Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-688
332 688. országos ülés 1917 január 24-én, szerdán. gálátokat tehetünk. S ennélfogva helytelen ezt a refakczianyujtást ugy odaállítani, mintha ez illegitim haszonszerzés volna egyesek és ajándékozás volna a kormány részéről. Az a kívánsága a t. képviselő urnak, hogy közöljük : lánek számára adattak refakcziák, bocsánatot kérek, lehetetlen. Azt hiszem, mindenki igazat fog nekem ebben adni, aki ismerős ezzel az ügygyei. Mert a refakczia nem egy bizonyos esetben adatik. A refakcziák bizonyos viszonylatok részére adatnak. Ezek a viszonylatok közzé vannak téve. Már most, különösen ilyen kicsinyes közgazdasági életben, mint a miénk, ahol ezeket a viszonylatokat esak egyesek, vagy egyes csoportok vehetik igénybe, ezek publikálása lehetetlenség. Hiszen, amint nagyon természetes, nagyon sokszor tudja az a kormányzati ág, amely a refakcziát adja, hogy ki az, aki a refakcziát igénybe veszi; de sokszor bizony nem is tudja. Arra tehát kötelezettséget vállalni, hogy ez mindig közöltessék, merőben lehetetlen. Minthogy a refakcziák publikálva vannak, mindenki, aki fáradságot vesz magának, megállapíthatja, hogy vájjon a refakczia nyújtása indokolt-e vagy sem. Aziránt, hogy a refakcziák kérdése miként alakult, bá,torkodom megemlíteni, hogy 1909-ben 272 refakczia volt érvényben, 1916 végén már csak 100, Szterényi József: Nem bizonyít semmit. Teleszky János pénzügyminister: Ebből a százból 1916 végén megszüntettünk huszonkettőt. Maradt tehát hetven, vagy — mivel három még tárgyalás alatt van — hetvenhárom. Hogy önmagában véve az abszolút szám nem sokat jelent, azt én elismerem. Mezőssy Béla : Semmit ! Teleszky János pénzügyminister: De azért mindenesetre kétségtelen, hogy hetvenhárom refakczia mégis csak kevesebb, mint kétszáz. Szterényi József: Esetlegtöbb. Teleszky János pénzügyminister: Ezek között ujak nincsenek nagy mértékben, s amint majd rátérek, nincs köztük különösen egy fajta : míg ugyanis 1909-ben ez a füzet csupa olyan, u. n. sj^editőri refakciát képviselt, amelyek egyes czégeknek adattak, akik azután azzal a refakcziával maguknak bizonyos hasznot szereztek, mert olcsóbban szállíthattak s egész közgazdasági és kereskedelmi ágakat foglaltak le, — mig mondom akkor ez a füzet csmpa ilyen refakcziát tartalmazott, s nagyon sok ideig teljes lehetetlen volt ezeket megszüntetni, ma a 73-ból, amely még megvan, egyetlenegy sincs ilyen. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, ez kellően megvilágítja a mostani kormám^zatnak a refakcziákkal szemben elfoglalt álláspontját. (Helyeslés jobbfelől.) S azt hiszem, ez semmi esetre sem jelentheti azt, hogy ez a 73 több, mint az a 200 refakczia. (Helyeslés jobbfelől.) • Már most, ami a t. képviselő ur által felvetett egyes reíakcziákat illeti . . . Mezőssy Béla: Ezekre vagyok kíváncsi. Teleszky János pénzügyminister:... az élelmi szer-refakczia január 1-étől megszűnt. Mezőssy Béla: Már ? Teleszky János pénzügyminister: Egészen megszűnt. Már tavaly is csak az ugorkára s nem tudom melyik más czikkre volt hirdetve. A múltban azonban, amig megvolt, mindig igyekeztem, de nem sikerült megszüntetni, bár a kereskedelemügyi minister ur is már régen a megszüntetés álláspontján volt. Nem sikerült pedig épen a íöldmivelésügyi ministeriumállásfoglalása következtében. Es én nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő ur akkor, amidőn a földmivelési kormányzatra nagyon nagy befolyása volt, nem helyezkedett arra az álláspontra, amelyre tegnap, mert akkor kettőnk közreműködése alapján ez a refakczia már rég megszűnt volna. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Így a kereskedelemügyi minister urnak köszönhetem, hogy most megszűnt. (Helyeslés jobbfelől.) Mezőssy Béla: Szellemes, de nem igaz ! Teleszky János pénzügyminister: Bocsánatot kérek, mi nem igaz ? Igaz az, kogy T 1906-ban már megvolt ez a refakczia. Igaz, mert én tudom, hogy mindig ellene voltain. Igaz az is, hogy a íöldmivelésügyi ministerium képviselői nagyon sokszor ellene voltak ; nem mondom, hogy akkor, amikor a t. képviselő ur államtitkár volt, mert csak azután tudott érvényesülni azon álláspontom, hogy a refakcziák minden esetben a három közgazdasági ministerium kiküldöttjei által tárgyaltassanak. Azelőtt ez nem volt így. Azóta tárgyaljuk ezen kérdéseket s ezen tárgyalásokon a régibb időben a pénzügyministerium képviseletében én vettem részt és tudom, hogy mindig a íöldmivelésügyi ministerium kéjiiviselői voltak azok, akik ezen refakcziák fentartását igen fontos magyar közgazdasági érdeknek tartották. Méltóztatott a booxitot említeni. Ami a booxitot illeti, először is rektifikálnom kell, hogy t. barátom, a kereskedelemügyi imnister ur nem azt mondta, hogy egy refakcziát sem engedélyezett, hanem azt mondta, hogy helyesnek találta azon reíakcziákat, melyeket én engedélyeztem. Ettől eltekintve, a booxit-refakcziát tényleg a kereskedelemügyi minister ur hirdette ki. Hogy ő engedélyezte-e vagy sem, méltóztassék a t. ház eldönteni. Ugyanis 1909-ben biztosíttatott a kereskedelemügyi ministerium részéről aktaszerüleg az a vállalat, hogyha a bányát megnyitja, vasúti kedvezményekben fog részesülni. S a t. kereskedelemügyi minister ur ezen Ígéret folytán volt kénytelen tavaly a kedvezményt kiirni. Megjegyzem : miután az Ígéretben nem volt benne, hogy mennyi időre kapja a vállalat a kedvezményt s miután azóta kiderült, hogy a booxit, melynek Németországba szállítása különben igen nagy hadiérdek, a magasabb szállítási dijat is megbírja, február 1-étől ez & refakczia is megszűnik s eziránt az intézkedés már a tegnapi nap előtt kiadatott. (Helyeslés jobbfelől.)
