Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

tíS8. országos ülés 191? január 24-én, szerdán. 367 Egyébiránt azt hiszem, helyesebb, ha egy szót sem beszélek a Sebastiani-féle ügyről, minthogy az az inkompatibilitási bizottság előtt van. (Helyeslés jobbfelöl.) Csak azt jelzem, hogy az a tény, miszerint az inkompatibilitási bizottság két éven át nem működött, abban a körülményben leli magyarázatát, hogy a háború első idejében az országgyűlés csak egy-egy rövidebb időtartamra tartott üléseket és királyi leirattal napoltatott el. Már pedig, fájdalom, az összeférhetlenségi eljárás oly bonyolult és lassú, hogy mire a határidőket kitűzni s a feleket megidézni lehetett volna, már jóformán lehetetlenné vált volna a tárgyalás megtartása. Ezért maradtak függőben az összeférhetlenségi ügyek. S azt hiszem, mindnyájunk figyelmét elkerülte az a körülmény, hogy az utolsó alkalommal a ház magamagát napolván el, az összeférhetlenségi bizottság folytathatta volna működését. Ha ez mulasztás volt, mindenesetre elnézésből származott. En teljes egyetértésben az összeférhetlenségi bizottság igen tisztelt elnökével, kijelenthetem, hogy a bizottság elnökének is intencziója az, hogy az előtte lévő ügyeket a bizottság haladéktalanul a leggyorsabban tárgyalhassa. (Helyeslés.) Most már még, csak egy kérésem van. (Halljuk! Halljuk!) Ez vonatkozik ugy a háznak azon tisztelt tagjaira, akik azt hiszik, hogy összeférhetlenségi kijárások forognak fenn, mint a házon kivül álló azon polgártársakra, akik akár a sajtóban, akár más téren ilyen híreket hangoztatnak. Akinek ez a nézete, annak szerintem erkölcsi kötelessége vádlottként fellépni. (Helyeslés.) Az nem elég, hogy az illető képviselő urak maguk bejelentést .tesznek önmaguk ellen, mert ezzel a vád képviselve nincs. (Helyeslés.) Az, aki hiszi, hogy van valahol inkompatibilitás, az lépjen fel összes bizonyítékaival (Helyeslés) ott, ahol azokat érvényesítheti, ahol azok kontradiktórius eljárás alapján a tényállás földerítéséhez vezethetnek. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás a hal- és a ssélsbbáloldalon. Halljuk! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Gr. Tisza István ministerelnök: Mert engedelmet kérek, mindenkinek van joga azt mondani, hogy ö nem lesz feljelentő. De akkor nem szabad a vádakat hangoztatni: akkor tessék elhallgatni! (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ha azonban valaki hangoztatja a vádakat, akkor azután erkölcsi kötelessége azokért helytállani, azokat bizonyítani. (Elénk helyeslés.) Ezek után, t. ház, azzal a kéréssel fejezem be felszólalásomat, hogy tekintsük ezt a kérdést mindnyájunk ügyének és gondoljuk meg kivált azt, hogy a mai pillanatokban, amidőn oly sok forog koczkán s amidőn talán a nemzeti lót kérdése szempontjából oly nagy fontossággal bír az az erkölcsi tőke, amelyet a nemzet az egész világ előtt harczba vihet, (Ugy van! Ugy van! Általános helyeslés.) akkor ezt az erkölcsi tőkét védjük meg azáltal is, hogy lenyessük a fattyuhajtásokat, de védjük meg azáltal is, hogy a kellő alapokkal nem bíró vádaskodásokat elutasítsuk. (Élénk helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök (csenget): T. ház! Gündisch Guidó képviselő ur személyes megtámadtatás visszautasítása czimén szót kér. Gondolom, az interpelláló t. képviselő urak is méltányosnak fogják találni, hogy mielőtt ők szólnának, a képviselő ur részére ezt az engedélyt megadjuk. (Helyeslés.) Ugy látom, a t. ház megadja az engedélyt. Gündisch Guidó képviselő urat illeti a szó. Gündisch Guidó: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) A t. ministerelnök ur a lista felolvasása alkalmával az én nevemet is emiitette. Én rögtön közbeszólás alakjában megállapítottam azt az abszolút tényt, hogy én nem jártam soha semmiféle ügyben közbe a hadügyministeriumnál. Közbeszólás alakjában ezt nem fejthettem ki tovább. Ugy emlékszem, hogy édesatyám, Gündisch György, aki szintén képviselő, — jelenleg nincs itt, mert betegen fekszik otthon — emiitette nekem jó régen ezelőtt, hogy a nagydisznódi kisiparosok ügyében beszélt Jerzsabeczky főintendáns úrral, aki atyámnak mint nyugalmazott tábornok-hadbírónak régi ösmerőse. Édesatyám, aki Bécsben évekig élt s földijei érdekében többször járt el ügyes-bajos dolgaikban szívességből, meg vagyok győződve: a jelen esetben, miután politikával csak rövid idő óta foglalkozik, nem is gondolt arra, hogy itt közbenjárásából a legkisebb kellemetlenség szármázhassák. (Helyeslés.) Ezt kívántam elmondani, t. ház. (Helyeslés.) Elnök: Szterényi József képviselő ur a házszabályok 146. §-a alapján összeférhetlenségi bejelentést kíván tenni. Javaslom a t. háznak, méltóztassék megengedni, hogy a képviselő ur mindjárt, még az interpelláló képviselő urak felszólalása előtt ezt a bejelentést megtehesse. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) A ház megadja az engedélyt. (Elnök csenget.) Csendet kérek, t. ház! Szterényi József: T. képviselőház! Abban a névsorban, melyet a t. ministerelnök ur felolvasott azokról & képviselőkről, akik hadseregszállitási ügyekben vagy ajánlottak valakit, vagy érdeklődtek, nagy meglepetésemre állítólag egy névjegyem alapján . . . Gr. Tisza István ministerelnök: Nem tudom, hogy épen névjegy volt-e. Szterényi József : ... én is szerepeltem. Nincs megmondva, nem tudatik, milyen ügyben, de állitólag én ajánlottam volna valakit. A ministerelnök urnak ezen bejelentésére — s ez nem őrá, hanem informátorára és informácziójára vonatkozik — nyugodtan állithatom, hogy az a tényeknek nem felel meg, valótlan. Én soha