Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

688. országos ülés 1917 január 24-én, szerdán. 335 vonatkozik és a másikról, a Pesti Kereskedelmi Bank érdekkörébe tartozó Felső-Magyarországi Szomolnoki Bányavállalat tételeiről, amely vállalat ércz-salak és érczkova és nem tudom, mi czimen kapja a refakeziákat. Ez a két refakczia nagyon is szemet szúr. A hírlapokban több izben pertraktálták. Nem is én hoztam fel ezt a részletet, hanem Rakovszky István t. képviselőtársam. Es kérem, ahhoz valami nagy előtanulmány nem kell ; aki egyszer a Compassba betekint, annak valósággal szemet szúr, hogy egy vállalat, amelynek 400 korona névértékű részvénye van és amely a háború folyama alatt 1400 koronás névértékű uj részvényt prezentál a részvényeknek, amely vállalat 10 év alatt a tartaléktőkéből a részvénytőkének egész értékét kifizette, amely vállalat állandóan dus osztalékot ad.. . Justh János: Birtokokat is bérel ujabban! Mezőssy Béla :.v. mondom, egyáltalán nem lehet megérteni, hogy az ilyen vállalat micsoda jogczimen szerepel továbbra is a magyar királyi államvasutak dijkedvezménytételei közt. Hogy ezt ezek a vállalatok megérteni nem tudják, az természetes, de a minister urnak kötelessége ezt velük megértetni. Erről szólnak felszólalásaink és ha a t. minister ur rossznéven veszi tőlem, hogy én bizonyos mértékig kifogásolom az ő kötelességszerű szűkmarkúságát egyes tárczákkal szemben, hát beismerem, hogy az kötelességszerű, ez tény, minden pénzügyminister egyéni jellemvonásához tartozik, ennek a firmája alatt azonban történnek mindenféle apró hibák is. Csak egyet ajánlok at. minister ur figyelmébe, épen az államvasuti tisztviselők fizetési ügyével kapcsolatosan. Roppantul nehezményezett rendelet érkezett pl. az összes üzletvezetőségekhez, amelyek természetesen kiadták és végre is hajtották azt és amely szerint a mostani időkben külső szolgálattételre kirendelt tisztviselőknek és alkalmazottaknak külön napidíj illetményeinek levonását rendeli arra az esetre, hogyha a kiküldetés két hónapon túl terjed. Érdeklődtem e rendelet iránt, amely az államvasuti tisztviselők és alkalmazottak széles rétegeiben súlyos aggodalmat keltett, hogy hogyan adhatta ki az üzletvezetőség. Lehet, hogy helytelen az informáczió, de azt az informácziót kaptam, hogy a pénzügyi főosztály követelte. Hogy mi mindent követel a pénzügyi főosztály, arról nagyon sokat tudnék beszélni. Tudjuk, hogy a pénzügyi főosztály honnan kapja az instrukcziót és informácziót. De méltóztassék megmagyarázni, hogy mégis képtelenség, hogy pl. egy szegény tisztviselőt kirendel a szombathelyi üzletvezetőség Uzsokra. Neki elég malőr, hogy két hónapon túl kell szolgálatot teljesitenie távolban, a családja pedig ott van Szombathelyen és azért, hogy két hónapon túl kell szolgálatot teljesitenie, megbüntetik azzal, hogy levonják a napidijait. Ha negyven napig teljesített szolgálatot, megkapja az illetményt, de ha 61 napig teljesített szolgálatot, akkor nem kapja meg. Ezek azok az apró pénzügyi nem bőkezűségek, túlságos zsugoriságok, amelyeknek különösen ily háborús viszonyok között nem volna szabad előfordubűok. Ami pedig a refakczia-tételeket illeti, teljesen osztozom abban, hogy igenis lehetnek fontos közgazdasági érdekek, amelyek bizonyos refakcziák engedélyezését indokolják és azok fentartását szükségessé teszik. (Mozgás a baloldalon.) Ma természetesen nem, hisz ma egészen mások a viszonyok makszimált árak és kötött forgalom mellett. De azt a szemrehányását a t. minister urnak, amely közvetve az egész rezsimnek szól, hogy abban az időben, amikor mi voltunk kormányon, összesen, nem tudom, 279 refakczia volt és ma összesen 73 van, ezt épen azért, mert a t. minister ur szakértő e téren, nem fogadhatom el. Mindig visszautasították a kérésünket, hogy nem nevezhetik meg azt, kik vannak a refakcziák élvezetében. Miért nem nevezhetnék meg ? A refakcziák kérvényre adatnak, tehát ha az ipari szubvenczió nyíltan pertraktáltatik, mért ne lehetne megnevezni, hogy ezek az urak kérték a refakcziát és ezek az urak megkapták ? (JJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ami azt illeti, hogy 273 refakczia több-e, vagy 73, lehet több, lehet kevesebb. Számszerűleg kétségtelenül több, de értékben nagyon könnyen lehet kevesebb. Az a két refakczia, amelyet méltóztatott megszüntetni, az élelmiszerszállitó részvénytársaság uborka- és gyümölcsrefakcziája igazán nem valami nagyjelentőségű. Teleszky János pénzügyminister: Nemcsak azt ! Mezőssy Béla: Nem tudom. Sohasem tudjuk kontrolálni e díjkedvezményekben, hogy egyes refakeziákat élvező czégek, vagy magánosok mily értéket vettek igénybe. De ez a két refakczia, amelyről azt hiszem, feledékenységből nem méltóztatott választ adni, t. i. a Pesti Kereskedelmi Bank és a Magyar Általános Hitelbank két refakeziája, hogy ezek milliókat is képviselhetnek, — »is« képviselhetnek, nem tudom, de »is« képviselhetnek — azt igazolj ténykörülmény, hogy a Magyar Általános Hitelbanknak a magyar államvasutakkal szemben csak egy évi refakezia-visszatéritése kérdésében mintegy 2 millió korona erejéig pere van. Bocsánatot kérek, akkor, amikor a petióleumnak olyan ára van, — a makszimális árról nem beszélek, mert hol van ember Magyarországon, a ki maximális áron petróleumot kap, — amikor 2—3 korona a petróleum, ez szomorú, de tény, akkor azt látni, hogy ilyen díjkedvezmények adatnak, ez az, t. ház, ami ellen nekünk tiltakoznunk kell, és akár kellemes, akár kellemetlen, ezt pertraktálnunk kell, mindaddig, amig e jogosulatlan díjkedvezmények meg nem szüntettetnek. Mert hogy mi ezeket a köröket és fináncziális érdekeket ismerjük, annyira bőkezűeknek ezeket önmagukkal szemben nem igen fogjuk tartani, hogy a nekik engedélyezett díjkedvezményt igénybe ne vegyék.