Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

688. országos ütés 1917 január M-én, szerdán. 369 ímt közölje a ministerelnökkel, hogy a Kiiegsministeriumbaii más közbenjáró képviselőkről, mint akik a tavalyi listán szerepeltek, nem tudnak. Elnök: Kiván-e Zlinszky István képviselő ur az ujabb szólás jogával élni? Zlinszky István : Nem ! Elnök: Gróf Haller József képviselő ur kiván-e az ujabb szólás jogával élni? Gr. Haller József: Nem ! Elnök : Miután vitának helye nincs, felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a t. ház a ministerelnök urnak Zlinszky István és gróf Haller József képviselő urak interpellációjára adott válaszát : igen vagy nem? (Élénk feTkiáUdsoh : Igen !) A ház a választ mind a két interpelláczióra vonatkozólag tudomásul veszi. Következik Csemez István képviselő ur interpellácziója a földmivelésügyi minister úrhoz a burgonya összeírása és rekvirálásának sérelmei tárgyában. Csemez István : T. képviselőház ! (Zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni és az interpelláló képviselő ur és a ház iránt annyi figyelmet tanúsítani, hogy az interpellácziót ki ki csendben és nyugodtan meghallgathassa,. (Helyeslés.) Csemez István: T. képviselőház! A múlt év deczember 20-ikán mondott interpellácziómban . . . (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! (Általános helyeslés.) Csemez István: T. képviselőház! A múlt év deczember hó 20-án mondott interpellácziómban emiitettem azt, hogy a gazdaközönség tudatában van annak, hogy a most folyó véres küzdelemben ő rá nehezedik az országban a legnagyobb súly, a legnagyobb teher és ő köteles a legnagyobb áldozatot hozni. Ezt fentartom, állítom ma is, de hozzáteszem azt, hogy távol áll tőlem, hogy én a más társadaloniosztálybeli magyaroknak áldozatkészségét, hazafiságát ezáltal kisebbíteni akarnám. Együtt küzdünk, együtt harczolunk, vért, vagyont áldozunk a haza védelmében valamennyien. De mégis, hogy miránk, gazdákra, háramlik a legnagyobb áldozat, azt merem bizonyítani azzal, hogy a mindeneknek elengedhetetlen kellékét, az életet mi állítjuk elő, mi termeljük a kenyérmagvakat, pedig ma ezeknek termelése áldozat, mert bármit termelnénk, takarmányt, zabot, árpát, tengerit, burgonyát, mindenféle más terményt, az mind nagyobb haszonnal járna, mert magasabban van makszimálva. De hogy nekünk meg kell hoznunk minden áldozatot a haza védelmére, azt onnan magyarázom, hogy mi veszítenénk az összes társadalmi osztályok között a legtöbbet, ha a háború véres hullámai szűkebb hazánkat, otthonunkat érintenék és azt elsöpörnék a föld színéről. Erre való tekintettel a magyar gazda meghoz minden KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxin. KÖTET. áldozatot, amely tőle telik az okszerűség határáig de amikor olyan áldozatot követelnek tőle, amely nemcsak a gazdára, de az országra is káros, akkor kénytelenek vagyunk tiltakozó szavunkat felemelni és a hibákra és bajokra rámutatni. A múlt alkalommal rámutattam a gabonafejkvóta aránytalanságára. Azt tudtommal, legalább az én vármegyémben, arányosították és ezért elismeréssel adózom a minister urnak. Most ujabban azonban másik sérelemmel vagyok kénytelen előállani, amely a burgonyarekvirálások körül történt. A burgonya összeírását október 26-án méltóztatott elrendelni. Azt foganatosították a vármegyékben november vége felé. Akkor ennek olyan színezete volt, hogy az mintegy statisztikai összeírás. Igen sok gazdát tudok, aki bevallotta összes termését, nem vonta le az összeírás idejéig eladott burgonyáját, sem azt, amelyet elfogyasztott vagy megetetett. Az összeírás megtörtént, de a burgonya lefoglalva nem lett, arról, hogy burgonyájával a gazda nem rendelkezhetik, szó nem volt. A rendeletben is csak annyi van, hogy a burgonya a közigazgatási hatóság által fog esetleg lefoglaltatni. Most deczember vége felé jött egy rendelet, amely a vármegyék élelmezési bizottságaitól olyan horribilis mennyiségű burgonya beszállítását követeli, pl. az én vármegyémtől 500 waggon burgonyát követel, amelyet máskép a helyi élelmezési bizottság nem tud előállítani, mint ugy, hogy az összeirt mennyiség felét lefoglalja. Győr vármegye élelmezési bizottsága ez ellen már tiltakozott és csak egy harmadát foglalta le. De még igy is mi következett be? Be van jelentve az összes termés és ennék egyharmadát elviszik, pedig ez alatt az idő alatt, novembertől kezdve, vagy a burgonya kiszedésétől kezdve olyan lényeges mennyiségű burgonya fog}'ott el, hogy ha a gazda most az eredeti termés harmadát lesz kénytelen beszállítani, akkor igen soknak nem marad semmije. Pedig a lakosságnak burgonyára szüksége van, a lisztadagja úgyis csak egyharmada annak, amennyit béke idején szokott fogyasztani s ha most a burgonyáját is elveszik, akkor mi lesz ebből, valóságos gazdasági összeomlás, mert a nép a tavaszi vetőmagot, amelyet meghagyhatott, a tavaszi búzát, rozsot, árpát, kukoriczát, zabot mind kénytelen lesz elfogyasztani és ha ehelyett nem kap vetőmagot, akkor nem tud vetni, már pedig ahogyan áll az, hogy ki mint vet, ugy arat, ugy áll az is, hogy aki nem vet, az nem arat. Ezen méltóztassék segíteni. Még egy rövid szóval arra is kiterjeszkedem, hogy szerencsétlen gondolat volt a burgonyát most rekvirálni. Akkor kellett volna, amikor összeírták, november elején, és nem január közepén, esőben, hóban, fagyban, ugy hogy a legnagyobb rész, mire rendeltetési helyére ér, elrothad. Az is határozottan rossz gondolat volt, hogy meghagyták, hogy a rothadt burgonyát is be47