszibílitast elképzelni. Tehát o fog vádolni, o fog bíráskodni, ő lesz a jegyzőkönyvvezető, a tanú, a bíró egy személyben. Inappellábilis vagy appellábilis ítéletet hoz-e, azt egyelőre nem lehet tudni, az azonban bizonyos, hogy valamelyes jártassága van neki, mert hiszen némely jövedéki áthágások ügyében a mostani pénzügyi közigazgatási és igazságszolgáltatási jogrend által is hozzá van szoktatva ahhoz, hogy tárgyaljon és a tárgyalások kezdetén elsősorban alkuba bocsátkozzék azzal a féllel, aki valamely törvényellenes cselekményt követett el. őneki kötelessége azt mondani, hogy barátom, ha te ennyit meg ennyit fizetsz, akkor nem leszel megbírságolva. Hát én elhiszem, hogy lesznek az intelligencziának és jogi képzettségnek olyan fokán álló pénzügyőri biztosok, akik élesen fognak tudni disztingválni a régi helyzet és a reájuk nézve most előálló uj helyzet között, de bizony tagadhatatlan, hogy ha valaki megszokja ezt az észjárást, nagyon nehéz abból kizökkenni és ezért sok pénzügyőri biztos megint azzal fogja kezdeni, hogy barátom, mennyit fizetsz ? (Derültség balfelől.) Es talán nem is gondol arra, hogy ez a kijelentése milyen sulylyal esik a latba, mert a vérébe ment át s csupán megszokásból mondja. De nemcsak a kihágási ügyeket, hanem ezeknek a pénzügyőri közegeknek a közigazgatás terén leendő eljárását is szép példákkal lehetne illusztrálni épen Biharországból. És Bihar vármegye egyik